Őszintén meglep, hogy egy 33 éve politizáló embernek, mint amilyen Aleksandar Vučič, ilyen hosszú időre volt szüksége, hogy rájöjjön, ki is a valódi ellenség. Szándékosan használom az egyes szám harmadik személyt, mert ez az ember nem népben, még csak nem is nemzetben gondolkodik, hanem személyes érdekként éli meg a politikát. Nem értékként, nem pozitiv lehetőségként arra, hogy valami jót tegyen Szerbia népének vagy népével. Hogy ez milyen tulajdonság vagy tünet, illetékesebb személyekre bizom felfedését. Van rá kifejezés, a pszichológiában használják.
Millió példa hozható fel ennek igazolására az „ellene és családja ellen készülő merényletek” hirdetésétől a „lojalisták klubbjának” létrehozásáig – azoknak a legközelebbi munkatársaknak a megválogatásáig, akik odadörgölőzéssel kiérdemelték az elnök szinte feltétlen bizalmát, és akiknek nem restell egy esetleges birósági perben blankó kegyelmet ígérni. A szinte feltétlen bizalom miatt azonban ha kell, egy pillanat alatt képes róluk lemondani. Ha nem veszélyeztetik tevékenységét, végleg lemond róluk, ha pedig esetleg bizonyítékokkal szolgálhatnak ellene, csak félreteszi őket. Mikor hallottak legutóbb Tomislav Nikolićról, Bratislav Gašićról, Nebojša Stefanovićról? Hadd ne soroljam tovább.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Az igazi ellenség
Azzal kezdtük: meglep, hogy egy 33 éve politizáló embernek ilyen hosszú időre volt szüksége, hogy rájöjjön, ki is a valódi ellensége. Mint minden önmagát tömjénező politikus, az elnök is ösztönösen tart az értelmiségiektől. De nem szeretném, ha ez az írás is csak az elnökről szólna, a sajtó így is túl sokat foglalkozik vele.
Vasárnap választások voltak 10 községben, melynek során meg azt közvetlen megelőzően a legdurvább módon éltek vissza egy diáklány halálhírével, akinek holttestére a választásokat megelőző péntek este bukkantak rá. A rezsimet támogató elektronikus sajtó meg is kezdte az áldozat méltóságának leépítését és sárba tiprását, valamint a tiltakozó egyetemisták vádolását. Gondoljunk csak bele, történik mindez a választási csönd ideje alatt, nem törődve sem az alapvető erkölcsi értékekkel, mércékkel, az újságírói kódexszel, a hitelesség és pontosság elvével.
A rektor a felelős mindenért!
Folytatódott mindez hétfőn is, hogy kedden a rendőrség behatoljon Belgrádi Egyetem rektorátusának épületébe valamilyen bizonyítékot keresve arra, hogy a gyilkosság mögött maga a rektor áll. Találtak is néhány papírtányért. De maradjunk komolyak: a belgrádi Legfelsőbb Ügyészség Korrupció Elleni Küzdelem Különleges Osztályának ügyésze, Zorica Šćekić kijelentette: pirotechnikai eszközökre, sprayekre, injekciós tűkre meg fecskendőkre, infúziós palackokra és egyéb tárgyakra bukkantak, amelyeknek nincs keresnivalójuk a rektorátuson. Hogy mindezzel hogyan lehetett az ötödik emeletről letaszítani vagy leugrásra kényszeríteni a szerencsétlen lányt, nem tudom. Azt viszont láttam, hogy halálát arra hsználták ki, hogy lejárassák azokat az egyetemistákat, akik blokkolták az felsőoktatási intézményeket tavaly tavasszal és a Belgrádi Egyetem rektorát, aki kedden este megafonnal beszédet intézett az ő támogatására összegyűlt tömeghez. Ebben többi között azt is mondta: „Az egyetem az utolsó intézmény, amely még talpon maradt. Ezért jöttek ide (célozva a rendőrök látogatására). De az egyetem nem azért maradt talpon, mert falai vannak, hanem mert emberek vannak benne.”
Persze közismert tény, hogy a Belgrádi Egyetem első embere a tömeg kérésére igent mondott esetleges politikai angazsáltságára, ha erre felkérik. Mondom: felismerték, hogy az igazi ellenfél az értelmiség. Tudták ők ezt már korábban, de arra számítottak, hogy az értelmiség mindig méricskél, mindenben kifogást keres, hogy megmutassa szellemi fölényét. Ment is ez addig, amíg nem jöttek a fiatalok. Tiltakozásuk tetőzésén nem akartak kikezdeni velük, mert látták, hogy egyértelműen élvezik a nép bizalmát. Most, hogy már majd egy éve csendesedett az elégedetlenség, gondolták, itt az idő a végső leszámolással.
Nem az állami egyetemeknek
Még egy eddig nem látott lépésre szánta el magát az uralkodó. Persze nem ő monta ki, de, korábbi szokásához hiven, kimondatta mással, ezúttal egy miniszterrel. Darko Glišić állami beruházásokért felelős miniszter azt mondta: „Ne irassátok gyermekeiteket a zárlatos egyetemekre, ha nem akarjátok, hogy koporsóban hozzák őket haza, mint ezt a szabácsi leányt.” Ez csak folytatása annak a beszédnek, amit már korábban kezdtek az állami egyetemek ellen. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a hét második felében, csütörtökön, pénteken és szombaton rendőrségi kihallgatásra idézték az egyetemistákat, eléggé kitisztul a kép. A 33 éve politizáló, az utóbbi 14 évben hatalmat gyakorló politikus eldöntötte, leszámol az értemiségiekkel. Elsőbbséget az egyetemisták meg tanáraik élveznek. Ők vannak legtöbben, sokkal nehezebben félemlíthetők meg a többitől. Itt mindenekelőtt a diákokra gondolok. A különböző rendezők, írók, festők, filozofálgató tanárocskák már könnyű préda lesz.
ÖREG Dezső
Vladan Đokić a rektorátus erkélyén mondta el beszédét (Fotó: screenshot/ Goran Srdanov, Nova)
