Szerbia azon országok közé tartozik, ahol a legmagasabb a szegénységi ráta, ami nem csökken: az utóbbi négy évben minden ötödik polgárt a szegénység fenyeget – közölte Sarita Bradaš, a Méltóságteljes Munka Központjának a munkatársa. Aleksandar Vučić államfő szerint a szegénységi kockázat ráta az országban 26,7 százalékról csökkent 19,7 százalékra.
A szegénységi kockázati ráta Szerbiában 2024-ben valóban 19,7 százalék volt, az EU-s adatok szerint ennél rosszabb arány Litvániában (21,5%), Lettországban (21,6%), Horvátországban (20,3%), Észtországban (20,2%) és Bulgáriában (21,7%) volt.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Bradaš szerint azonban az objektív értékeléshez figyelembe kell venni az egyes országok szegénységi kockázati küszöbét is: Szerbiában ez évi 3644 euró, Luxemburgban 30.480 euró, Horvátországban pedig 7407 euró. Bradaš szerint ez azt jelenti, hogy Szerbiában azok, akik 3644 euró éves jövedelemmel rendelkeznek, nem esnek bele a veszélyeztetett csoportba, miközben Horvátországban, ahol a szegénységi kockázat ráta alig különbözik a szerbiaitól, ez a küszöb jóval magasabb.
„Manipulálnak az adatokkal, az államfő olyan átlagfizetésről beszél, amivel a foglalkoztatottaknak még a harmada sem rendelkezik, a többiek ennél kevesebbet keresnek” – tette hozzá.
Szerbiában tavaly és tavalyelőtt is 1,3 millió embert fenyegetett a szegénység.
„ A polgárok 36,3 százaléka továbbra sem engedhet meg magának egy hét nyaralást. Csaknem ugyanennyien nem tud kifizetni egy váratlan kiadást a családi költségvetésből. Több mint 14 százalékuk nem tud minden másnap húst vagy halat venni, és 9,3 százalékuk nem tudja megfizetni a megfelelő fűtést” – mondta Bradaš az N1-nek.
A szegénységi kockázati ráta azon emberek arányát mutatja, akiknek a jövedelme a szociális transzferekkel együtt, nem éri el a szegénységi küszöböt, amely a szociális juttatások után rendelkezésre álló nemzeti medián ekvivalens jövedelem 60 %-a. Ez a mutató tehát nem a gazdagságot vagy a szegénységet méri, hanem az ország többi lakosához képesti alacsony jövedelmet.
