Ördögi kör – egyre nagyobb a polgárok banki tartozása Hosszú éveken át adósságcsapdában élnek majd

Szerbia polgárai márciusban is folytatták az eladósodást, így a bankokkal szembeni teljes tartozásuk a Hiteliroda jelentése szerint elérte a 2.006,7 milliárd dinárt.

Ez 21 százalékos növekedést jelent az előző év azonos hónapjához képest, illetve 1,7 százalékos emelkedést februárhoz viszonyítva. A hitelstruktúra azt mutatja, hogy a legnagyobb részt a készpénzhitelek teszik ki (körülbelül 984 milliárd dinár), ezt követik a lakáshitelek (852,6 milliárd), míg a fogyasztási hitelek jóval kisebb arányt képviselnek (25,6 milliárd).

Éppen a készpénzhitelek mutatják a leggyorsabb növekedést, éves szinten 23,2 százalékkal, ami arra utal, hogy a polgárok egyre gyakrabban vesznek fel hitelt folyó kiadások finanszírozására, nem pedig beruházásokra, például lakásvásárlásra – írja az Insajder. Ugyanakkor a lakáshitelek továbbra is fontos szerepet játszanak, hiszen a lakossági adósság 42,5 százalékát teszik ki.

Első pillantásra nincs ok aggodalomra. A bankszektor stabilnak tűnik, a hiteltörlesztések késedelme 1,2 százalék, a teljes nemteljesítési arány pedig 1,9 százalék, ami jóval alacsonyabb, mint tíz évvel ezelőtt. A tartozás szerkezete azonban kérdéseket vet fel – írja az Insajder.

A készpénzhitelek növekedése gyakran azt jelenti, hogy a hitelfelvétel fogyasztásra vagy meglévő kötelezettségek refinanszírozására szolgál, ami az infláció és az emelkedő megélhetési költségek miatti nyomásra utalhat a háztartások költségvetésében. Ez a trend hosszú távon növeli a lakosság sérülékenységét – a rendszer csak addig stabil, amíg a gazdaság növekszik, és a bérek követik az eladósodás ütemét.

A Hiteliroda adatai szerint 155.391 állampolgár késedelemben van a törlesztéssel. Bár ez viszonylag alacsony arány, azt mutatja, hogy a lakosság egy része már most nehézségekkel küzd a visszafizetés terén.

Fontos megjegyezni, hogy az eladósodottság növekedése nem új jelenség. Már 2026 elején a teljes adósság mintegy 1.949 milliárd dinár volt, éves szinten körülbelül 20 százalékos növekedéssel, ami azt mutatja, hogy a hitelbővülés legalább egy éve tart.

Mindezek fényében a kulcskérdés nem csupán az, hogy mennyire adósodnak el a polgárok, hanem az is, hogy miért.

A hitelek ösztönzik a fogyasztást és a gazdasági növekedést, ugyanakkor a készpénzhitelek növekedése a reáléletszínvonal csökkenésére is utalhat, miközben a magas eladósodottság növeli a sérülékenységet kamatemelkedés vagy munkahelyvesztés esetén. Ezért továbbra is kérdés, hogy a hitelek valódi életszínvonal-növekedést követnek-e, vagy csak ideiglenesen tartják fenn azt.

A Belgrádi Egyetem Közgazdasági Karának professzora, dr. Đorđe Đukić az Insajdernek azt mondta, nem meglepő, hogy a lakosság rendkívül magas kamatok mellett is eladósodik.

„Minden arra utal, hogy a vezető jegybankok kamatai nem csökkenni fognak, hanem inkább emelkedni, az energiahordozók piacán bekövetkező törések, illetve a kőolaj- és földgázkínálat csökkenése miatti sokkok következtében, amelyekhez hasonlót a vezető befektetési bankok és nemzetközi intézmények, például az OECD szerint a közelmúltban nem láttunk.”

Szavai szerint mindez a következő megállapításhoz vezet:

„Az az anomália, hogy a lakossági hitelek zömét készpénzhitelek teszik ki, Szerbiában gyakorlatilag már egy évtizede jelen van. Minden figyelmeztetés, hogy a Szerb Nemzeti Banknak időben meg kellene állítania ezt a folyamatot – például azzal, hogy a jegybankelnök döntésével megtiltja a 12 hónapnál hosszabb futamidejű készpénzhitelek nyújtását – teljesen visszhang nélkül maradt. Most pedig ott tartunk, ahol tartunk. Egyetemi professzorként kötelességem volt rámutatni ennek a ‘perverz’ döntésnek a jövőbeli következményeire, de a jegybank ezt teljesen figyelmen kívül hagyta.”

A professzor külön felhívja a figyelmet a Szerb Nemzeti Bank magas alapkamatára is.

„Nagyon fontos részlet, hogy a jegybank hosszú ideje változatlanul tartja az alapkamatot. Akkor sem emelte időben, amikor az inflációs sokkok miatt kellett volna, és akkor sem csökkentette, amikor más, inflációs célkövetést alkalmazó jegybankok ezt megtették. Ez azért lényeges, mert az 5,75 százalékos kamatszint számos hitel esetében alapként szolgál a kamatszámításhoz.”

Véleménye szerint a lakossági hitelkereslet nem fog csökkenni.

„Ennek nagyon egyszerű oka van: a hitelek nagy részét refinanszírozásra vagy korábbi tartozások törlesztésére használják. Ha marad valamennyi készpénz, azt többnyire létfenntartási kiadásokra vagy számlák kifizetésére fordítják, különösen az idősebbek, akik rendkívül fegyelmezettek a közüzemi számlák rendezésében.”

A kilátásokat nem látja kedvezőnek.

„A helyzet még borúsabb lesz – a polgárok már most egyfajta ördögi körben vannak, ezekhez a hitelekhez kötve, amelyek – amennyire a statisztikákat figyelem – egyetlen más országban sem dominálnak ilyen mértékben. Gyakorlatilag hosszú éveken át adósságcsapdában élnek majd” – magyarázza Đukić.

Szerinte a lakosság gyakorlatilag már túlzottan eladósodott.

„A kulcsmutató az, hogy a mediánbér mekkora részét viszik el a különböző hiteltörlesztések. Ez ugyan átlag, de jól mutatja, hogy ez az arány folyamatosan növekszik Szerbiában, különösen a készpénzhitelek miatt.”

Ugyanakkor figyelmeztet, hogy ez a helyzet nem feltétlenül marad tartós. Ahogy a megélhetési költségek nőnek, és a költségvetés egyre nagyobb része megy el alapvető szükségletekre, úgy szűkül a mozgástér a hitelek rendszeres törlesztésére.

„Ahogy a polgároknak egyre többet kell költeniük a létfenntartásra a meglévő adósságok törlesztése mellett, fennáll a veszély, hogy – a kamatok várható emelkedésével és a gazdasági aktivitás lassulásával együtt – kénytelenek lesznek halasztani a törlesztést, ami valószínűleg növeli majd ezt a mutatót a lakossági szektorban” – mondja Đukić.