Izgatottan vártuk, hogyan működik majd az új nézőtér, az új színpad a felújított Népszínházban, így az első adandó alkalommal beültünk, hogy megtapasztaljuk az új színházélményt.
A szabadkai Népszínház magyar társulata a világhírű Chicago musicalt állította színpadra, a rendező Mezei Zoltán pedig mindent megtett, hogy teljesen kihasználja az új tér lehetőségeit és adottságait.
Jelenet a darabból (Fotó: Népszínház, Facebook)
A Chicago nézői a színpadon ülnek, így ebből a szempontból ez az előadás nem megfelelő arra, hogy megítéljük, milyen az újonnan épített nézőtérről megnézni egy előadást. Sajnos a színpadra kihelyezett műanyag székek annyira kényelmetlenek, hogy félóra után fészkelődni kezd az ember, és ez a kényelmetlenség bizony kihat arra is, hogy a néző nem tudja felhőtlenül élvezni az előadást.
Pedig van mit. A magyar társulat – kiegészülve vendégszínészekkel – ismét egy nagyon élvezhető, igazi színházi élményt biztosít a színházba betérőknek. Kalmár Zsuzsa és Pámer Csilla kiváló éneklései, Hajdú Tamás mozgásai és tánclépései, de a kórusként funkcionáló elítéltek, vagy riporterek csoportjelenetei is olyan erősek, hogy magával ragadják a nézőt.
Jelenet a darabból (Fotó: Népszínház, Facebook)
Az ötlet, hogy az egyébként nézőtérként funkcionáló részt is beemelték az előadásba, kiválónak bizonyult, a bíró megjelenése különösen hatásos, de semmiképp sem szeretnék minden részletet elárulni, maradjon meglepetés mindenkinek.
Mezei Zoltán valóban tud színházat csinálni, az előadást kísérő zenekar pedig akkora pluszt ad a darabnak, hogy a második felvonásra beülve már a kényelmetlen székek sem tűnnek annyira kényelmetlennek.
A darab egyébként 19 órakor kezdődik és egy 15 perces szünettel együtt 22 óráig tart. A szünetben hosszan kell várakozni a mosdók előtt, ugyanis a földszinten lévők voltak ezúttal használhatók csak, a női mosdóban pedig mindössze két toalett van a 150-200 nézőre.
Azért hosszútávon reméljük beszereznek puha párnákat a székekre, abban a reményben, hogy a Chicagót sokáig és mindig teltházzal tudja majd játszani a társulat, mert szívesen beülnénk a darabra még egyszer.
A zenekar (Fotó: Népszínház, Facebook)
