Levélszavazat

Nehéz kérdés.

Először is itt van az – alapvetően erkölcsi – dilemma: szavazni, vagy nem szavazni?

Az egyik érvelés szerint, aki nem él életvitelszerűen egy adott országban, és nem ott fizeti az adót, annak nincs is joga beleszólni a sorsába. A másik szerint mindenki, aki magyarnak vallja magát, a magyar nemzettest része, függetlenül attól, hol él, ezért jogosan szólhat bele, hogyan alakuljon annak jövője.

Mindkettőnek van alapja és legitimitása. Épp ezért nehéz is egyértelmű állást foglalni ez ügyben. Természetesen megvan a saját álláspontom erről, de azzal most azért nem hozakodom elő, mert akkor máris az a vád érhetne, hogy így próbálom befolyásolni a kedves választópolgárt ilyen vagy olyan irányba. Márpedig épp ezt nem akarom. A lényeg az, hogy elfogadom és tiszteletben tartom mindkét véleményt és döntést, nem ítélkezem afölött, aki az én álláspontommal ellentétes módon cselekszik. Úgy gondolom, a magyar állam megadta a lehetőséget, hogy minden magyar állampolgársággal rendelkező egyén szavazhasson április 12-én, és mindenkinek szíve joga (tulajdonképpen magánügye) eldönteni, hogy él-e ezzel a lehetőséggel, vagy sem.

De van egy másik kérdés, amiben viszont egyértelműen tudok és akarok is állást foglalni. És igen, befolyásolni akarom a kedves választópolgárt.

Ha a levélben, borítékban történő szavazás mellett döntünk – és nem utazunk el valamelyik külképviseletre vagy Magyarországra –, akkor töltsük csak ki szépen mi saját magunk azt a szavazólapot. Nem egy doktori disszertáció az a szavazólap, egy-két percnyi tanulmányozás után könnyedén rájöhetünk, mi is a teendő, és ennyi ráfordítást igazán megér az a magyar nemzettudat. Ne fogadjunk el külső segítséget senkitől, aki majd „segít” a szavazólap „helyes” kitöltésében, higgyük el, nekünk is van annyi eszünk, hogy meg tudjuk ezt oldani egyedül is. Sőt, még azt a kis nedvességet se sajnáljuk, ami a boríték leragasztásához szükséges.

Így lehet tiszta a (nemzeti) lelkiismeretünk, és így lehet tisztább egy választás.