A teljes egészségügyi rendszer betegségének végstádiumát éljük, és a čačaki Közkórház két egymást követő beteg halálesete csupán újabb bizonyítéka a rendszer mindennapos összeomlásának. Ezekre a következtetésekre jutottak a Utisak nedelje műsor vendégei – számolt be a Nova.rs.
„Az orvosokba és az egészségügyi rendszerbe vetett lakossági bizalom elvesztéséért a legnagyobb felelősség kétségkívül – bár nem kizárólagosan – magukat az orvosokat és egészségügyi dolgozókat terheli, mindenekelőtt azért, ahogyan ezt a rendszert irányítják és vezetik, a minisztériumtól lefelé. Ugyanakkor a bizalom kétirányú utca, akárcsak a tisztelet – sajnos ez az elmúlt években súlyosan megrendült. Az orvos iránti bizalom nehezen épül fel, viszont rendkívül könnyen elveszik, különösen az elmúlt harminc évben, amikor abnormális körülmények között folyik a munka. Egy felmérés szerint Szerbiában a megkérdezettek 54 százaléka bízik a választott háziorvosában, és mindössze 38 százalék a szakorvosban – ez lesújtó adat” – mondta Dragan Delić nyugalmazott infektológus professzor, a Srbija Centar (SRCE) néppárti képviselője.
Ehhez kapcsolódva Radan Stojanović, a Belgrádi Egyetem Orvostudományi Karának rendes professzora hangsúlyozta: az egészségügyet nem lehet elszigetelten szemlélni, hanem a társadalom részeként, amelybe más jelenségek is begyűrűznek; valójában az állampolgárok általános bizalomvesztésének vagyunk tanúi a rendszerrel szemben, és ezen keresztül az egészségüggyel szemben is.
„Az orvosok egy része passzívan viszonyult ehhez a rendszererózióhoz: azonnal kijelentették, hogy nem kívánnak részt venni benne, és külföldre mentek dolgozni – évente mintegy 600-an. Akik maradtak, kétféleképpen reagáltak: alkalmazkodással, amellyel az erózió részévé váltak, és biztosították maguknak mindazt, amit máskülönben soha nem tudtak volna. A társadalom – és így az orvosok – másik része a valódi értékek és etikai elvek mellett döntött. Ennek az utóbbi csoportnak a megerősödése az egyetlen esélyünk arra, hogy kikeveredjünk a sárból” – mondta Stojanović professzor.
„Az egészségügyi rendszer összeomlott, kizárólag az orvosok és az egészségügyi technikusok lelkesedésén nyugszik. Néhány nappal ezelőtt az idegsebészeti klinikán – ahol az operációs blokkot alig egy éve diadalittasan újították fel ötmillió euróból – csőtörés történt, és mindent elöntött a víz. Ez a blokk havi 250 műtétet végez, most viszont nem működik. Hol vannak most Lončar és Glišić miniszterek, hogy ott fényképezkedjenek? Ez a felelőtlenség és a korrupció példája” – mondta Danijel Raspopović ortopéd sebész, a Szabadság és Igazságosság Pártja (SSP) egészségügyi bizottságának tagja, majd hozzátette:
„Szerbiában az európai normákhoz képest orvos- és nővérhiány van. Abban a kórházban, ahol dolgozom, tavaly 60 állandó alkalmazásban lévő nővér mondott fel, valamint további 30 határozott idejű munkaszerződéssel foglalkoztatott dolgozó is. Helyettük mindössze tíz új embert vettek fel. Többségük Németországba, Norvégiába ment dolgozni… Szlovéniában megalakult a szerbiai orvosok egyesülete, amelynek 450 tagja van.”
Delić professzor arra is kitért, vajon az egészségügy a hatalom önreklámozásának eszközévé vált-e, és hogy kizárólag ennek van-e alárendelve.
„Az egészségügybe fektetett legnagyobb összegek – többnyire hitelekből – a másodlagos és harmadlagos ellátásba kerülnek. Berendezéseket vásárolnak, kórházakat újítanak fel és építenek, miközben háttérbe szorul az a tény, hogy ezekben az intézményekben nincs, aki dolgozzon. Ahelyett, hogy az alapellátásba, a megelőzésbe áramlanának a források, nálunk ennek az ellenkezője történik. Az ilyen stratégia eredményeihez azonban idő kell, ezért egyetlen politikai pártnak sem éri meg kivárni – míg egy mágneses rezonanciás készülékkel azonnal lehet dicsekedni” – fogalmazott Delić professzor.
„Kizárólag az infrastruktúrába fektettek, nem az erőforrásokba, vagyis az orvosokba és nővérekbe, akik a rendszer tartóoszlopai. A rossz káderpolitika oda vezetett, hogy hiány van a legfontosabb szakterületek orvosaiból, az aneszteziológiától a nőgyógyászatig. Számos vidéki település marad orvos nélkül, miközben az egészségügyi intézmények vezető pozícióiba párthű kádereket, megbízott igazgatókat neveznek ki, akik mindezt pártjutalomként kezelik” – tette hozzá Stojanović professzor.
