Itt érzem magam otthon Ez a film sokkal több egy thrillernél és attól jó, hogy nem megy ki a fejedből

Hatalmas siker lett a teljesen független, nulla forint állami támogatásból készült magyar thriller, az Itt érzem magam otthon. A mögöttünk lévő hét végéig már több mint 200.000-en látták, ami azt jelenti, hogy az összesen 45 millió forintos, adományokból készült film megdöntötte a 7 milliárd magyar adófizetői forintból készült Rákay Philip Most vagy soha! című alkotásának nézettségét is.

Részlet a filmből

Meglepő is lehet ez a siker, de úgy tűnik, a sors úgy hozta, hogy egy rendkívül érzékeny és nyitott pillanatban érte a magyar közönséget ez a film, arról nem beszélve, hogy az egyébként keményen Fidesz-kritikus Molnár Áron és a film egész csapata olyan gerilla-marketinget nyomott, ami még az egyébként talán apatikusabb és passzív közönséget is kirángatta a négy fal közül.

Mi a szegedi közönségtalálkozóval egybeközött vetítésen néztük meg a filmet a hét végén, s mivel a vetítést követően azonnal beszélgetés következett, hazafelé megállapítottuk, újranézés lesz ebből, egyrészt a hallottak miatt, másrészt azért, hogy a film után rögtön a hatása alatt tudjunk még róla elmélkedni és beszélgetni, mert higgyjék el, érdemes.

Az alapvetően rendszerkritikus áthallással bíró film rendezője Holtai Gábor, a forgatókönyvíró Veress Attila, főszereplői pedig Lovas Rozi és Molnár Áron. Ők voltak a szegedi közönségtalálkozó vendégei is, ahol nem kevesebb mint 500 néző előtt zajlott a vetítés.

A filmről sokat elárulni nem szeretnénk, így a történet ismertetésétől eltekintünk, inkább az alkotóktól idézünk pár gondolatot, amelyek méginkább kedvet adhatnak ahhoz, hogy beüljünk az autóba, vagy felszálljunk a vonatra és átmenjünk a szegedi mozik egyikébe. Arra ne várjunk, hogy a filmet majd nálunk is levetítik, ez nem az a kategória, amit a párt utaztatni fog az előttünk álló pár hétben.

„Ez egy művészeti alkotás. Én úgy tekintek erre a filmre, ami foglalkozik közügyekkel, vagyis politikával. És ez a kettő szerintem kéz a kézben jár. Tehát egy igazán jó művészeti alkotás az reflektál a mindenkori rendszerekre, és közben pedig megtaláljuk benne azokat a részeket, azokat az utalásokat, amelyek a mindennapjaink részei is” – mondta Molnár Áron.

„Ez a film mindannyiunkat meglepve valamiféle közéleti aktivizmust is kiváltott egyébként”, tette hozzá Lovas Rozi.

„Az, hogy egy ennyire érzékeny, nyitott, aktív állapotában találta ez a film a magyar közönséget, ez biztos, hogy hozzáadódik ahhoz, hogy egy üggyé vált ez az egész, és valahogy egy közös ponttá, ami körül koncentrálódnak mostanában a gondolataink mindannyiunknak, akiket egy kicsit is érdekel a világ, ami körülvesz minket. És egyébként ez egy nem egy, hanem sok-sok véletlennek a következménye, meg bénázásnak és pénztelenségnek a következménye, hogy ez most februárban mutatódott be, tehát hogyha 5 vagy 6 évvel ezelőtt kapunk támogatást erre a filmre, akkor 4 éve már el is felejtettük. És mégsem. És ehhez mondom, az is kell, hogy ennyire nyitott és gondolkodó és aktív érzékeny állapotában érinti most a társadalmat, szerintem.”

A közönségtalálkozón elhangzott, hogy a jegyvásárlással, ennek a filmnek a megnézésével a voksod a művészet szabadsága mellett rakod le.

Molnár Áron rámutatott a magyar valóságra, miszerint ő csinál egy filmet, és mondjuk a Hír TV nem írja le a nevét benne. Az Itt érzem magam otthon egy ilyen hangulatban készült.

„Az a fajta országos fellélegzés, amiben most van egyelőre az ország, hogy ez a vágy a változásra a rendszerváltás pillanatában tulajdonképpen iszonyatosan jó gellert tud kapni egy olyan film, aminek az esszenciája és a létrejövetele az pont erről szól, pont ez az alapattitűdje. És mi szerintem ezt a fajta hangulatot éreztük meg, és használtuk ennek a filmnek a hullámát ebben a történetben, mert azt szerettük volna, hogyha ti is éreznétek azt, amit mi éreztünk a film alkotása közben, hogy ez egy közös ügy”, mondta Molnár Áron.

Holtai Gábor rendező egyébként kiemelte, hogy amikor Attila írta a forgatókönyvét az Itt érzem magam otthonnak, akkor már mindketten magabiztosak voltak abban, hogy kik legyenek a filmnek a főszereplői-

A film egyébként összesen 21 forgatási nap alatt készült el, hatalmas megfeszített munka van mögötte.

„Amikor elindultunk ezzel a filmmel, akkor pályáztunk az úgynevezett inkubátor pályázati formán belül. Ez egy elsőfilmes pályázati forma, és a pályázaton, ha ez az első lépésig eljutottunk, ami azt jelenti, hogy forgatókönyv fejlesztési támogatást kaptunk, bekerültünk ennek az inkubátor pályázatnak az első körébe, ez 10 darab filmet jelent. Attila megírta a forgatókönyvet 2021 márciusában, és ugyanennek az évnek a májusában volt az az esemény, ahol a 10 darab film megversenyzik egymással, hogy melyik az az 5, amelyik gyártási támogatást kap. Gyártási támogatást viszont nem kaptunk és ezen a ponton nem volt indoklás arra, hogy ez miért nem történt meg, egész egyszerűen csak azt mondták, hogy sajnos ez a film nem szükséges, ezt el is fogadtuk. Megkíséreltük a nagy pályázati rendszert, behívtak minket egy elbeszélgetésre, ahol az elbeszélgető fél, mielőtt mi még bármit mondhattunk volna, belekezdett egy relatíve hosszú monológba, ami nagyon röviden összefogva úgy hangzott, hogy ő elolvasta ezt a forgatókönyvet, és őszintén szólva ő emlékszik az életének arra a szakaszára, amikor ő még Rita volt, arra is emlékszik, hogy pontosan mikor döntött úgy, hogy Szilvi lesz, és rájött arra, hogy Szilvinek lenni jó. És ez ugye miat jelent? Ez azt jelenti, hogy: nyíltan, pontosan értem, hogy mit akartok csinálni. Nem!” – mesélte a háttértörténeteket a rendező. Hozzátette, ott, akkor tudták, hogy ez soha nem fog megtörténni ilyenfajta keretek között, de ez volt az a pillanat is, amikor érezték, hogy ezt a filmet muszáj megcsinálni.

A filmet Szegeden  a Belvárosi Moziban és a Cinema City-ben is vetítik.