A soron következő, vagyis a március 29-ei önkormányzati választások elsősorban szimbolikus jelentőségűek lesznek a kormány és az ellenzék számára, a politikai erőviszonyokon azonban várhatóan nem változtatnak érdemben – mondja Zoran Panović, a Demostat programigazgatója.
A hatalom célja, hogy a választásokon demonstrálja konszolidációját és fenntartsa dominanciáját, miközben az ellenzék és a diáklisták számára már az is siker lenne, ha akár szimbolikusan nyernének valahol, és tíz községben csökkenne a kormánypárt támogatottsága.
Jelzésértékű, hogy a Szerbiai Haladó Párt (SNS) ezúttal minden községben koalícióban indul, szemben a korábbi, önálló indulásokkal, majd helyi koalíciók kialakításával. Panović szerint a kormány számára a helyi választások részleges, fokozatos lebonyolítása lenne ideális, vagyis, hogy előbb három, majd négy, aztán hét községben. A Szerb Haladó Párt volt, hogy együtt indult a Szerbiai Szocialista Párttal, volt, hogy külön, de az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy „itt már nincs kísérletezés”: a hatalom minden eszközzel igyekszik biztosítani a győzelmet, és a vereség pszichológiai sokkot okozna a közvélemény számára.
A haladókkal és a radikálisokkal indul a VMSZ a kúlai választásokon
„Ez mind a Szerbiai Szocialista Párt 1990-es szlogenjének parafrázisa: »Velünk nincs bizonytalanság.« Ők mindig azt mondják: »Nos, ha valahol nyertek, például egy községben, de mi haszna van annak a községnek, ha nincs támogatás a köztársasági kormány részéről?« Ez pedig ismét nyugtalanságot kelthet az ellenzékkel szimpatizáló polgárokban.”
A programigazgató hangsúlyozza, hogy a kormány magas szinten szervezett és homogenizált, a kutatások pedig azt mutatják, hogy az ellenzék komoly egységes frontja valódi veszélyt jelenthet. Ugyanakkor a hatalom és az államfő folyamatosan igyekszik az ellenzéket fragmentálni és marginalizálni, de formálisan nem tilthatják meg az összefogást.
Az ellenzék és a diáklisták kapcsolata továbbra is törékeny és zavaros, belső konfliktusokra és félreértésekre nyitott. Panović szerint a politikai siker kulcsa az egységes fellépés: ha a diáklista egyszer „fő partnerként” lépne fel az ellenzéki színtéren, és kompromisszumra kész, akár a 50%-ot is elérhetnék a választásokon. Ha viszont a szereplők széttagoltan indulnak, a politikai eredmény is fragmentált marad.
Összességében a soron következő önkormányzati választások inkább a kormány és az ellenzék belső üzenete szempontjából lesznek fontosak, miközben a demokratikus tér továbbra is szorongatott, a párt- és állami erőforrások felhasználása pedig erőteljesen befolyásolja a választási folyamatot.
