Az Insajdernek nyilatkozó szakértő szerint a Pásztor István által 2010-ben kialakított modell – amely feladta a magyar állammal való intézményi együttműködést a Fidesszel kötött közvetlen paktumért cserébe – most egy új valósággal néz szembe. Ebben a helyzetben a személyes kapcsolatok már nem garantálják sem a politikai túlélést, sem az anyaországi pénzügyi támogatást.
A személyes paktum ára
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Tóth Szilárd János elmagyarázta: míg 2010 előtt a kisebbségi pártok a magyar állammal mint intézménnyel építettek kapcsolatot, Pásztor István a VMSZ sorsát a Fideszhez láncolta. Ezen tekintélyelvű logika szerint a vezetővel ápolt személyes kapcsolat többet ér a stabil intézményi csatornáknál. Ez a modell, amely évtizedekig biztosította a pénzügyi forrásokat és a politikai védelmet, most a Tisza Párt győzelmével a legnagyobb próbatétel előtt áll.
„Pásztor Bálint az utolsó pillanatig folytatta ezt a politikát: olyan látványos és intenzív kampányt szervezett a Fidesz mellett, amilyet szerbiai népképviselőházi választáson még soha, annak ellenére, hogy tisztában kellett lennie a felmérésekkel, amelyek már legalább egy éve következetesen a TISZA fölényét mutatták. Ez rendkívüli rövidlátásra vall a részéről. Ironikus, hogy a VMSZ szemmel láthatóan több erőforrást mozgósított erre a kampányra, mint bármelyik szerbiai parlamenti választásra. Ez a vajdasági magyar közösség gettósodásának mértékét jelzi: a közösség egyre inkább Magyarország felé fordul Szerbia helyett” – értékelte a politológus.
Gyengülő érdekérvényesítés
A szakértő figyelmeztet: a magyar pártok potenciális választói bázisa Szerbiában, Romániában és Szlovákiában is zsugorodik. Ez gyengíti a tárgyalási pozícióikat a saját államaikban, így a többségi nemzet uralkodó pártjainak egyre kevésbé van szükségük rájuk a koalícióalkotáskor.
„Hosszabb távon ez aláássa az etnikumközi alkuk rendszerét. Emiatt ezek a pártok egyre inkább a magyar kormány közbenjárására szorulnak, hogy pozíciókat szerezzenek a hatalomban. Joggal merül fel a kérdés: miként lehetséges, hogy Szerbiában a domináns Szerb Haladó Párt jelentős tisztségeket biztosít a VMSZ-nek, holott nincs valós koalíciós kényszerben? Meglehet, hogy ez a gesztus a szerb kormány részéről valójában a magyar kormánypártnak szól, egyfajta ellenszolgáltatásként az európai integrációs folyamat támogatásáért.”
Kiszolgáltatottság és új alkuk
Tóth szerint a VMSZ-nek most valahogy rendeznie kell a kapcsolatát az új vezetéssel.
„Számolni kellett volna azzal, hogy a Fidesz esetleges bukása a VMSZ-t még függőbb és sebezhetőbb helyzetben találja. 2010-hez képest a belgrádi tárgyalási pozíciójuk gyengébb, politikailag kevésbé szükségesek, bázisuk pedig szűkült. Pásztor Bálint számára az új magyar kormánnyal való megegyezés sürgető is meg nem is. A magyarországi politikai támogatás esetleges elvesztése gyengítheti helyzetét a szerb kormánykoalíción belül is. Ugyanakkor, amíg a VMSZ ellenőrzi a Magyar Nemzeti Tanácsot (MNT), addig a Magyarországról érkező forrásokat is ők kezelik – és egyelőre semmi nem utal arra, hogy az új magyar kormány ezeket a pénzeket megvonná.”
Budapest és Belgrád: feszült kezdet
Arra a kérdésre, hogy várható-e a Belgrád és Budapest közötti együttműködés folytatása, a szakértő elmondta: a kezdet nem túl biztató.
„Magyar Péter rögtön a választások után, diplomáciai óvatosság nélkül kijelentette, hogy Putyin egyfajta keresztapa Orbán és Vučić mögött, ami éles reakciót váltott ki a szerb elnökből. Korábban Magyar az újvidéki tragédia áldozatai előtt is tisztelgett a helyszínen. Mindez nem gondtalan partnerségre utal, de végleges következtetéseket még korai levonni.”
A VMDK margóra szorult, a VMSZ pedig idomul
Pásztor Bálint és Magyar Péter budapesti találkozója kapcsán – miközben a Csonka Áron vezette VMDK nem kapott meghívót – Tóth úgy véli: nem lenne értelme a Tiszának a VMDK-val tárgyalnia.
„Bár nagy múltú szervezetről van szó, ma már a periférián állnak: tagságuk elhanyagolható, politikai súlyuk gyakorlatilag nincs. Ha a Tisza befolyást akar a vajdasági magyar közéletben, megpróbálhatna alternatívát építeni a VMSZ-szel szemben, például az MNT-ben, de kétlem, hogy a VMDK képes lenne erre a szerepre. Reálisabb forgatókönyv, hogy magát a VMSZ-t próbálják politikai befolyásuk alá vonni. Pásztor már tett is lépéseket ebbe az irányba: asztalhoz ült egy ellenzéki politikussal, a Magyar Szó pedig – a magyarországi kormányközeli médiát másolva – a megszokott propaganda mellett elkezdett valamivel kiegyensúlyozottabb tájékoztatást is nyújtani.”
A politológus szerint Pásztor Bálint és Miloš Vučević SNS-elnök villámgyors találkozója – mindössze egy nappal a budapesti egyeztetés után – egyértelműen jelzi a belgrádi készültséget. Ez a találkozó alkalom volt arra, hogy Aleksandar Vučić első kézből kapjon jelentést, és összehangolják a stratégiát az új magyar kormánnyal szemben, amely viszonylatában egyelőre nincs garanciája a korábbi harmonikus partnerségnek.
„Aleksandar Vučić minden bizonnyal részletes jelentést kért erről a találkozóról, és egyeztetni kívánt Pásztorral az új magyar kormány várható lépéseivel kapcsolatban. Vučić számára kulcsfontosságú a szoros kapcsolat fenntartása a magyarországi hatóságokkal, hiszen eddig éppen rájuk számíthattak Szerbia európai integrációs folyamatának támogatásában. Az Európai Unióban a bővítés jelenleg nem különösebben népszerű – leszámítva Ukrajna némileg sajátos esetét –, miközben a Fidesz-kormány következetesen azt az álláspontot képviselte, hogy Szerbiának Ukrajna előtt kellene belépnie az EU-ba. Ezt a megközelítést reálpolitikai érdekek vezérelték: Orbán arra törekedett, hogy egy újabb politikai szövetségest biztosítson magának az EU-n belül – egy tekintélyelvű modellre hajlamos vezetőt, aki hálás neki, és támogatni tudja őt a Tanácson belüli vitákban” – véli Tóth Szilárd János.
Bár a Tisza győzelme potenciálisan megnyithatja az utat a demokratizálódás és a pluralizmus előtt a vajdasági magyar közösségen belül, a valódi pluralizmus legfőbb akadályát a hazai jogszabályok jelentik. Tóth szerint még a budapesti finanszírozási politika megváltozása esetén is a jelenleg hatályos szerbiai nemzeti tanácsi törvény marad az a merev jogi keret, amely jelentősen megnehezíti a fennálló monolit rendszer lebontását és egy szélesebb körű politikai párbeszéd kialakítását a közösségen belül.
„Ez a törvény a magyar nyelvű állami oktatási, kulturális és médiaintézmények alapítói jogait a Nemzeti Tanácsra ruházta át, és mivel a VMSZ-nek teljes dominanciája van a testületben, gyakorlatilag magukat az intézményeket is ők ellenőrzik. Komoly politikai kihívó hiányában nehéz változást várni ebben a helyzetben.
Másfelől létezik a magyar intézményrendszernek egy nem állami szegmense is – kulturális egyesületek és egyes médiumok, mint például a Szabad Magyar Szó –, amelyeket a Nemzeti Tanácson, vagyis a VMSZ befolyásán kívül is lehet támogatni. Ha a pluralizmus erősítése a cél, Magyarország éppen itt találhat teret a cselekvésre” – zárta gondolatait Tóth Szilárd János politológus az Insajdernek adott interjúban.
