Vladan Đokić rektor kedden este a tüntetőkhöz intézett beszéde a Belgrádi Egyetem rektorátusának az erkélyéről:
„Ma délben a bűnügyi rendőrség tagjai behatoltak a Belgrádi Egyetem Rektorátusának épületébe. Előzetes bejelentés nélkül. Világos jogi indoklás nélkül. Szerbia legrégebbi és legtekintélyesebb oktatási intézménye autonómiájának tiszteletben tartása nélkül.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Számítógépeket és vevőegységeket foglaltak le. Irodákat kutatnak át. Dokumentumokat keresnek. És miközben ezt tették – a rezsim televíziója élőben közvetítette az egészet. Nem nyomozni jöttek. Megalázni jöttek. Azért jöttek, hogy megüzenjék minden professzornak, minden hallgatónak, minden állampolgárnak: nézzétek, ez történik azokkal, akik nem hallgatnak. Mondjuk ki világosan, mi történt ma.
Egy fiatal nő meghalt csütörtökön. Egy tragédia, amely méltóságteljes, független és alapos vizsgálatot érdemel. A Belgrádi Egyetem azonnal ilyen vizsgálatot követelt. Teljes együttműködésünket ajánlottuk fel. Ehelyett kamerák előtti rendőri rajtaütést kaptunk.
A Rektorátus számítógépei semmilyen, a Bölcsészettudományi Karon történt diáklány halálával kapcsolatos releváns információt nem tartalmaznak. Ezt mindenki tudja. De nem ez a lényeg. A lényeg a kép: rendőrség a Rektorátuson. A rektor vizsgálat alatt. Az egyetem térdre kényszerítve. Ez a kép Önöknek szól. Hogy megijedjenek. Hogy azt gondolják: ha ezt megtehetik az egyetemmel, mit tehetnek velem?
De nézzünk egy másik képet.
Miközben a rendőrség az egyik ajtón bement – a hallgatók a másikon érkeztek. Ezrével. Önként. Pártok hívása nélkül, szervezettség nélkül, buszoztatás nélkül. Azért jöttek, mert tudják, mi történik. Azért jöttek, mert ez az ő egyetemük. Azért jöttek, mert nem félnek. Ez a mai nap valódi képe. Nem a rendőrség a Rektorátuson, hanem a hallgatók előtte.
A hatalomnak, amely ezt elrendelte, a következőt üzenem:
Elvihetik a számítógépeket és a vevőegységeket. Az igazságot nem vehetik el. Átkutathatják az irodákat. A nép lelkiismeretét nem kutathatják át. Küldhetnek rendőrséget. De minden küldött járőrért ezer hallgató fog jönni. Tizenhat ember halt meg Újvidéken. Senki nem vállalta a felelősséget. Senkit nem váltottak le. Egyetlen vevőegységet sem foglaltak le. Egyetlen irodát sem kutattak át. De amikor a rektor a hallgatók mellé áll – akkor jön a rendőrség. Ez mindent elmond, amit erről a hatalomról tudni kell. Nem a bűnözéstől félnek. Az oktatástól félnek.
A hallgatóknak mondom:
Láttátok, mi történt ma. Láttátok a rendőrséget az egyetemen. Láttátok a kamerákat, amint úgy közvetítik ezt, mintha győzelem lenne. Ez nem győzelem. Ez a vereség beismerése. Amikor a hatalom rendőrséget küld az egyetemre, az azt jelenti, hogy minden érve elfogyott. Amikor számítógépeket foglal le ahelyett, hogy válaszolna a kérdésekre – az azt jelenti, hogy nincsenek válaszai. Tizenöt hónapja álltok az utcákon. Esőben. Napsütésben. Fagyban. Azt mondták, fel fogjátok adni. Nem tettétek. Azt mondták, terroristák vagytok. Nem vagytok azok. Azt mondták, külföldi ügynökök vagytok. Nem vagytok azok. Most rendőrséget küldenek az egyetemetekre. És most sem fogjátok feladni.
Szerbia polgárainak mondom:
Ami ma a Belgrádi Egyetemen történt, az nem ellenem irányuló személyes támadás. Ez a támadás azon gondolat ellen szól, hogy létezik Szerbiában valami, amit a hatalom nem tud kontrollálni. Az egyetem az utolsó intézmény, amely még egyenesen áll. Ezért jöttek. De az egyetem nem azért áll egyenesen, mert falai vannak. Azért áll, mert emberei vannak. Professzorok, akik nem hajlandóak hallgatni. Hallgatók, akik nem hajlandóak félni. Polgárok, akik nem hajlandóak elfelejteni a tizenhat újvidéki áldozatot. A számítógépeket és vevőegységeket elvihetik. De azt, ami ezt az egyetemet alkotja – a becsületet, a tudást, az igazságot – nem tudják dobozba tenni és kivinni az épületből.
A vizsgálatról:
A Belgrádi Egyetem teljes mértékben tiszteletben tartja a jogállamiságot. Támogatunk minden törvényes vizsgálatot. De aminek ma tanúi voltunk, annak semmi köze a nyomozáshoz. Köze volt a megfélemlítéshez. Ismétlem a felhívást: független, szükség esetén nemzetközileg felügyelt vizsgálatot követelünk diáklányunk halálának körülményeivel kapcsolatban. Igazságügyi szakértőket követelünk, nem politikai akciókat. Az igazságot keressük – nem büntetést azoknak, akik az igazságot keresik.
A nemzetközi közösségnek:
Ma a rendőrség behatolt a Belgrádi Egyetemre. Ezt élőben közvetítik, mint egy politikai látványosságot. Ez nem nyomozás. Ez leszámolás a véleményszabadsággal. Felszólítom Európa egyetemeit, az Európai Bizottságot, az Európai Parlamentet és mindenkit, aki hisz az akadémiai szabadságban – emeljék fel a szavukat. Ma Belgrád. Holnap bármelyik másik európai egyetem, amelyik bátorkodik a hallgatói mellé állni.
Úgy fejezem be, ahogy kezdtem – az igazsággal. Ez a hatalom nem azért támadja az egyetemet, mert rosszat tettünk. Azért támad minket, mert valami jót tettünk. A hallgatók mellé álltunk. Az igazság mellé álltunk. Szerbia mellé álltunk. És ezt folytatni is fogjuk. Vevőegységekkel vagy anélkül.
Nem a rosszakaratban, hanem a tudásban van az erő.
Fotó: Printscreen/N1

