Hofi Géza, a huszadik század talán legnagyobb magyar humoristája éppen 24 évvel ezelőtt távozott az élők sorából, de olyan örökséget hagyott a humor világában, mely még mindig nem halványul. A rendszer örök kritikusaként emlékezhetünk rá, aki helyettünk is ki merte mondani azt, amit csak gondolni mertünk.
Egész estés előadásai hosszú időre megtöltötték a színházat, gondoljunk csak arra, hogy az Élelem bére című előadását nagyjából 1500-szor játszotta el haláláig, de az előadásait sokszor a magyar televízió is műsorára tűzte és rengeteg embert odaszögezett a fotelba, és mi újra meg újra hagytuk magunkat megnevettetni általa. Poénjai, viccei és humorba ágyazott szurkálódásai szállóigévé váltak a magyarok körében, melyek még ma sem vesztettek erejükből és vissza-vissza idézzük őket a legegyszerűbb élethelyzetekben is, mert meglátásai örökérvényűnek tűnnek a mai napig.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Mint az Index.hu írja, Hofi Géza a hatvanas évektől kezdve szórakoztatta az embereket, hol a rádióban, hol a színpadon. Előszeretettel kritizálta a szocialista rendszert, de még a kommunista hatalomtól sem kapott megtorlást, sőt maga Kádár János is elismerte és szórakoztatónak tartotta a humorista előadásait. Tehetségét húsz díjjal ismerték el, sokak életét tette derűsebbé, ám a túlhajszoltság már a kilencvenes években egészségügyi problémákhoz vezetett és végül 65 éves korában a szíve fel is adta a harcot.
1936-ban látta meg a napvilágot Hofi Géza, akkor még Hoffman Gézaként. Alapvetően mindkét szülője gyári munkás volt, de apja a Horthy-korszakban csendőrként is szolgált. Anyja nagy zenekedvelő volt, így a műfaj iránti szeretetét és érzékét is tőle örökölhette. Kisgyermekkorától álma volt, hogy a világot jelentő deszkákon állhasson, azonban nem ment ez olyan könnyen, mivel a Színház- és Filmművészeti Egyetemre sehogyan nem sikerült felvételt nyernie.
A felvételi bírák közül egyedül Básti Lajos akarta továbbengedni az első fordulóban, a többiek mind ellenezték ezt a döntést. Indokuk egyöntetűen az volt, hogy Hofi szavaló készségei nem a legjobbak, paródiához való érzékét pedig nem tudták értékelni, mivel – saját bevallásuk szerint – nem értettek hozzá. Így aztán kénytelen volt gyári munkásnak állni, érettségi bizonyítványa ugyanis csupán ezt a lehetőséget biztosította számára. Ennek ellenére nem adta fel álmát, beiratkozott egy színiiskolába, valamint a kőbányai téglagyár színjátszó köréhez is csatlakozott.
Cupido nyila és a „Hofiság”
Egy időre takaréklángra kellett tennie minden színészi ambícióját katonai szolgálatának teljesítése miatt. Erre az időszakra Jászberénybe helyezték, ahol megismerkedett első szerelmével, Vnouček Margittal. Hofi 23 éves volt, amikor 1959-ben összeházasodtak, és annak ellenére, hogy rajongva szerették egymást egész életükben, sosem született gyermekük. Amikor már ismert humorista volt, akadt, hogy meg is kérdezték ennek okáról, erre pedig frappánsan csak úgy felelt:
Az ember vagy apa, vagy Hofi.
Első felesége halála után egy szerencsés tévedés folytán (Hofi félretárcsázott egy telefonszámot) megtalálta Kövér Ildikót, majdani második feleségét.
1968-ban robbant be a köztudatba Hofiként a Koós Lajossal közösen előadott Táncdalfesztivál-paródiájával. A Rádiókabaré egyik kiemelten fontos és állandó szereplője lett, műsorait pedig érdeklődéssel követte az ország. Örökségét a mai napig élvezhetjük, hisz megalapozta a műfajt, amit ma a Dumaszínház és a Showder Klub képvisel Magyarországon.
Fotó: www.hofi.hu
