Itt járt a napokban a Velencei Bizottság küldöttsége. Sokunk arra számított, nagyobb hullámverést okoz majd jelenlétével. Politikai hullámzásra gondolván. Nem így történt. Hogy miért? Azért mert egy olyan országban élünk, ahol az élet, így a politikai is, a túlélésre összpontosít.
Tehát az a tény, hogy az Európa Tanács független alkotmányjogászokból álló tanácsadó szerve milyen jelentését vitatja meg a testület valahol a nyár elején, kit érdekel? Majd törjük a fejünket akkor, ha a politikai állapotok a mostani uralkodó rétegre nézve károsan hatnak. Addig pedig az egyre közelgő, tíz községben esedékes helyhatósági választások a fontosabbak. Meg a hozzájuk köthető bel- és külpolitikai események. Mondjuk, mint az Európai Parlament szerbiai jelentéstevőjének beszámolója. Ez már tapintható valóság, ezzel már lehet „politizálni” itt Szerbiában is.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Itt járt, s hogy itt járt kevesen tudják
Pedig a Velencei Bizottság, melynek igazi neve: Joggal a Demokráciáért Európai Bizottság, csak azért viseli a velencei becenevet, mert évi négy plenáris ülésének székhelye Velence, tehát ennek a testületnek a küldöttsége kimerítő megbeszéléseket folytatott nem csak a hatalom képviselőivel, hanem az ellenzék delegációjával is. És azt is közölték, hogy jelentésük nagyon rövid időn belül elkészül.
Érdeklődésük ezúttal az igazságszolgáltatási törvényekre összpontosult, az úgynevezett „Mrdić-féle törvényekre”, melyeket január végén fogadott el a törvényhozás gyorsított, sürgősséginek mondott eljárással. Holott itt semmi ok nem volt a sürgősségre, nyugodtan közvitára is bocsáthatták volna őket, de persze a hatalomnak az volt a sürgés, hogy megállítsa a folyamatban levő eljárásokat. Mert ha tovább folynak, az ördög tudja mit meg kit mos ki a folyás okozta sodrás.
Tehát a törvényeket meghozták, s ezek már mély sebeket ejtettek az igazságszolgáltatáson. Szebben mondva, az igazságos igazságszolgáltatáson. Leváltották, illetve áthelyezték más munkahelyre azokat az ügyészek, akik a legérzékenyebb ügyekben folytattak eljárást. Néhány ügyész eltávolítása még nem a világvége, de nyilván példastatuálásra kiváló volt: így jár, aki azt gondolja, a politika megkérdezése nélkül, vagy megkerülésével lehet a törvényeket alkalmazni. Tehát további nyomás nehezedik az igazságszolgáltatási szervekre. Amihez nem kell túlságosan nagy ész.
Az ügyészek meg a bírák nem milliomosok. Legtöbbjük nem. Bizonyára jobban élnek, mint a tanárok és a csak az állami intézetekben dolgozó orvosok, de a havi bérükből kénytelenek megélni. Hiába nyilatkozza most már az igazságügyi miniszter a Szerbiai Rádió és Televízióban, hogy, amennyiben a Velencei Bizottság észrevételei lényegbevágóak lesznek, módosítják a törvényt. A kár már megvan, a baj megtörtént. Helyrehozni nem lehet. Teljesen nem. Ezért ez a viszonylagos nyugalom a hatalomnál a Velencei Bizottság látogatása kapcsán. És ezért nagyobb a hullámverés az Európai Parlament szerbiai jelentéstevőjének beszámolója után.
Ki is az igazi ellenség?
Tonino Picula nem számított kívánatos vendégnek akkor sem, amikor itt járt. Igaz, az Európai Parlament képviseletében, de őt csakis mint a kilencvenes évek, a múlt század kilencvenes éveinek horvát ellenségét ismerik fel a rezsim emberei meg a rezsimhű média. Most is ellenségnek minősül. Mondotta is az állam elnöke:
„Ők mindenáron meg akarják állítani Szerbiát, jól tudom, mi a szándékuk…”
Ez az ők, bizonyára a horvátok egészére vonatkozik. Ezért a többes szám. Majd folytatta a tőle megszokott stílusban. Mondván, akkor aggódna, ha Picula valami szépet mondana róla. A rossz szó, azok szájából, akik nem szeretik Szerbiát csak annak a bizonyítéka, hogy munkáját a nép érdekében végzi – tette hozzá. Holott az Európai Parlament szerbiai jelentéstevéje nagyon is konkrét dolgokat rótt fel, nem az elnöknek, hanem az országvezetésnek. A többi között azt, hogy jelentősen lelassultak a reformok. Bármennyire is erőltettem a fejem, nem tudtam felidézni a gyors reformokat. Legalábbis azóta, amióta ez a hatalom irányítja az országot. Azt tudom, hogy országos segítséggel külföldi befektetők érkeztek Szerbiába. Akik, miután elfogyott a segély csomagoltak és mentek. Arra is emlékszem, hogy az elnök, hol kormányfőként, hol államelnökként adta át a kínai kölcsönből, kínai kézzel épített autópályákat, gyorsvasutat, amelyen mondjuk háromszor gyorsabban közlekednek a szerelvények mint a korábbin, de háromszor lassabban az európai, sőt, távol-keleti gyorsaknál. De reformok, igazi demokratikus reformok, még csak nem is rémlenek. Csak sejtem, hogy Európában is így látnak bennünket. Mint orosz vazallust, aki azt játssza, hogy Európába siet. Illetve, most már nem is játssza.
De nem csak ez volt az észrevétele a horvát nemzetiségű jelentéstevőnek az Európai Parlamentben. Felrótta azt is – ahogy fogalmazott – a média helyzete rémisztő. Azt is mondta, hogy ha Szerbiában nem változtatnak a választási feltételeken, akkor azok nem lesznek igazságosak, tisztességesek.
„Ennek a jelentéstervezetnek az éle, melyben a tavalyi szerbiai helyzetet elemezzük a z ottani helyzetből ered. Akár csak abból, hogyan viszonyul Szerbia a meghirdetett cél, az uniós tagság iránt. Az elmúlt egy évben nem láttuk, hogy csökkent volna a távolság Brüsszel és Szerbia között.” – fogalmazott Picula.
Tehát nem csak, hogy konkrétan megfogalmazta kifogásait, de előre megválaszolta azokat a vádakat is, hogy jelentése túl éles. Az objektíven mérhető mutatók szerint „a haladás a pirosban van”. Nem tagadta, hogy nyilván „nyomot hagyott” a jelentés megfogalmazóin a Belgrádban tapasztalt „kifejezetten ellenséges” fogadtatás, magatartás.
Nos minderre lehet konkrétan is válaszolni, ha van mit. De lehet a horvátokat támadva reagálni, ha a politikai érdekek ezt kívánják. Persze könnyebb és politikailag hasznosabb a horvát vezetőséget okolni, mint nyíltan szembefordulni az Unióval.
A végén, köszönet
Visszatérve a Velencei Bizottsághoz, az Unió szóvivője Guillaume Mercier azt mondta, az Európai Bizottság nagy figyelemmel követ mindent, ami Szerbiában történik, különösen az igazságszolgáltatási törvények körül.
„Álláspontunk változatlan. Az Európai Bizottság elvárja, hogy ezeket a törvényeket ne alkalmazzák mindaddig, amíg a Velencei Bizottság nem mond véleményt róluk” – mondta Guillaume Mercier. Mercier úr, merci! Köszönjük! De tartunk tőle, hogy már késő.
Öreg Dezső
