Sok parlamenti választásról tudósítottam eddig. Gondolom, nyugállományba vonulásom után, nemigen adódik erre alkalom. Az egyik legérdekesebb számomra a keletnémet volt. Az ottani első többpárti. Nem a többpártiságon volt a hangsúly, olyanban már volt részem máshol is, hanem a keleti tömbből először. Úgy először, hogy Németországról lévén szó. A magyar, román, bolgár, albán választás már rutinmunka volt. De itt a német újraegyesülésről szavaztak. Hogyan? Nos, becsületesen. Nem loptak, nem csaltak, német precizitással nyertek. Miért írom mindezt? Kitalálják, ugye? Mert itt most választások előtt állunk. Igaz, csak helyhatóságiak előtt, de… mintha a német egyesülésről szavaznánk.
Semleges vagy nem?
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Akkor, ott Berlinben teljesen véletlenül hozott össze a sors egy amerikai megfigyelővel. Egy szállodában laktunk, reggeli révén egy asztalhoz kerültünk. Nem volt kiosztva az asztaloknál a hely, tehát igazán merő véletlen. Jó reggelt-jó reggelt, egészségére-egészségére! A megszokott közhelyek. A frissen csavart narancslé meg a reggelit záró fekete között derült ki, hogy egy eseményt követünk. Az első szabad keletnémet választást. Ő, mint megfigyelő, én, mint újságíró. Nos, ha őszinték akarunk lenni, egyikünknek sem akadt a reggeli órákban nagy dolga. A rádiós újságírónak, aki már leadta a Reggeli Híradóba az első jelentést, tizenegyig, a Déli Híradóig semmi dolga. A külföldi megfigyelőnek még annyi sem. Bevallom, én azt gondoltam, van. Mint kiderült, hát a megfigyelők a fene sem tudja mit figyelnek. Megbeszéltük, elmegyünk a legközelebbi szavazóhelyre. Én, hogy legyen mit jelenteni: így zajlik a szavazás, ő pedig, hogy ne unatkozzon. Nos akkor láttam, mit nem csinálnak a külföldi megfigyelők. Hát, nagyjából semmit.
Hogy miért írom mindezt? Mert most jelent meg a hír, hogy az amerikai jobboldal, értsd a Republikánusok a nemzeti megújulásért (Republicans for National Renewal), Amerika az első helyen (America First Policy Institute), Fiatal Republikánusok Nemzeti Föderációja (Young Republican National Federation) hattagú csoportja ott lesz, megfigyelői státusban. A 021-es Rádió meg egyéb hírközlő szervek (nem mindegyik, a rendszert támogatók nem közölték), tehát az ellenzékkel kapcsolatos híreket is közlő portálok szerint, közöttük lesznek azok az emberek, akik korábban arról váltak híressé: olyan országokban követik a választásokat, amelyekben a szavazás eleve nem szabad. Azzal a feladattal, hogy bizonyítsák a választási folyamat szabályosságát, törvényességét. Ezek az emberek a tíz községből eddig kilencben kaptak engedélyt a megfigyelésre. Gondolom, nem lesz gond az utolsóval sem.
Az amerikai elnöknek most bizonyára nagyobb gondjai vannak, tekintettel az iráni háborúra, minthogy Szerbiába látogasson az önkormányzati választások kapcsán. Amúgy sem tenné, gondolom még a parlamenti választások kapcsán sem. Biztos, akármilyen is, csak ad magára. Látszik ez a vörös sapkájáról. Meg a beszédjéből.
Hiúbb, öregebb már ennél. Magagyarországra sem megy az áprilisi választások miatt, pedig Orbán Viktort nagyobb barátjának tartja Aleksandar Vučićnál. Habár a barátság ilyen emberek között, hát nagyon viszonylagos, feltételes, mértékkel vett. Még akkor is, ha nagyjából egyforma országot terrorizálnak. Területileg, a világban betöltött szerepük révén. Ami ebben az esetben, hát nem jellemző. Az egyik a világ legnagyobb hatalma, a másik kettő törpe valahol Európában. Istenem, hol is van az? Ja igen, ahol a pápa lakik. Tehát nagyon nem jellemző! Szerep, betöltött szerep, emlékeznek.
Kicsinyes taktika
De ha már a választási taktikánál tartunk, vajon véletlen-e, hogy Szerbia ura és parancsolója március 29-ére tette a tíz helyhatósági választást, pontosan kettő héttel a magyarországi parlamentiek elé? Amikor számos közvélemény-kutatás szerint, nem biztos, hogy az Orbán hatalom talpon marad. Nem kenyerem a jóslás, különösen ilyen helyzetben nem. Amikor még minden megtörténhet. De azt mondják, a magyarok most nem valakire, hanem valaki ellen szavaznak. Láttam, sőt, bevallom, tettem is ilyent. Hogy mindegy ki jön, csak az eddigi uralkodó távozzon.
Tehát visszatérve a kettő hét különbségre. Azt mondják az elemzők, a magyar szavazás eredményei nagyban befolyásolják majd a többi jobboldali populista vezér sorsát. Biztos így van. Ezért jobb két héttel előbb tartani a sorsdöntőnek mondott helyhatósági választásokat. Amelyeket referendum szintűre emeltek. Mert a példa ragadós. Az amerikai megfigyelők pedig soha sem ártanak. Pláne, ha a hatalom oldalán állnak. Vigye őket a fene! Mi kicsik vagyunk, majd döntünk sorsunk felett, ha megengedik. Hát eddig nem ez volt a meghatározó. Hajrá megfigyelők!
Öreg Dezső
