Predrag Voštinić, a Helyi front képviselője az N1-nek adott interjúban kissé apokaliptikusan a parlamentarizmus végéről beszélt Szerbiában. Kissé apokaliptikusan, de sajnos nem teljesen irreálisan, teszi hozzá a Nova újságírója, aki a képviselő szavait elemezve úgy véli, ha közelebbről megvizsgáljuk az országban uralkodó politikai helyzetet, Voštinić megfogalmazása a demokrácia működése és az ország iránya kapcsán nem feltétlenül légből kapott.
Voštinić ugyanis hangsúlyozta, hogy 2026 az „utolsó kísérlet arra, hogy az emberek lássák, megoldható-e ez választásokkal vagy sem”, és hogy elfogadják-e ezt, vagy sem.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
„Csak két lehetőség van. Vagy részt veszünk ebben, ahogyan már régóta próbáljuk. Tehát igyekszünk mindezt békés úton megoldani, folyamatosan próbáljuk legalább tapaszokkal betömni azokat a helyeket, ahol a rendszer szivárog és ahol a társadalom szétesik, és megpróbáljuk elkerülni a konfliktust. A másik út a nyílt konfliktus, ami a terepen zajló felkelést jelent” – fogalmazott a Helyi front vezetője.
A haladók, a rájuk jellemző vállalkozó kedvvel, azonnal polgárháborúra való felhívásként értékelték Voštinić kijelentését. Mint a Nova újságírója hozzáteszi, a haladók az elmúlt években nem is nagyon találtak ki mást, mint hogy másokat vádoljanak azzal, amit valójában ők maguk tesznek, azonban mint rámutatott, ezek a választások nem csupán Sevojno, Kúla vagy Bajina Bašta polgárait érintik, hanem mindannyiunkat, mégpedig több okból.
Lesz csalás, de lesz megtévesztés is
Két meghatározó narratíva kapcsolódik a tíz említett önkormányzat választásaihoz. Mindkettő megjelenik a hatalom, az ellenzék és a diákmozgalmak oldaláról is.
Az első és fontosabb, a választási folyamat szabályosságát érinti. Ha az ellenzék azt állítja, hogy több mint ezer „fantomszavazót” jelentettek be fiktív vagy duplázott címekre, akkor ez döntően befolyásolja az eredmények elfogadását, a jövőbeli hatalom legitimitását és általában a választási folyamat megítélését.
Sajnos már most úgy tűnik, hogy – a rengeteg bejelentett megfigyelő ellenére, köztük EU- és amerikai megfigyelők jelenlétében is – ez a választási folyamat nem tud kilépni a csalás és manipuláció árnyékából. Hogyan is tudna: hamis diáklapok és gyanús kisebbségi listák jelentek meg a szavazólapokon. Hogy ki gyűjtötte nekik az aláírásokat, és kik állnak mögöttük, arról az elmúlt hetekben a Nova újság is írt.
Lesz összefogás, de széthúzás is
A második narratíva az új politikai erő – a diáklisták – szerepléséről szól ezeken a választásokon. Ennél is fontosabb kérdés, hogy az ellenzék és a diákok hogyan működnek együtt, és meddig juthat ez az együttműködés.
Van példa együttműködésre (Bajina Bašta és Kúla), és érdekes lesz látni, hogy ez a szinergia képes-e legyőzni az SNS-t, vagy legalább megközelíteni az eredményét. Ugyanakkor a megosztottság példái is látványosak (például az Aranđelovacon kiéleződött konfliktus, vagy Bor, ahol minden eddiginél több külön lista indul), és az ezekből fakadó eredmények is beszédesek lesznek.
Lesz SNS-ünneplés
Bármi legyen is az eredmény, egy biztos – vasárnap este 9 óra körül, vagy valamivel később, nézni fogjuk Miloš Vučević és Aleksandar Vučić ünneplését az SNS győzelme miatt.
Az ünnepléseik az utóbbi időben különösen nyomasztónak tűnnek: még a párt kemény magja számára is világos, hogy a nem tiszta győzelem nem igazi győzelem. Ennek ellenére, ha nem lennének trombitások és sült malac a pártirodákban, az csendes vereségbeismerés lenne, a radikálisoknál pedig semmi sem lehet sem csendes, sem diadalmentes.
Lehet, hogy tényleg az utolsó választások
És végül eljutunk Voštinić említett téziséhez, mutat rá az újságíró elemzésében. Az SNS tizennégy évnyi hatalma olyan nehéz kérdésekkel szembesítette a polgárokat, amelyek a demokrácia működését és az ország irányát érintik. Olyan kérdésekkel, amelyekre talán nem fog tetszeni a válasz, vagyis hogy szükségünk van-e választásokra, s parlamentre, működik-e és kell-e a hatalmi ágak szétválasztása és valóban törvények-e a törvények, ha nem tartja be őket mindenki?
Mint megjegyzi, ha a többség nem akarja a demokratikus társadalom alapjait, akkor a választásoknak sincs értelmük. És ez is legitim álláspont. Csak legyen mindenki tisztában azzal, mi az alternatíva. És ebben Voštinićnak igaza van – az alternatíva a terepen zajló felkelés, vagy ahogy a radikális gondolkodás mondaná: polgárháború.
A helyi választások az ország minden polgárát érintik
