Szerbia villamosenergia-termelésének jelentős része továbbra is fosszilis tüzelőanyagokra épüt. Az átállást a zöld energiára leginkább az elavult villamosenergia-hálózatok lassítják – derül ki a Sinekst vállalat délkelet-európai megújuló energiaforrásokról szóló új jelentéséből, írja a Nova ekonomija.
Szerbia az elmúlt években növelte a megújuló forrásokból – vízből, szélből és napból – származó villamosenergia-termelési kapacitásait. Ezek összteljesítménye 3,7 gigawatttól 4,35 gigawattra nőtt. A legnagyobb rész továbbra is a vízenergiából származik, de a leggyorsabb fejlődést a szélenergia mutatja. Míg a délkelet-európai országok többségében a napenergia volt a megújuló növekedés fő hajtóereje, Szerbia kivételt jelentett: 2025-ben az új kapacitások 71 százalékát a szélenergia tette ki.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
2025-ben Görögország volt a megújuló energiaforrások regionális vezetője, míg Bulgária érte el a legnagyobb növekedést (18,4 százalék). Szerbia megújuló kapacitásait 7,7 százalékkal bővítette. A kapacitásnövekedés ellenére a vízerőművek termelése átmenetileg csökkent az aszály miatt – áll a jelentésben. Ez azt mutatja, hogy Szerbiának a vízenergia mellett erőteljesebben kell fejlesztenie a szél- és napenergiát is, hogy stabilabb és ellenállóbb energiarendszert alakítson ki.
Az Európai Unió célja, hogy 2030-ra a megújuló energia aránya az energiafogyasztásban elérje a 42,5 százalékot. Horvátország ugyanezt a célt tűzte ki, Görögország ennél valamivel magasabbat (43 százalék), míg Románia (38,3 százalék), Bulgária (35 százalék) és Szerbia (33,6 százalék) az uniós szintnél alacsonyabb célt határozott meg.
A délkelet-európai energetikai átmenet már nem csupán az új megújuló kapacitások kiépítéséről szól, hanem egyre inkább attól függ, hogy a villamosenergia-rendszerek mennyire képesek befogadni a termelést.
Ha a megújuló források gyorsabban bővülnek, mint ahogy a hálózat képes azokat csatlakoztatni, továbbítani és kiegyensúlyozni, hálózati torlódások, termeléskorlátozások, csatlakozási késedelmek, jelentős ár-ingadozások, sőt akár negatív nagykereskedelmi áramárak is kialakulhatnak. Ezért az energiatárolás és a hálózati kapacitás kulcsfontosságú tényezők – állapítja meg a jelentés.
Bulgária a régió vezető akkumulátoros energiatárolási piacává vált, és az Európai Unióban a harmadik legnagyobb ilyen piac lett Németország és Olaszország után. Horvátország és Szerbia még korábbi fejlesztési szakaszban van: Horvátország 2025 végére 66 megawatt működő akkumulátoros kapacitást ért el, míg Szerbiában még nincsenek nagy, működő rendszerek. Szerbia 2025 folyamán lépett az energiatárolási rendszerek fejlesztésének kezdeti szakaszába. A hazai akkumulátorgyártók – köztük az ElevenEs – további lendületet adhatnak a fejlesztéseknek.
A jelentés készítői figyelmeztetnek, hogy önmagában az energiatárolás nem elegendő: a villamosenergia-hálózat megerősítése kulcsfontosságú a zöld átmenet folytatásához. Míg az akkumulátorok segítenek a többletenergia későbbi felhasználásában, egy erősebb hálózat lehetővé teszi, hogy a szél- és napenergiából származó új termelés gyorsabban csatlakozzon és jusson el a fogyasztókhoz.
Szerbia egyik legnagyobb problémája az energetikai átmenet szempontjából az elavult, mintegy 9900 kilométer hosszú távvezeték-hálózat. Az átviteli rendszer korlátai egyre inkább lassítják az új szél- és naperőművek csatlakozását. Földrajzi helyzetének köszönhetően Szerbia fontos regionális villamosenergia-tranzitpont, mivel nyolc szomszédos országgal áll összeköttetésben. Az együttműködés Magyarországgal, Romániával, Bulgáriával és Horvátországgal az elmúlt években erősödött, amit az is jelez, hogy 2025 végére az összekapcsolt piacokon az áramárak nagymértékben kiegyenlítődtek.
Ennek ellenére, bár regionálisan jól kapcsolt, Szerbia belső hálózata egyre nagyobb terhelés alatt áll. Télen, amikor a vízerőművek kevesebbet termelnek, és a hőerőművek elérik kapacitáshatáraikat, a rendszer stabilitása egyre inkább az áramimporttól függ.
