Az Egyesült Államok negyed évezredes történetének leghosszabb Unió-beszédét adta elő kedd este a Kongresszus mindkét házának együttes ülésén Donald Trump amerikai elnök, saját tavalyi rekordját is nyolc perccel meghaladva. Százhét (107) percen át dicsekedett „soha nem látott”, „senki által nem remélt” teljesítményével, megspékelve valóban soha nem látott acsarkodással és gyalázkodással demokrata párti ellenzékével szemben, akik a Kongresszus tagjainak közel 49 százalékát képezik. Republikánus hívei ugyanakkor 96 álló ovációval és még 6 „közönséges” tapssal jutalmazták. A háta mögött helyet foglaló J.D. Vance alelnök (a Szenátus elnöke) és Mike Johnson képviselőházi elnök keljfeljancsiként ugrált fel szó szerint percenként vagy mondatonként, mintegy jelt adva párttársaiknak, hogy tessék felállva ünnepelni az elnököt. Sztálin vagy Kim Dzsongun is megirigyelhette volna.

Trump a kezdet kezdetén kijelentette, hogy második elnökségének első éve alatt „nemzetünk magához tért, nagyobb, jobb, gazdagabb és erősebb, mint valaha”, amely idén július 4-én „két és fél évszázadnyi szabadságot és diadalt, haladást és függetlenséget ünnepel[ünk] a Föld színén valaha létezett leghihetetlenebb és legkivételesebb nemzetként.”

Csúsztatások és hazugságok hosszú sorozatán át magasztalta saját nagyszerű politikáját, többek között a büntetővámokat, amelyeket éppen négy nappal korábban kiáltott ki alkotmányellenesnek és állított le a Legfelsőbb Bíróság. Le is teremtette őket alaposan, dühös pillantásokat vetve az ülésen megjelent négy bírára (a többi öt főbíró nem vett részt az eseményen, ami eleve szokatlan). A vámok ügyében kijelentette, hogy 22 Nobel-díjas közgazdász mind tévedett, miközben ő a világ többi részével szemben – amelyek évtizedeken át „kizsákmányolták” Amerikát – zseniálisan megoldotta a gazdaság fellendítését. Biden négy év alatt ezer milliárd külföldi beruházást tudott „csak” behozni, addig ő egyetlen év alatt 18 ezer milliárdot – no nem behozott, hanem – ígértetett meg külföldi befektetőkkel.

Hosszasan sorolta, mi mindent rontott el összes elődje, és különösen a kongresszusi demokraták, akiket „őrültnek” nevezett és akik szerinte tönkreteszik az országot.

„Mostantól gyárak, munkahelyek, beruházások és dollármilliárdok fognak ömleni az Amerikai Egyesült Államokba. Mert végre van egy olyan elnökünk, aki Amerikát helyezi előtérbe. Én Amerikát helyezem előtérbe. Én szeretem Amerikát. Évtizedekig, mielőtt én megérkeztem volna, pont az ellenkezője történt. A kereskedelemtől az egészségügyig, az energiától a bevándorlásig mindent elloptak és manipuláltak, hogy elszívják a vagyont a produktív és keményen dolgozó emberek elől, akik naggyá teszik országunkat, akik működtetik országunkat.”

Megállapította, hogy tavaly „a történelem legnagyobb adócsökkentését” hajtotta végre – ami persze igaz, csakhogy szinte kizárólag a dúsgazdagok és az óriáscégek javára. Többször is odafordult a terem bal felén ülő ellenzékhez és legalább ötször felrótta nekik, hogy nem vesznek részt az ovációban:

„Odanézz, senki sem áll fel [a demokrata kongresszusi tagok közül]. Ezek az emberek őrültek, mondom én. Őrültek. Elképesztő. Szörnyű. Hát, te jó ég! Szerencsések vagyunk, hogy még van országunk. Ilyen emberek mellett – mint a demokraták, akik tönkreteszik országunkat, de mi egy pillanat alatt megállítottuk őket, nem igaz?”

Az egyik központi téma a bevándorlók elleni gyűlöletkeltés volt, amit tíz éve megszoktunk Trumptól, aki minden  rosszat az ellenzékre ken. „Soha nem feledhetjük, hogy sokan ebben a teremben [értsd: a demokrata képviselők és szenátorok] nemcsak hogy megengedték a határátlépést, mielőtt én beavatkoztam volna, hanem valóban újra megtennék, ha valaha is lehetőségük lenne rá. Ha valaha is újra megválasztják őket, újra megnyitnák a határokat a világ legrosszabb bűnözői előtt. Az egyetlen dolog, ami jelenleg az amerikaiak és a teljesen nyitott határ között áll, az Donald J. Trump elnök és nagyszerű republikánus patriótáink” – ez is tipkus trumpizmus, önmaga harmadik személyben történő dicsőítése.

A beszéd jelentős részét erőszak-pornográfia töltötte ki, amennyiben véres jelenteket írt le aprólékos pontossággal, amelyeket állítólagos illegális bevándorlók okoztak. Az áldozatok családtagjai ott ültek a karzaton és rendre kitüntetést kaptak a helyszínen.

Külpolitikáról alig esett szó, kivéve a háborúkat, amiket megállított vagy meg fog állítani. Tíz hónap alatt „nyolc háborút állítottam meg”. Ezt a sokszor hangoztatott teljesítményt úgy kell értelmezni, hogy egy nemlétező szerb—koszovói háborúban is Trump csinált békét. A kilencedik az orosz–ukrán háború lesz, amire „nem került volna sor, ha én lettem volna akkor az elnök”.

Megemlítette még szlovén származású feleségét, akinél „senkit sem érdekel jobban Amerika ifjúságának a védelme, mint a mi csodálatos first ladynket. Ő most már filmsztár is; igazi filmsztár. El tudod hinni? Ki hitte volna?!” [A nemrég bemutatott, Melania című giccses portréfilmről van szó, amire katonákat vezényelnek a mozikba, mert amúgy konganának a termek az érdektelenségtől. A kvázidokumentumfilmet Jeff Bezos, az Amazon alapítója finanszírozta, többek között 28 millióval lefizetve Mellania Trumpot, hogy cégének állami szerződései érdekében lekenyerezze az elnököt.]

A beszéd legbizarrabb perce az volt, amikor Trump belevörösödve, szinte eszelősen gesztikulálva hadarta a következőket, bizonygatva, hogy Amerika a világ legcsodálatosabb, legnyerőbb, leg-leg-leg országa:

„Országunk ismét nyer. Sőt, annyit nyerünk, hogy tényleg nem tudjuk, mit tegyünk. Az emberek azt kérdezik tőlem: »Kérem, kérem, kérem, Elnök úr, túl sokat nyerünk; ezt már nem bírjuk tovább. Nem vagyunk ebben az országban hozzászokva ennyi győzelemhez. Amíg ön el nem jött, mindig veszítettünk, de most túl sokat nyerünk.«”

(Bevezető volt ez ahhoz, hogy a karzaton felvonultatta a téli olimpia döntőjében Kanadát legyőző férfi jéghokicsapatot. Orbántól tanulhatta ezt is, mert korábban nem érdekelte a sport, de most azt is saját sikerének tekinti. Érdemes hozzátenni, hogy csak a férfi sportokat. Az amerikai női hokicsapat is aranyérmes lett, de azokat nem hívta fel, csak a férficsapatot, akiknek még meg is jegyezte, hogy „hát, a nőket is meg kell majd hívnom a Fehér Házba, különben leváltanak”. A női csapat viszont erre elutasította a meghívást.)

A demokrata kongresszusi tagok egy része bojkottálta a Trump show-t és inkább a Kapitólium lépcsőin tartottak nagygyűlést ugyanabban az időben. Al Green feketebőrű képviselőt még ki is tessékelték a nagyteremből, mert egy kézzel írott plakátot tartott fel, amelyen az állt: „A fekete emberek nem majmok”. Ezzel arra a közösségi média-posztra utalt, amelyet Trump osztott meg Barack és Michelle Obama fejét majomtestekre tűzve. A hatalmas felháborodásra ugyan törölték a posztot, de Trump még utána is hajtogatta, hogy „ő nem hibázott”.

Fejezzük be azzal, hogy a „minden idők legsikeresebb” amerikai elnökének jelenlegi támogatottsága a legalacsonyabb időarányos szinten van összes elődjéhez képest: 60–66 százaléka az embereknek ellenzi, és csak 34–36 százalékuk ért vele egyet. És ebben mind a liberális, mind a konzervatív közvéleménykutató cégek egyetértenek.

Donald Trump amerikai elnök 2026-os Unió-beszéde közben teljesítményével dicsekszik (Képernyő-másolat)