Száz héttel ezelőtt megvettem a Radar első számát. Azért tudom, mert hetilap és most jelent meg a századik száma. Csütörtökön, mint ahogy szoktak a hetilapok megjelenni. Hogy az asszonynak, embernek legyen ideje a hét végén átrágniuk magukat a sok, éles eszméjű cikken. Tehát 100., írja rajta. Meg azért vettem meg, mert becsülöm, szeretem olvasni az ott dolgozó újságírókat.
Demencia
Akkor, száz hete, majdnem két éve, sokat gyalogoltam, sőt bicikliztem is, hogy megvegyem. Most csak gyalogoltam. Sokat, de nagyon sokat. Mondjuk annyit, hogy hites feleségem már reám telefonált. Természetesen éppen akkor felejtettem otthon a telefont. Ennyit a demenciáról.
De nem erről szeretnék írni, hanem arról, hogy itt, Szerbiában másképpen számolják az időt, mint Európában. Habár, azt sem tudom, van-e ilyen földrész a világon! Valamikor volt. Amikor Spanyolország, Portugália, Franciaország, Anglia – kinek hogyan, jobban tetszik – az Egyesült Királyság osztotta a földet. Európa meg sem született, máris meghalt. Igaza van Macron francia elnöknek, készülni kell a háború utáni új rendre. Melyik háború? Hát a következő. Tudják, amelyet várunk. Jó, ilyesmit nem szabad jósolni, különösen nem kommentárban. Tehát nem lesz nagy háború, esetleg kicsi. Hol? Hát a Balkán félsziget észak-keleti csücskén. Ha akarják a Nagyok. Hogy ne ügyeskedjünk: Amerikai Egyesült Államok, Oroszország, Kína. Ha akarják. De csak rajtuk múlik.
Sem ide, sem oda
Hol van itt Szerbia? Talán Európában. Annak is abban a részében, amelyik nem tartozik sem ide, sem oda, sem amoda. Tehát, el nem kötelezett. Olyannyira, hogy az Egyesült Államok mostani elnökének a kegyeibe akartunk férkőzni, a vején keresztül. Akartunk a fenét. Akart a mindent akaró. Szálloda komplexus építését ígérve Belgrád központjában. A valamikori Vezérkar épületei a Miloš Kenéz utcában. Jó helyen van.
Oroszország – csak le kell hajolni és megcsókolni az orosz anya kezét. Nem megy? Nem. Ez egy másik orosz cár, aki parancsolni akar. Így tanította a KGB (Комитет государственной безопасности). Magyarul, ÁVÓ. Aki nem tudná, az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) a magyarországi kommunista pártállami diktatúra részben titkosan tevékenykedő államvédelmi szervezete. Hmm, majdnem azt írtam, magyarán, hogy tudják, UDBA.
Harmadik Kína. Hát itt nincs mit mondani. Gyorsvasút építése, gyorsan. Ha mínusz három Celsius-fok van, megáll. Magától. Utána lehet buszozni, Topolyától Szabadkáig. De szerintem, ha Újvidéken is hideg van, a buszokban fűtenek. Feltéve, ha ott vannak. Mert ki tudja! Oda kell rendelni, akkor biztos, vagyis majdnem biztos, hogy ott lesznek. Sőt, melegek is, ha a párt kifizeti. Értsd: ha az adófizető polgár pénze futja a meleg buszokra.
Leckekönyv vagy index
Meleg, mint az Index szendvicsek. Index Mirjana, Index Maja és így tovább. Amit az államfő a Haladó Párt elnökének kíséretében „szokott” reggelizni Újvidéken. By the way, aki látta, az elnököt, hogy beleharapott, jelentkezzen! Emlékezzenek vissza a párizsi reggelire. Gondolok arra a párizsira, ahol párizsi szendvicset evett az elnök úr és a meghívottak. Ki evett ott? Ha nem csal emlékezetem, Siniša Mali és Toma Mona. A nemrég szabad lábra helyezett miniszter, Tomislav Momirović úr…
„Amig Szerbia nem tagja az Európai Uniónak, addig a Balkán instabil térség marad” – mondotta a magyar miniszterelnök az Európai Parlamentben. Nem most, nem is régen, de meggyőzően. Nem biztos, hogy meggyőződésből. Mindez több fényévnyi távolságban áll Winston Churchill az 1946. szeptember 19-én, Zürichben elmondott híres beszédétől, melyben az „Európai Egyesült Államok” (United States of Europe) létrehozását szorgalmazta a második világháború utáni béke és újjáépítés érdekében. Nos, hová jutottunk?
Csapongunk ide-oda. Szerbia pedig a polgárháború szélére sodródott. Az egyetemista, polgári lázadás semmit sem hozott. Látszata sincs a célnak. Csak a további széthúzás esélye sejlik. Az egyetemista energia elveszni látszik. Nagyon. A kivárás taktikája, mint eddig mindig, bejött. Nincs összefogás, sőt, minden jel arra utal, a széthúzás stratégiája győz. Így kell uralkodni! Megosztani, utána könnyű. Már Rómában is tudták: Divide et impera.
Öreg Dezső
