A béke-elnök háborúja A világsajtó az iráni háborúval foglalkozik legtöbbet

Az immár háromhetes amerikai—izraeli háború Irán ellen továbbra is a világsajtó figyelmének a központjában áll. Noha Trump meg hadügyminisztere erősködnek, hogy „a pusztítás kiválóan halad, sőt, gyorsabban, mint tervezték”, az elnök a múlt hétvégén segítséget kért a NATO-tagállamoktól a Hormuzi-szoros védelmére. Amikor azonban a hadbalépés előtt még csak nem is értesített szövetségesek szinte mindegyike elutasította azt, Trump sértődötten kijelentette, hogy nem is kell a segítség, sőt nem is kért olyat (ami könnyen ellenőrizhető, színtiszta hazugság). Ráadásul megfenyegette szövetségeseit, hogy Amerika sem fog a segítségükre lenni, ha kell. A legdöbbenetesebb az volt, hogy a csökönyösen „békepárti” magyar kormány viszont – Gulyás Gergely kormányinfó-miniszter szerint – „megfontolná, hogy katonákat küldjön a Közel-Keletre, ha Trump direkt felkérné” őket. Ennyit az Orbán-politika őszinteségéről. Trump közben egy kubai beavatkozásról is álmodozik. Az egy csodálatos sziget, mondta, hiszen nagyon szeretne egy szigetet, miután – legalábbis egyelőre – elhalasztotta Grönland elfoglalását. De először lássuk, hogyan ünnepelte Magyarország március 15-ét és hogy az hogyan csapódott le a világban. – Átlapoztuk a világsajtót Oslótól Bogotáig és New Yorktól Tokióig.

Kritikus március idusa

Két tömeges nagygyűléssel kezdődött a kampány utolsó szakasza Magyarországon. Az április 12-i választás eldöntheti, hogy Magyarország demokrácia marad-e. A politikai blokkok a nemzeti ünnepen is összecsaptak össze, írja a Frankfurter Allgemenine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„Magyar Péter ellenzéki vezető több mint százezer támogatót szólított fel vasárnap délután a budapesti Hősök terén, hogy menjenek el szavazni az április 12-i parlamenti választásokon Orbán Viktor jobboldali populista kormányának megbuktatásáért – állapította meg a Német Hírügynökség egyik tudósítója. »Mások döntsenek a sorsunkról, vagy mi döntsünk magunkról, (…), alattvalók legyünk, vagy szabad polgárok?« – kérdezte, utalva Orbán autoriter kormányzati stílusára.

A négy hét múlva esedékes választásokat az 1989/90-es demokratikus átmenet óta a legfontosabbnak tartják. Orbán 16 éves uralkodása alatt aláásta a demokráciát Magyarországon, nagyrészt ellenőrzése alá vonta a médiát és az igazságszolgáltatást, és a kritikusok szerint korrupt klientúra-rendszert hozott létre. Továbbá vétókkal fenyegetőzve a bénultság szélére sodorta az Európai Uniót az Ukrajnának nyújtott segélyek és az Oroszország elleni szankciók ügyében. A legtöbb közvélemény-kutatásban ezért Magyar Péter jobbközép Tisza pártja jelenleg jelentősen megelőzi Orbán Fidesz pártját.”

Erődemonstráció és a közvélemény próbája a magyarországi választások előtt. A magyar társadalom mélyen polarizált, írja a bécsi Die Presse című keresztény-demokrata konzervatív napilap:

„Magyarország vasárnapi nemzeti ünnepe erődemonstrációvá és a közvélemény próbájává vált az április 12-i országgyűlési választások előtt. A jobboldali nacionalista miniszterelnök, Orbán Viktor és Fidesz pártja versenyre kelt kihívójával, Magyar Péterrel, a Tisztelet és Szabadság Párt (TISZA) vezetőjével. Mindkét jelölt nagyszabású gyűlést tartott Budapesten a választók és támogatók mozgósítása érdekében.

Magyar Péter »hazaárulással« vádolja a miniszterelnököt és kijelentette, hogy a szabadságért és függetlenségért folytatott harcnak ma is folytatódnia kell. Hangsúlyozta Magyarország Európához, az EU-hoz és a NATO-hoz való tartozását, valamint a háború elutasítását. Egy TISZA-kormány a béke kormánya lesz – hangsúlyozta. Minden állampolgárnak a legjobb egészségügyi ellátást és a jogállamisági hiányosságok miatt az Európai Unió által befagyasztott pénzeszközök visszaszerzését ígérte. Kormánya igazságos adórendszert fog bevezetni és nem riad vissza a vagyonadótól sem.

Mindenki tudja, hogy változásra van szükség Magyarországon, mert az ország válságban van – mondta az ellenzéki vezető. Ahogy 1848-ban, a magyaroknak most is a kezükbe kell venniük a sorsukat, az április 12-i választások napja pedig a magyar nemzet felemelkedésének kezdetét jelenti. Magyar Péter súlyos vádakat fogalmazott meg Orbán miniszterelnök ellen. Azt állította, hogy Orbán orosz ügynököket hívott be az országba, hogy megakadályozzák a nép akaratának érvényesülését. Magyar Péter ezt »árulásnak« nevezte. Ezért a TISZA április 12-én olyan győzelmet kíván elérni, »amely nemcsak a holdról, hanem a Kremlből is látható lesz«.

Orbán egy »remegő császár«, akinek az egyetlen hátralévő lehetősége a háborús provokáció – mondta Magyar Péter. »De mi, magyarok, nem akarunk háborút.« A szavazóurnák bezárásával április 12-én este 7 órakor véget ér a »gyűlölet és megosztottság világa« Magyarországon. »Itt állunk a győzelem kapujában, lépjünk be rajta« – szólította fel támogatóit.

»Nyugtalanság van szerte a világban, és itt, a mi kis hazánkban meg akarjuk őrizni a békét, a nyugalmat és a biztonságot. És Orbán Viktor ezt garantálja nekünk« – mondta egy 60 éves hölgy, aki Pécsről, Dél-Magyarországról utazott Budapestre. Orbán fő riválisát, Magyar Pétert az EU és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök »bábjaként« próbálja beállítani. Magyar Péter háborúba akarja rángatni Magyarországot, érvel. […]”

Trump iráni háborúja

Irán blokád alá helyezi a létfontosságú Hormuzi-szorost. Trump amerikai elnök felszólította az érintett országokat, hogy vegyenek részt a teherhajók védelmében. A pekingi Xinjiang Bao című állami napilap így vélekedik:

„Nem meglepő, hogy szövetségesei körében ez süket fülekre talált. Először is, az ilyen katonai akciók rendkívül kockázatosak, tekintettel Irán földrajzi elhelyezkedésére és fölényére ezen a területen. Egy katonai akciót a nemzetközi jog szerint is kritikusan kellene megítélni. Úgy tűnik, Trump nem vette figyelembe ezeket és sok más kérdést. Kétséges, hogy egyáltalán van-e cselekvési terve.”

„Trump megpróbálja bevonni Kínát az iráni hadműveletbe” – írja a moszkvai Nyezavisszimaja Gazeta című ellenzéki napilap a címlapján, majd így folytatja:

„Az Irán elleni katonai művelet kezdete óta Trump amerikai elnök először beszélt egy széleskörű Irán-ellenes koalíció szükségességéről. Remélte, hogy Kína, Franciaország, Japán, Dél-Korea, az Egyesült Királyság és más országok hajókat küldenek a régióba – írta Trump. Az Egyesült Államokról azonban köztudott, hogy nincs szövetségben Kínával. Trump nyilatkozata azt jelzi, hogy az ellenségeskedés kezdete óta először érdekelt egy széleskörű koalíció létrehozásában és fellépéseinek nemzetközi legitimálásában.”

A londoni Al Araby Al-Jadeed című, angol nyelvű pánarab napilap aggodalmát fejezi ki az arab államok iráni háborúban betöltött pozíciója miatt:

„Jelenleg egyre világosabbá válik, milyen kevés befolyással bírnak az arab államok a folyamatban lévő válságra. A folyamatos támadások destabilizálják a régiót, növelik a pénzügyi veszteségeket és rossz hatással vannak a gazdasági fejlődésre. Ez a konfliktus a külső szereplők által ellenőrzött geopolitikai hatalmi struktúrák törékenységét is bizonyítja. Az arab államok régóta tisztában vannak azzal, hogy alapvető problémájuk nem az erőforrások hiánya, hanem inkább azok kezelésére és ellenőrzésére való korlátozott képességük. Ezért annál sürgetőbb, hogy végre autonómiát és függetlenséget mutassanak.”

A stockholmi Aftonbladet című független szociál-demokrata napilap szerint:

„Az iráni háború már két hete tombol, és pontosan az következett be, amire a kritikusok figyelmeztettek: káosz. Amikor az iráni háború elkezdődött, figyelmeztettek, hogy ne ismételjük meg az Irakban vagy Líbiában elkövetett hibákat. Nem tudjuk, hogyan fog a háború végződni, de egy tanulságnak már most világosnak kell lennie: nem engedhetjük, hogy belekeveredjünk a Fehér Ház által elkövetett összes ostobaságba. Be kell tartanunk a nemzetközi jogot és az emberi jogokat. Ezt a háborút nem a mi nevünkben vívják.”

Az iráni háború az ukrajnai háborúra is hatással van, mutat rá erre az aarhusi Jyllands-Posten című liberális-konzervatív napilap:

„Az iráni háború felhajtja az energiaárakat, ami arra késztette az Egyesült Államokat, hogy enyhítse az orosz olajtársaságokkal szembeni egyébként meglehetősen hatékony szankcióit. Az EU-n belül elsősorban Orbán Viktor miniszterelnök az, aki ellenáll egy Kijevnek szánt 90 milliárd eurós kölcsön folyósításának, annak ellenére, hogy Budapest abban nem is vesz részt. Ahogy az négy évvel ezelőtt, az ukrajnai háború kezdetén is történt, egyértelmű, hogy egy ukrán vereség nemcsak humanitárius katasztrófához vezetne, hanem megerősítené a Kremlt és hiteltelenné tenné Európát, mint biztonsági szereplőt. Ennek nem szabad megtörténnie. Ha enyhítjük a Putyinra nehezedő nyomást, nagy árat fogunk fizetni érte – azért, mert elárultuk az ukránokat és önmagunkat is.”

Trump szolgálatot tesz a világnak, írja a New York-i Wall Street Journal című napilap az Irán elleni háborúról:

„Az iráni konfliktusról szóló jelenlegi tudósítások nagymértékben a konfliktus őstörténetének mitikus beszámolójára támaszkodnak. Ez lényegében így szól: Iránt Barack Obama uralma alatt sakkban tartották, amíg Donald Trump mindent el nem rontott, most pedig a rezsim valójában atomfegyverek megszerzésére törekszik. Trump légicsapásainak kritikusai most azt állítják, hogy ezek arra ösztönzik Iránt, hogy komolyan foglalkozzon az atomfegyverekkel. És pontosan ezt teszi az ország évek óta. A kritikusok azt is mondják, hogy most a Forradalmi Gárda mozgatja a szálakat, de ezt Mahmúd Ahmadinezsád ideje óta teszik. Senki sem tudja, hogyan fog kibontakozni a háború. De június óta világossá vált, hogy egy fanatikus, Amerika-ellenes rezsim nukleáris tervei évekkel visszaestek. Az atombombáért folytatott »verseny« most nehezebb lenne, mivel Izrael és az Egyesült Államok készen áll a beavatkozásra. Bill Clinton hasonló döntéssel nézett szembe az 1990-es években Észak-Koreával kapcsolatban, mielőtt az atombombával rendelkezett volna, és úgy döntött, hogy megbízik Phenjan diplomáciai ígéreteiben. Észak-Korea hazudott és csalt, és mégis atombombát épített. Most az ország olyan rakétákat épít, amelyek elérhetik az Egyesült Államokat. Trump elődeivel ellentétben cselekedett – ezzel szolgálatot tett a világnak.”

A londoni The Independent című liberális digitális napilap felszólítja Nagy-Britanniát, hogy álljon ki Amerika mellett:

„Elvileg az USA továbbra is szövetséges, bár sértő, felelőtlen és megbízhatatlan. Nagy-Britannia pedig kritikusan függ az Egyesült Államok erejétől a nukleáris elrettentés fenntartása, a hírszerzési információk megosztása, valamint a fegyverek és a katonai technológia beszerzése terén. Rövid távon nincs kilátás egy olyan európai keretrendszerre, amely felválthatná a NATO-t, és a NATO az Egyesült Államoktól függ. Ráadásul Nagy-Britannia érdeke sem, hogy Irán nukleáris rakétákkal rendelkezzen. Ezért minden brit kormánynak elvileg nyitottnak kell lennie az Egyesült Államok segítségnyújtási kéréseire ebben a régióban, még akkor is, ha – mint az »Epikus Düh hadművelet«  esetében – előzetesen nem konzultáltak vele. Cserébe azért, hogy támogatják Trump elnököt a Hormuzi-szoros biztosításában, Nagy-Britanniának és más, a háborús övezetbe katonákat küldő országoknak ragaszkodniuk kell ahhoz, hogy beleszólásuk legyen az Egyesült Államok döntéseibe. Ugyanakkor követelniük kell, hogy hadművelet deeszkalálódjon, mielőtt az »Epikus Katasztrófává« válna. Ez egyike azon ritka pillanatoknak, amikor a közepes méretű hatalmak, mint Nagy-Britannia, Franciaország és Japán, gyakorolhatnak némi befolyást a Fehér Házra; ezt a lehetőséget teljes mértékben ki kell használniuk.”

A londoni The Times című konzervatív napilap erre figyelmeztet:

„Még Izrael is megkérdőjelezheti egy napon Larijani [Ali Larijani iráni politikus, magasrangú tiszt és filozófus] halálának gyakorlati következményeit. A múltban az ellenségeket kiküszöbölték, hogy aztán még erőteljesebb és kérlelhetetlenebb ellenfelek váltsák fel őket. Netanjahu talán abban reménykedik, hogy megakadályozza egy ilyen fejlemény megismétlődését. De az is lehet, hogy – tekintve az Izrael erejének demonstrálására irányuló elszántságát – ez már nem érdekli.”

Bírálatok az amerikai elnök ellen

A londoni The Guardian című független napilap a háború eszkalációjától tart:

„A nehézségeket tovább fokozza Izrael kísérlete arra, hogy teljesen elpusztítsa Irán kliens szervezetét, a Hezbollaht Libanonban egy invázióval, amely közel egymillió embert kényszerített lakóhelyük elhagyására. Amikor a háborúk több frontra terjednek ki, senki sem tudja kontrollálni az eszkalációt. És akkor ott vannak a húszik [»Isten segédei«, síita politikai-katonai mozgalom, amely a jemeni Szaada kormányzóságban jött létre az 1990-es években]. Ha Teherán jemeni szövetségesei csatlakoznak a harchoz, a konfliktus Libanontól az öbölön át a Vörös-tengerig dühöngne.”

A Sydney Morning Herald című közép-baloldali napilap szerint:

„Donald Trump tervezésének hiánya megdöbbentő. Még a legalapvetőbb óvintézkedést is elhanyagolta: akkor kezdte a háborút, amikor az Egyesült Államok stratégiai olajkészletei még csak félig voltak teli – annak ellenére, hogy beiktatási beszédében megígérte, hogy teljesen feltölti azokat. És mi értelme van az egész vállalkozásnak? A világ egy koherens magyarázatra vár.”

Az isztambuli ​Star című, a kormányhoz közel álló, konzervatív napilap  ezt jegyzi meg:

„Trump úgy hitte, hogy Hamenei legfelsőbb vezető megölése megbuktatja a rezsimet. Hameneit azonban csupán egy fiatalabb és még dühösebb ember váltotta fel. A rezsim támogatói, nem pedig az ellenzék tagjai vonultak elő otthonaikból. Az amerikai tervek kudarcot vallottak. És senki sem akarja vállalni a korábban az Egyesült Államokra nehezedő terhet.”

Trump segítségét kér

Trump NATO-szövetségesek segítségét kérő felhívására és az azt követő elutasításra utalva a madridi El País című közép-baloldali napilap ezt írja:

„Szerencsére Trump elszánt ellenállásba ütközött mind a NATO-tagállamok, mind a szövetségen kívüli országok, például Japán és Ausztrália részéről. Trumpnak most szembe kell néznie a következményekkel. Ahelyett, hogy megduplázná erejét és fenyegetné szövetségeseit, azonnal kiutat kell keresnie egy egyre inkább kontrollálhatatlanná váló konfliktusból.”

Pistorius német védelmi miniszter Iránnal kapcsolatban kijelentette, hogy „ez nem a mi háborúnk”. A tokiói Asahi Shimbun című, 1879-ben alapított, reggel 5,1 milliós, este 1,55 milliós példányszámú, a világ harmadik legnagyobb közép-baloldali liberális napilapjának vendégkommentárja szerint:

„A japán kormánynak, amely még nem reagált Trump követeléseire, mindenképpen példát kellene vennie ebből. Történelmi okokból Németország valóban túlságosan toleráns Izrael cselekedeteivel szemben. Ezúttal azonban a német kormány megmutatta elszántságát – ami azt is bizonyítja, hogy ennek a háborúnak sem legitim célja, sem indoka nincs.”

A varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap a következőképpen foglalkozik Trump és a NATO többi tagjának kapcsolatával:

„Trump láthatóan nem lát kiutat abból a helyzetből, amelybe Netanjahu vitte bele. Ennek a háborúnak sem egyértelmű oka, sem világosan meghatározott céljai nem voltak. A NATO-államok zsarolására tett kísérlet – amelyek véleményét Trump nem kérte ki Irán megtámadása előtt – ezért kétségbeesett cselekedet. És egyben eszkaláció is.”

Az amszterdami de Volkskrant című közép-baloldali napilap így ír:

„Kedden Trump kijelentette, hogy semmilyen segítségre nincs szüksége a Hormuzi-szoros hajózást elősegítő megnyitásához. A kérdés most természetesen az, hogy Trump miért kért egyáltalán segítséget a NATO-tagállamoktól. Vajon csupán próbára akarta tenni a hűségüket olyan módon, ami tökéletesen illett volna a Keresztapa forgatókönyvébe? Vagy elhamarkodottan jelentette ki, hogy nincs szüksége segítségre, miután mindenki elutasította? Akárhogy is, a szövetségesek közötti kapcsolatok ezzel új mélypontra jutottak.”

Trump Kubáról álmodozik

Az oslói Verdens Gang című független napilap ezt írja:

„A karibi sziget lesz Trump következő célpontja? Talán igen, talán nem. Arra a kérdésre, hogy be akarja-e fejezni az iráni háborút és Kubára akar-e összpontosítani, Trump jelezte, hogy egyszerre több rezsimet is képes lenne szemmel tartani. Továbbá Marco Rubio külügyminiszternek kubai gyökerei vannak. Számára Kuba nemcsak politikai, hanem személyes ügy is.”

A bogotai El Tiempo című liberális napilap pedig ezt hangsúlyozza erről:

„Kuba mély válságban van: üzemanyaghiány van az országban, rendszeresek az áramkimaradások, és Washington nyomása Miguel Díaz-Canel rezsimjére egyre fokozódik. Nem világos, hogy egy gondosan kidolgozott terv végrehajtásának vagyunk-e tanúi, vagy egy sor átgondolatlan döntésnek, amelyeket a szakértők megkérdezése nélkül hoztak.”

Lapszemle. Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)