Az elmúlt negyed évszázadban a belpolitikában sok minden megváltozott. Egy dolog azonban állandó maradt: bármilyen szakaszban is voltak éppen Szerbia európai integrációs folyamatai, az Európai Unióhoz való csatlakozás stratégiai célja nem került megkérdőjelezésre. Ez a szerb politika „tabuja” azonban némileg megingott, miután az elnöki hivatalban folytatott egyeztetések egyik nem hivatalos témája az ország külpolitikai orientációja is lett, írja az Insajder.
Bár ezek a felvetések még messze állnak a konkrét stratégiai irányváltástól, az EU-tagságról való lemondás Szerbia számára komoly politikai és gazdasági árat jelentene.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Vladimir Međak, a Szerbiai Európai Mozgalom alelnöke hangsúlyozza, hogy az európai integráció feladása Pandora szelencéjének kinyitását jelentené.
„Először is felmerülne a stabilizációs és társulási megállapodás, valamint a vízummentesség jövője. Nem feltétlenül jelenti, hogy ezeket felfüggesztenék, de kétségtelenül napirendre kerülne a kérdés. Ami viszont biztosan bekövetkezne, az az, hogy a gazdasági következmények nagyon gyorsan érezhetők lennének. Az integráció feladása közvetlen hatással lenne a kereskedelemre. Exportunk 60 százaléka az EU-ba irányul, és az Unió a legnagyobb befektető Szerbiában. Ráadásul más nagy befektetők is éppen azért fektetnek be Szerbiában, hogy könnyebben elérjék az EU piacait. Ha lemondanánk a tagságról, azonnal romlana az ország hitelminősítése, ami megemelné a hitelfelvétel költségeit, éppen akkor, amikor a világgazdaságban kevesebb a rendelkezésre álló tőke. Gazdaságunk be van kapcsolva az európai termelési láncokba, és ha ezt megszakítják, a gazdaságunk gyakorlatilag megszűnik létezni” – mondja Međak.
Hasonló forgatókönyvet vázol fel Strahinja Subotić, az Európai Politikai Központ munkatársa is, kiemelve a stabilizációs és társulási megállapodás jelentőségét.
„Ezt a megállapodást éppen a csatlakozási folyamat keretében írhattuk alá. Egy radikális forgatókönyv esetén akár be is fagyaszthatnák. Ebben az esetben gyakorlatilag elszigetelt szigetté válnánk. A megállapodás csökkentette a kereskedelmi akadályokat és az exportterheket, így a felfüggesztése megnehezítené termékeink bejutását az EU piacaira. Ugyanakkor a vámok növekedése az importáruk árát is megemelné. Ez vagy bizonyos termékekhez való hozzáférés elvesztéséhez, vagy azok drágulásához vezetne” – mondja Subotić.
Hogy az elnökségi egyeztetéseken szó volt a Brüsszel felé irányuló külpolitikai irányról is, azt Aleksandar Vulin, a Szocialisták Mozgalma elnökének nyilatkozata is megerősítette, aki a találkozó után többek között kijelentette, hogy népszavazást követelnek erről a kérdésről.
Egy idei januári közvélemény-kutatás szerint, amelyet az Európai Politikai Központ végzett 1000 fős mintán, Szerbia polgárainak többsége (41,6%) egy népszavazáson az EU-tagság mellett szavazna, 32,4% ellene, míg valamivel több mint egynegyedük (26%) nem tudja, hogyan döntene.
Szerbia EU-csatlakozási folyamata több mint húsz éve tart, kiindulópontként a 2003-as szaloniki csúcstalálkozót tekintik, amikor megerősítették a nyugat-balkáni országok európai jövőjét. Többéves tárgyalások után 2008-ban aláírták a stabilizációs és társulási megállapodást. Szerbia 2013-ban kapta meg a tagjelölti státuszt, az első tárgyalási fejezeteket pedig két évvel később nyitották meg. Eddig Szerbia a 35 fejezetből 22-t nyitott meg, de az utóbbi években a tárgyalások stagnálnak. Az elmúlt 17 hónapban, egy tetőszerkezet-omlást követően, az európai intézmények hangneme érezhetően megváltozott, és egyre gyakoribbak a szerbiai hatóságokat bíráló megjegyzések. Ezzel párhuzamosan a szerb vezetők retorikája is egyre élesebb az EU egyes szereplőivel szemben.
Međak szerint az európai integráció feladása a koszovói kérdésre is hatással lenne.
„Először is az az öt EU-tagállam, amely nem ismerte el Koszovót, egy fontos érvet veszítene el politikája fenntartásához. Ugyanakkor az is könnyen megtörténhet, hogy 20 év múlva éppen Koszovó döntene Szerbia uniós csatlakozásáról. Jugoszlávia egykor visszautasította az EU-hoz való csatlakozást, ma viszont a bővítési biztos Szlovéniából érkezik, az Európai Parlament jelentéstevője pedig Horvátországból. Így akár az is előfordulhat, hogy holnap a biztos Moldovából, a jelentéstevő pedig Koszovóból lesz. Ezekben az országokban ugyanis nincs kétség az EU-tagság iránti szándékról” – mondja Međak.
Fotó: freepik
