A helyi médiumok közérdekű tájékoztatása vagy a politikai közelség számít? Hogyan változott a helyi médiumok támogatása a 2000-es évektől napjainkig Szabadkán?

Több mint két évtizednyi adat a médiatámogatási gyakorlatról azt mutatja: a közpénzből finanszírozott pályázati rendszer mára nem a sajtó sokszínűségét, hanem egy szűk médiakör stabil működését szolgálja. Miközben az önkormányzat évente tízmilliókat oszt szét „közérdekű tájékoztatásra”, a nyertesek listája alig változik – és egyre inkább felmerül a kérdés: valóban a legjobb projektek nyernek, vagy a politikai közelség számít? Amikor Szabadkán médiatámogatásról döntenek, a végeredmény gyakran már előre sejthető. A pályázati rendszer ugyan a közérdekű tájékoztatást hivatott szolgálni, de az elmúlt évek gyakorlata alapján inkább egy jól körülhatárolható médiakör finanszírozási mechanizmusává vált.

Az elmúlt két évtizedben a szabadkai médiatámogatások rendszere formálisan a közérdekű tájékoztatás erősítését szolgáló pályázati modellként működött, a gyakorlatban azonban egyre inkább a politikailag preferált médiumok finanszírozásának eszközévé vált.

A 2000-es évek elején még meghatározó volt az önkormányzati tulajdonú médiumok közvetlen támogatása, majd a privatizációs hullámot követően – különösen a 2014-es médiatörvények után – a hangsúly a projektalapú társfinanszírozásra került át. Ez elvileg átláthatóbb és versenyalapú rendszert ígért, amelyben a közérdekű tartalomgyártás minősége dönt a források sorsáról.

A rendelkezésre álló adatok azonban azt mutatják, hogy Szabadkán a támogatások elosztása fokozatosan koncentrálódott. A 2022–2025 közötti időszak különösen jól kirajzolja ezt a tendenciát: a pályázati források jelentős része visszatérően ugyanazon médiakörökhöz került, köztük a VTV médiacsoporthoz köthető vállalkozásokhoz, amely Vladan Stefanović tulajdona, valamint a Pannónia Alapítványhoz. Miközben 2023-ban még több mint 40 projekt részesült támogatásban, a források súlypontja ekkor is néhány, a helyi hatalomhoz közel álló szereplőnél összpontosult. A többiek szimbolikus összeget, aprópénzt kaptak.

A rendszer sajátossága, hogy a pályázati támogatások mellett párhuzamosan jelentős összegek kerültek kiosztásra közvetlen szerződéseken keresztül, gyakran közbeszerzési eljárás nélkül. Ez tovább erősítette a kivételezett médiumok pozícióját, miközben más, kritikusabb vagy kisebb szerkesztőségek rendszeresen forrás nélkül maradtak.

A támogatási gyakorlat másik visszatérő eleme a tartalmi elvárások informális szabályozása: a kedvezményezett médiumok jellemzően nem számolnak be érzékeny politikai témákról – például tiltakozásokról vagy korrupciógyanús ügyekről –, ami felveti a közpénzek felhasználásának és a médiaszabadság érvényesülésének kérdését.

Összességében a szabadkai médiatámogatási rendszer az elmúlt húsz évben egy formálisan pluralista, pályázati modellből egy erősen centralizált, politikai lojalitás mentén működő finanszírozási struktúrává alakult át, amelyben a közérdekű tájékoztatás szempontjai gyakran háttérbe szorulnak.

Általánosan levonható következtetés: fokozatosan borult meg az egyensúly

2002 után Szerbiában, így Szabadkán is, fokozatosan bevezették az úgynevezett projektalapú médiatámogatási rendszert. Ennek hivatalosan az volt a célja, hogy támogassa a helyi közérdekű tájékoztatást, erősítse a kisebbségi nyelveken történő tájékoztatást, és helyi témákra fektesse a hangsúlyt. A pénzek elosztása pályázatokon keresztül történik, de mint utóbb bebizonyosodott, politikailag befolyásolható.

A magánosítások után viszont, a 2014–2015-ös médiatörvények elfogadását követően töréspont következett be. Az állam kivonult a médiumok tulajdonlásából, viszont a finanszírozás nem szűnt meg, csak átalakult. Vagyis a politikai kontroll nem a tulajdonosi szerkezeten, hanem pénzelosztáson keresztül működött.

Stabil nyertes kör alakult ki

Az elmúlt csaknem huszonöt év nyerteseit megvizsgálva kijelenthető, hogy kialakult egy stabil kör, amely minden évben “hazaviszi” a támogatás nagy részét. Szabadka esetében visszatérő szereplő a Vladan Stefanovićhoz tartozó cégcsoport: TV Subotica, Radio Subotica és egyéb médiumok. A Pannon RTV / Pannónia Alapítvány és helyi „projektcégek” (pl. Topreport, Sovel Art stb.). Ezek a médiatartalmat gyártó cégek több éven át rendszeresen nyertek,  gyakran több projekttel és összességében kiemelkedő összegekkel. Mindez pedig nem klasszikus piaci versenyre utal, hanem stabil preferenciarendszerre, hiszen ugyanazok a szereplők viszik el a pénz jelentős részét az új vagy kritikus médiumok pedig alig nyernek vagy inkább teljesen kiszorulnak a támogatási rendszerből. Ez a mintázat pedig politikai lojalitás alapú szelekcióra utal, nem pedig szakmai kritériumok alapján történő döntéshozatalra.

Szabadkán különösen megfigyelhető jelenség, hogy a polgármesteri döntések nyomán, pályázaton kívül jelentős összegekkel “segítik” egyes médiaházakat. „Szolgáltatásvásárlás” címén,  közbeszerzés nélküli szerződések születnek, ez a rendszer pedig még kevésbé ellenőrizhető és teljesen politikai kontroll alatt áll.

Hogyan változott a támogatási rendszer?

2005 és 2012 között nagyobb volt a pluralizmus, több szereplő vett részt a pályázatokon, kevésbé volt tetten érhető a centralizált kontroll.  2012 után (a Szerb Haladó Párt színre lépését követő korszak) kialakult egy fokozatos centralizáció és erősödött a politikai kontroll.

2005 után észrevehető egy “puha kontroll” a pénzelosztásban és tetten érhető a pályázatok manipulálása. 2020 után már egy megszilárdult rendszerrel állunk szemben. A pályázati dokumentációból világosan látszik egy stabil nyertes kör és kritikus média marginalizálása. Olyannyira, hogy ezek a médiumok már nem is pályáznak, mert tudják, nem érdemes.

Az elmúlt húsz év adataiból levonható a következtetés, hogy korábban tetten érhető volt egy nagyobb pluralizmus, mára viszont ez a támogatási rendszer: strukturálisan torzult, politikailag szelektív, lojalitás-alapú ösztönző rendszerré alakult át.

Vagyis a szabadkai médiapályázatok több mint két évtizedes gyakorlata azt mutatja, hogy a rendszer fokozatosan távolodott az eredeti, közérdekű tájékoztatást szolgáló céltól. A 2010-es évek közepétől egyre inkább kirajzolódik egy stabil kedvezményezetti kör, amely rendszeresen jelentős támogatásokhoz jut, miközben más szereplők kiszorulnak.

A rendelkezésre álló adatok alapján a forráselosztás nem pusztán szakmai, hanem politikai logikát is követ: a hatalomhoz közelebb álló médiumok kiszámítható finanszírozásban részesülnek, míg a kritikus hangok számára a rendszer egyre kevésbé hozzáférhető.

Tőke: Addig kaptunk támogatást, míg volt ellenzék az MNT-ben

Tőke János, a Sajtószabadság Alapítvány igazgatója, a Szabad Magyar Szó szerkesztője kiemelte, egyszer próbálkozott a Családi Kör, igaz, akkor több mint húsz önkormányzatnál adta át a pályázatát, de szinte mindenhonnan ugyanazzal az indokkal utasították el a pályázati ötletüket. Azt mondja, akkor látták, hogy egy kútfőből táplálkozik a döntéshozatal, s végül, egészen az idei évig, nem pályáztak támogatásra. Az idén úgy döntöttek újra próbálkoznak, és Szabadka meghirdetett médiapályázatára küldték be a jelentkezést.

“Mi soha nem nyertünk önkormányzati támogatást. Korábban a Családi Kör nyert 50.000 dinárt, még az előző tulajdonos idejében, aki akkor azon gondolkodott, hogy visszafizeti ezt a csekély összeget. A 2020-as évek elején mi majdnem húsz pályázatot adtunk be, az adott településre vonatkozóan, mindenhonnan ugyanaz a válasz érkezett vissza, hogy megfelelünk ugyan a pályázati kiírásnak, de legtöbbször azzal utasítottak vissza, hogy voltak jobb pályázatok. A tartományi pályázatoknál 2022-ig nyert a Családi Kör, mert akkor a Magyar Nemzeti Tanácsban volt valamiféle ellenzék, amely két tagot delegált a tájékoztatási bizottságba. Amióta egyszólamú az MNT, azóta már nem javasolják a Családi Kör pályázatait támogatásra – például olyan indokkal, hogy nem kisebbségi témával foglalkozik, miközben éppen a nem magyar, de vajdasági kisebbségek bemutatásával akartunk foglalkozni. A köztársasági pályázatok esetében később is nyertünk, egészen addig míg be nem vezették az új rendszert. Azóta központosítva lett a döntéshozatal, új tagok értékelik a pályázatokat, így a Családi Kör azóta itt sem tud nyerni”, magyarázta a nehézségeket Tőke.

Támogasd azokat, akik helyetted kérdeznek

Hasonló végkövetkeztetésekre jutott az ANEM (Az elektronikus médiumok szövetsége) is. Kiemelik, a helyi szintű projektalapú társfinanszírozás gyakorlatilag arra szorítkozik, hogy forrásokat juttatnak a hatalomhoz közel álló médiumoknak. A támogatásnak semmi köze a közérdekhez, az egész folyamat és a források elosztása a helyi hatalomhoz (így csaknem minden esetben a Szerb Haladó Párthoz) lojális médiumok támogatására szűkült.

Az ANEM ezért akciót indított: Támogasd azokat, akik helyetted kérdeznek: Hogyan segíthetjük a kis és helyi független médiumokat Szerbiában? címmel.

Mint írják, a szerbiai kis és helyi független médiumok nap mint nap különféle nyomásokkal, fenyegetésekkel, perekkel, valamint nehéz gazdasági helyzettel szembesülnek. A médiumok – különösen helyi szinten – csak korlátozottan férnek hozzá a hirdetési bevételekből származó költségvetési forrásokhoz, és a kritikus, szakmai alapú tudósítás miatt egyre gyakrabban a médiatartalmak projektalapú társfinanszírozására kiírt pályázatokon sem jutnak támogatáshoz, legyen szó köztársasági, tartományi vagy helyi szintről.

A közérdekű témákról szóló minőségi tájékoztatás kiemelkedő jelentőségű a médiaszabadság és a demokratikus társadalom fejlődése szempontjából, ezért fontos, hogy kiálljunk a független médiumok mellett, hiszen ők olyan hangot képviselnek, amelynek nem szabad eltűnnie.

A szerbiai helyi médiumoknál dolgozó újságírók és újságírónők helyzete és munkafeltételei 2025-ben tovább romlottak. A felmérés során a médiaképviselők több területet értékeltek, és a legalacsonyabb pontszámot – 1,87-et – az újságírók gazdasági helyzete kapta, ami jelentős visszaesés a 2024-es 2,16-os értékhez képest.

Sokan ezért a polgárok, vagyis az olvasó-, hallgató-, nézőközönség támogatására támaszkodnak, s különféle módokat kínálnak fel olvasóiknak, hogy támogassák munkájukat, ha tehetik és szeretnék.

Magločistač – vegyenek nekik „egy kávét”

A Magločistač portál főmunkatársa, Natalija Jakovljević a Szabad Magyar Szónak elmondta, soha nem pályáztak önkormányzati támogatásra, azért, mert nem értenek egyet azzal a módszerrel, ahogy a bizottság működik, amely osztja a pénzt.

„A „vegyen nekünk egy kávét” akció csak egy módja annak, hogy az olvasók segítsék a munkánkat. Ez valóban nem egy nagy összeg, és vannak polgárok, akik egyébként is adományoznak nekünk. A cél az, hogy a polgárok havi szinten, vagyis rendszeresen támogassák a helyi sajtót. Ha csak 10.000 ember 500 vagy 1.000 dinárt befizetne, nekünk nem lennének anyagi gondjaink. A független sajtó az a hang, aminek nem lenne szabad elhallgatnia. A helyi független sajtó pedig nem is kell senki másnak, hogy elszámoljon, csak az olvasónak, vagyis a polgároknak. Nekünk rengeteget jelentene, ha a polgárok rendszeresen, havi szinten támogatnának minket egy minimális összeggel. Tudni kell, hogy az információ nem ingyenes, rengeteg munka áll a cikkeink mögött, a polgároknak pedig meg kell érteniük, hogy mi ezt a munkát nem magunk miatt, hanem miattuk végezzük”, mondta Natalija.

„A szöveg a „Polgárokra szabott médiastratégia 2025–2031” című projekt keretében készült, amelyet az Európai Bizottság támogat, és amelyet a Médiasabadságért Koalíció tagjai valósítanak meg: a Lokális és Független Médiumok Egyesülete „Lokal pres”, a Médiumok Egyesülete (AsMedi), az Online Médiumok Egyesülete (AOM), a Vajdasági Független Újságírók Egyesülete (NDNV), a Szerbiai Független Újságírók Egyesülete (NUNS), a Slavko Ćuruvija Alapítvány és a KUM Nezavisnost ágazati szakszervezet, 2025 márciusától 2027 februárjáig tartó időszakban.

A szöveg tartalmáért kizárólag az azt elkészítő szerkesztőség felelős, és semmilyen körülmények között nem tekinthető úgy, hogy az az Európai Unió álláspontját tükrözi.”