Tarjányi Péter szerint Orbán Viktor tévesen állítja, hogy az Európai Unió „háborúpárti”. A szakértő hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok az elmúlt években mindig kiegyensúlyozó és fékező segítséget nyújtott Ukrajnának, hogy se Oroszország, se Ukrajna ne omoljon össze.

Tarjányi szerint az unió valójában nem akarta a háborút, a konfliktus nyertese pedig főleg Amerika, amely gazdasági előnyöket kovácsol a fegyvereladásokból és az energiapiacból. Az elemző szerint Orbán kritikája leegyszerűsített, és figyelmen kívül hagyja a valós stratégiai erőviszonyokat, olvasható az Index összefoglalójában.

Tarjányi Péter író és biztonságpolitikai szakértő legfrissebb posztjában arról értekezett, hogy miért hibás Orbán Viktor és a magyar kormány azon álláspontja, hogy az Európai Unió „háborúpárti” lenne.

A szakember meglátása szerint érdemes ezt a helyzetet az elmúlt tíz év távlatában vizsgálni, ugyanis

az első Trump-kormányzat 2016 és 2020 között már megkezdte Ukrajna fegyveres támogatását. A Javelin páncéltörő rendszerek átadása nem látványos politikai gesztus volt, hanem stratégiai jelzés: Ukrajna nem maradhat teljesen védtelen Oroszországgal szemben,

Joe Biden 2020 után ezt az irányt nemhogy megszüntette volna, hanem kiterjesztette, és még több fegyvert kapott Kijev.”

2022-ben azonban Oroszország megtámadta Ukrajnát, így a helyzet megváltozott, és mindenki arra számított, hogy az oroszok pár nap alatt felőrlik Kijev ellenállását, ám ez azóta sem történt meg. Tarjányi szerint innen jön a lényegi rész.

A szakember szerint az elmúlt 4 évben, mióta tart a háború, több olyan időablak is volt, amikor az orosz sereget meg tudta volna rettenteni a Nyugat:

  • 2022 tavaszán a kijevi visszavonulás idején,
  • 2022 őszén a harkivi ukrán áttöréskor,
  • 2023 tavaszán az ellentámadás előtti hónapokban,
  • 2023 végén az orosz lőszerhiány időszakában.

Ám ezek egyikében sem kényszerítették térdre az oroszokat, ugyanis az Egyesült Államok „mindig késlekedett”. „Először mindig az hangzott el, hogy bizonyos fegyverrendszereket nem adnak át: nem lesz HIMARS, nem lesz ATACMS, nem lesz Abrams harckocsi, nem lesz F–16. Hosszú hezitálás következett, majd hónapokkal később mégis megérkeztek ezek az eszközök – korlátozott számban, feltételekkel, időben elnyújtva úgy, hogy Oroszország tudjon mozgósítani, felkészülni” – fogalmazott Tarjányi.

Véleménye szerint ez mindig csak kiegyensúlyozó és fékező stratégia volt Amerika részéről, sohasem eszkalációs jellegű.

Mindig csak annyit segítettek, hogy se Oroszország, se Ukrajna ne omoljon össze, és ne legyen esély egy NATO–Oroszország konfliktusra.

„Gyakorlatilag ez egy húzd meg, ereszd meg típusú segítség, amelyet patikamérlegen mérnek ki, és a lényege, hogy Ukrajna ne veszítsen, Oroszország pedig ne győzzön”.

A biztonságpolitikai szakértő szerint lehet ezt a gondolatmenetet vitatni, ám ha az Egyesült Államok gyors ukrán győzelmet szeretett volna kiharcolni, akkor 2022-ben teljesen más döntéseket hoztak volna, és nem cseppenként adagolnák a segítséget a védekező fél részére – bár akkor a NATO-konfliktus esélye hatványozódott volna.

Ebből következik az orbáni magyar vita egyik téves kulcspontja is. Az a leegyszerűsítő állítás részéről – hogy »Európa háborúpárti« – pont a fentiek miatt nem írja le pontosan a valóságot” – írta. Hozzátette, hogy az elmúlt négy évben az Egyesült Államok az egyensúly megtartását tűzte ki céljául, nem pedig az eszkalációt. Az Európai Unió pedig nem akarta ezt a háborút, „valójában Putyin akarta, és az USA kihasználta ezt az akaratot akkor is és most is”.

A szakértő szerint ennek a konfliktusnak egyetlen nyertese van a nyugati világban, mégpedig az Egyesült Államok, akik profitálni fog „a fegyverek eladásából, az LNG-eladásból, Moszkva energetikai kiszorításából Európa nagy részén, az Északi Áramlat felrobbantásából és az orosz haderő komoly veszteségeiből. Arról nem beszélve, hogy Ukrajna újjáépítése szintén gigászi gazdasági lehetőség lesz Washingtonnak.”

Meglátása szerint Európa ezzel tisztában van, és ezért tartja irritálónak, amikor Orbán Viktor az uniót teszi felelőssé, miközben „akik igazán felelősek, azok ott ültek Orbán Viktor mellett a Fehér Házban, amikor odalátogatott, és Moszkvában, a Kreml falai mögött”. Tarjányi szerint ezt a valóságot kéne látni stratégiai nyugalommal és érzelmi túlzások nélkül, ugyanis nem a jelszavak működnek ilyen helyzetben, hanem az erőviszonyok.