Bálterem-bűvölet és szoros-csaták Hormuzi és NATO-viták, német és román kormánygondok, japán–ausztrál együttműködés – Átlapoztuk a világsajtót

Az iráni háború továbbra is Donald Trump tétovázása körül forog (lövik egymást, de tart a tűzszünet), miközben az amerikai elnök „ellenőrizte” a fővárosi tükörmedence fenekének újrafestését és a milliárd dolláros báltermének fontosságát sulykolta. Ehhez képest a NATO transzatlanti eróziója nyilván „apróság”. A német kormány egyéves évfordulóját ünnepli. Merz elismerte, hogy a CDU számos kompromisszumot kötött, de mégsincs előrelépés a német gazdaságban és munkaerőpiacon. Az Unió-párti román miniszterelnök bukásával megakadt a populista leépülés. Takaicsi japán miniszterelnök Ausztráliába látogatott, hogy megerősítse a legfontosabb csendes-óceáni szövetséget. – Átlapoztuk a világsajtót Isztambultól Pekingig és Sydney-től Tokióig.

Trump csapatkivonással „bünteti” Németországot

Az isztambuli ​​Milliyet című konzervatív napilap a német kancellár egyik nyilatkozatára hivatkozva ezt írja:

„Friedrich Merz azt mondta, hogy az irániak »megalázták« az Egyesült Államokat. Az iráni Forradalmi Gárda nemcsak Trumpot, hanem az egész amerikai népet megalázta. Trump, aki köztudottan »túlérzékenyen« reagál az ilyen kijelentésekre, kezdetben saját közösségi-média platformján fejezte ki haragját. Azt írta, Merz nem tudja, miről beszél, s ezért kivonhatja csapatait Németországból. Trump döntését »reflexívnek« nevezik, bár nem világos, hogy a Pentagon parancsnokai megfontolták-e a döntést.”

A moszkvai Nyezavisszimaja Gazeta című ellenzéki napilap ezt jegyzi meg:

„A fegyveres erőkkel foglalkozó két kongresszusi (a szenátusi és a képviselőházi) bizottság  elnöke nyilvánosan bírálta Donald Trump döntését, miszerint 5000 fővel csökkenti az amerikai csapatok számát Németországban. Ez rendkívül veszélyes az amerikai elnökre nézve. Hisz mindkét kritikus republikánus, azaz párttárs. Továbbá úgy döntöttek, hogy ellenzik Trump politikáját, miközben a törvényhozók éppen csak elkezdtek tanácskozni a Pentagon 2027-es költségvetéséről. Most a demokraták mellett az amerikai elnöknek a Kongresszusban saját párttársaival is meg kell küzdenie. Mindkét bizottság jóváhagyása elengedhetetlen minden további védelmi kiadáshoz.”

A német kancellár nyugodt marad Trump kivonulási bejelentése után, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„Friedrich Merz kancellár (CDU) és Boris Pistorius védelmi miniszter (SPD) várható lépésnek nevezte az amerikai bejelentést, miszerint több ezer katonát vonnak ki Németországból. »Lehet, hogy kicsit eltúlzott, de ez nem új keletű« – mondta Merz vasárnap az ARD közszolgálati csatorna Caren Miosga című műsorának felvételén a műsorszolgáltató szerint. Elmagyarázta, hogy ez egy olyan kontingens, amelyet Joe Biden volt amerikai elnök ideiglenesen állomásoztatott Németországban, és a kivonulásukról már egy ideje folynak a tárgyalások.

»Az, hogy az Egyesült Államok kivonja csapatait Európából, beleértve Németországot is, előre látható volt« – jelentette ki Pistorius szombat reggel, még mielőtt Donald Trump amerikai elnök később a nap folyamán felvetette volna az amerikai csapatlétszám még nagyobb mértékű csökkentésének lehetőségét. Az elmúlt napokban Trump kifejezte haragját a kancellárral szemben. Merz ugyanis többek között azt mondta, hogy Teherán valóban megalázta az Egyesült Államokat az iráni–iraki háborúban. Az ARD-nek pedig azt mondta, hogy a csapatkivonásban nem lát reakciót a kijelentéseire. »Nincs kapcsolat a kettő között.«

Az SPD parlamenti frakciójának alelnöke, Siemtje Möller aggasztó politikai jelzésnek nevezte Washington bejelentését az amerikai csapatok részleges kivonásáról. Úgy tűnik, hogy a »bevált, abszolút megbízható partnerségek« önkényes szeszélyeknek vannak kitéve, és már semmit sem jelentenek – mondta a Reuters hírügynökségnek. A CDU védelempolitikai szakértője, Thomas Röwekamp »ébresztő jelnek« nevezte Trump bejelentését, de azt mondta, hogy a részleges kivonás »nem ok a pánikra«.

Ralf Stegner, az SPD külpolitikai szakértője a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak (F.A.Z.) nyilatkozva méltatta Trump tervét, miszerint tartózkodni fog a középhatótávolságú rakéták németországi állomásoztatásától is. A jelenlegi amerikai közlemények szerint egy Németországban állomásozó dandárt kivonnak, és egy Tomahawk cirkálórakéták telepítésére szolgáló zászlóaljat pedig nem küldenek Németországba. December végén a hivatalos adatok szerint több mint 36 000 amerikai katona állomásozott Németországban, több, mint bármely más európai országban.”

A koppenhágai Politiken című liberális napilap szerint:

„Trump amerikai elnök kijelentései ismét felháborodást keltettek Európában. Jelenleg 5000 katona Németországból való kivonásával fenyegetőzik és lemondta a Tomahawk cirkálórakéták telepítését. Ez azt az üzenetet küldi a Kremlnek, hogy az Egyesült Államok véglegesen kivonul Európa központi biztonsági garanciájaként betöltött szerepéből. Von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke nem is reagált közvetlenül Trump fenyegetéseire, hanem ismét emlékeztette az európaiakat arra, hogy képeseknek kell lenniük megvédeni magukat.”

A római La Repubblica című liberális, korábban szociáldemokrata napilap hasonló nézetet vall:

„A terv, hogy »Iránt vissza kell vinni a kőkorszakba«, továbbra is a Fehér Ház asztalán van. Negyvennyolc óra elég lenne a bombázóknak, hogy egyenlővé tegyék a földdel az olajkitermelő létesítményeket, az erőműveket és a hidakat. Ez viszont olyan pusztító támadás lenne, amely szörnyű következményeket jelentene a lakosságra nézve. Egy aránytalan lépés, amelynek súlyos nemzetközi következményei lehetnének, és még jobban elszigetelhetné az Egyesült Államokat.”

Békejavaslat az iráni háborúról

A pekingi Xinjing Bao című állami napilap egy vendégkommentárban Irán új, 14 pontos békejavaslatával foglalkozik, amelyet Pakisztánon keresztül juttattak el az Egyesült Államok kormányához:

„A sikertelen tárgyalási fordulók után mindkét fél egyre inkább elveszíti a türelmét. A terv célja egy állandó tűzszünet Iránban és a Közel-Kelet minden frontján. Az Iránnal szembeni összes gazdasági korlátozás feloldása mellett Washingtonnak jogilag kötelező érvényű garanciát is nyújtania kell arra, hogy soha többé nem fogja katonailag megtámadni ezt az országot. A Hormuzi-szoros biztonságát Teherán felügyelete alá kell helyezni. Mindenesetre azonban Washingtont minden fronton hátráltatják. Nem csoda, hogy Trump elnök kifejezi nemtetszését. Irán megőrült? Természetesen nem. A tárgyalás továbbra is lehetséges. Az országnak azonban nincs vesztenivalója.”

Az oslói Aftenposten című konzervatív napilap Kína szerepét vizsgálja ebben a háborúban:

„Az Egyesült Államok szankciókat vezetett be több kínai vállalat ellen az iráni olajimport miatt. Kína azonban ezeket a szankciókat illegálisnak tartja, és Hszi Csin-ping elnök most drasztikus lépést tett: szombaton a pekingi hatóságok bejelentették, hogy figyelmen kívül hagyják a szankciókat. Szokatlan, hogy Hszi ilyen agresszívan és provokatívan lépett fel Trumppal szemben – ráadásul ilyen érzékeny időszakban. Trump eredetileg május 14-én és 15-én érkezhetne Pekingbe állami látogatásra. A találkozót márciusra tervezték, de az iráni háború miatt elhalasztották. Ez most mégis megtörténhet, mivel az iráni háború közvetlen hatással van Washington és Peking kapcsolataira.”

A torinói La Stampa című, egyik legrégibb olasz liberális, régebben fasiszta, antikommunista napilap így összegzi gondolatait erről a háborúról:

„A háború nem tört ki újra. De a béke sem tért még vissza. Közben egyre instabilabb tér nyílt meg. Minden nyilatkozat egy sakklépés, minden várakozás egy stratégia. Lehetne azonban egy egyszerű csetepaté is, amennyiben nem egy rendkívül veszélyes kötéltáncban járunk, amelyet a globális energiaválság, a regionális egyensúlyok átrendeződése, valamint a gazdaságokra és a lakosságra nehezedő növekvő nyomás jellemez.”

Manapság számos kommentár foglalkozik a közel-keleti helyzettel. A helsinki Helsingen Sanomat című, legnagyobb példányszámban kiadott finn napilap értékeli az Irán ellen Izrael és az USA által indított háborúról:

„Az eredetileg kitűzött célokat nem érték el: sem rezsimváltás, sem népesfelkelés nem történt. Irán továbbra is rendelkezik dúsított uránnal, és nem veszítette el teljesen katonai erejét, hisz továbbra is drónokkal és rakétákkal támad. Ehelyett az amerikai hadsereg elrettentő képessége csökken az Öböl-térségben. A Hormuzi-szoros továbbra is blokkolva van, ami az energia- és műtrágyaárak, következésképpen pedig az élelmiszerárak emelkedéséhez vezet. Ahogy Winston Churchill mondta egyszer: »Az az államfő, aki enged a háború lázának, hamarosan már nem a politika ura, hanem kiszámíthatatlan és kontrollálhatatlan események rabszolgája lesz«.”

A londoni Al Quds Al-Araby című, független arab nyelvű napilap ezt jegyzi meg:

„Trump amerikai elnök valószínűleg most megértette, miért részesítették előnyben elődjei, Obama és Biden, a szankciókat az erőszak helyett Iránnal szemben. Mostanra világossá vált, hogy még egy katonai szuperhatalom sem feltétlenül nyer meg egy aszimmetrikus háborút. Míg Washington továbbra is fölényben van és szükség esetén újraindíthatja a katonai műveleteket, Irán továbbra is erős maradt. Izrael mozgástere korlátozottnak tűnik, mivel nem indíthat háborút egy regionális hatalom ellen a Közel-Keleten közvetlen amerikai beavatkozás nélkül. Ezért jelenleg teljesen nyitott, hogyan alakul majd a helyzet az Öböl-térségben.”

Donald Trump bejelentette: átmenetileg felfüggeszti a Hormuzi-szorosban indított műveletet az Egyesült Államok, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:

„Az Egyesült Államok átmeneti időre felfüggeszti a Hormuzi-szoros hajóforgalmának biztosítására indított műveletet – jelentette be Donald Trump amerikai elnök kedden.

Az elnök internetes közösségi oldalán megjelent bejegyzésében részben a teheráni vezetéssel elért előrelépéssel indokolta döntését. Úgy fogalmazott:

»Óriási előrelépés történt egy teljes és végleges megállapodás felé Irán képviselőivel, egyetértettünk abban, hogy miközben a blokád teljes mértékben fennmarad, addig a Szabadság Projekt (a hajók mozgása a Hormuzi-szoroson keresztül) rövid időre szünetel, hogy meglássuk, a megállapodás véglegesíthető és aláírható-e.«

[…] Donald Trump vasárnap jelentette be, hogy hétfőtől az Egyesült Államok hadereje Szabadság Projekt (Project Freedom) néven műveletet indít. Ennek során védelmet és kíséretet biztosítanak a Hormuzi-szoroson áthaladó kereskedelmi hajók számára, amelyek a közlekedési útvonal zárlata miatt az elmúlt több mint két hónapban az Arab-öböl vizein rekedtek.

Marco Rubio külügyminiszter kedden a Fehér Ház sajtótájékoztatóján többi között arról beszélt, hogy összesen csaknem 23 ezer tengerész tartózkodik a veszteglő hajók fedélzetén, közülük 10-en a kialakult helyzettel összefüggésben vesztették életüket.”

A NATO jövője

A NATO európaizálása már rég elkezdődött. A szövetség jövőjével kapcsolatban a Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap ezt írja:

„Még ha Trump dühöng is a szövetségesek miatt, ő is megérti, hogy az Egyesült Államoknak önmagában nincs meg a szükséges súlya ahhoz, hogy sakkban tartsa hatalmi riválisait Európában, Közel-Keleten és Ázsiában. Még Trump sem kerülheti el ezt a felismerést. A NATO továbbra is előnyös mindkét fél számára, de alapvetően meg kell változnia. Európát ismét komoly fenyegetés éri Oroszország felől, miközben Amerika elsősorban Ázsiába helyezi át erőforrásait. Elbridge Colby, a Pentagon harmadik számú vezetője, aki a Trump-adminisztráció katonai stratégiáját alakítja, februári brüsszeli beszédében vázolta fel a NATO új struktúráját. A központi tétel az, hogy az európaiak lényegében kizárólagos felelősséget vállaljanak Európa védelméért. Az amerikaiak pedig nukleáris elrettentést és olyan képességeket biztosítanak, amelyekkel az európaiak még nem rendelkeznek. Az európaiak már régóta megértették, hogy ez a jövő. Németország nagyszabású újrafegyverkezése egyértelmű jelzés erre. A NATO európaiasodása már régóta megkezdődött. Trump számára nincs érzékelhető előnye a NATO-ból való kilépésnek.”

Európának meg kell erősítenie védelmi képességeit, így kommentálja a londoni Independent című liberális digitális napilap 5000 amerikai katona bejelentett kivonását Németországból:

„Bár az amerikai csapatok Németországból való kivonása nem feltétlenül meglepetés, a döntés jellege és időzítése mindenképpen aggodalomra ad okot. Ideális esetben minden olyan lépést, amelyet egy nagyobb szövetséges tesz egy másik szövetséges területén régóta fennálló katonai jelenlétének csökkentése érdekében, jó előre be kell jelenteni, hogy legyen idő a szükséges kiigazításokra. Ebben az esetben az amerikai elnök bejelentése a német kancellár kritikájára adott sértett reakciónak tűnik, miszerint az iráni vezetés »megalázta« az Egyesült Államokat, amely bölcs »stratégia nélkül« kezdett háborút. Az amerikai erők kivonása Európából – ha Trump elnök valóban komolyan fontolgatja ezt – nem jelentene kevesebbet, mint a háború utáni, 1945 óta fennálló rend egyik központi elemének a végét. Németország és a NATO képviselői kijelentették, hogy azon dolgoznak, hogy Washington »tisztázása« érthető lépés legyen. Időközben valószínűleg a legjobb, ha az európaiak nyugodtak maradnak, és továbbra is a lehető leggyorsabban és legharmonikusabban követik az USA-tól kevésbé függő védelmi rendszerre vonatkozó terveiket.”

Az USA-nak is szüksége van Németországra, írja az amszterdami de Volkskrant című közép-baloldali napilap erről a témáról:

„Az európai vezetők óvatosan kezdtek el szembeszállni Donald Trumppal, kockáztatva a dühösen tweetelő amerikai elnök haragját. A múlt héten Friedrich Merz német kancellár nyíltan fel mert szólalni az iráni háború világos stratégiai hiányáról. Válaszul Trump úgy döntött, hogy beváltja a korábbi fenyegetéseit és elrendeli 5000 katona kivonását Németországból. Bár a németországi bázisok a hidegháború emlékei, az amerikai katonai műveletek megkönnyítését is szolgálják a világ más részein. Ezért Németország nyugodtan reagál Trump legújabb kirohanására. Az Egyesült Államoknak ugyanúgy szüksége van Németországra, mint Németországnak az Egyesült Államokra.”

Japán miniszterelnök Ausztráliában

A tokiói Asahi Shimbun című, 1879-ben alapított, reggel 5,1 millió és este 1,55 millió példányban kiadott, a világ harmadik legnagyobb példányszámban megjelenő liberális napilapja a következőket írja Takaicsi japán miniszterelnök ausztráliai látogatásáról:

„Ideje, hogy Japán és Ausztrália kapcsolatai – mind nemzetbiztonsági, mind gazdasági téren – stratégiai partnerséggé alakuljanak. Az ausztrál kormány számára Japán a legfontosabb partner Ázsiában. A japán kormány közelmúltbeli döntését a fegyverexportra vonatkozó szabályok enyhítéséről nagyrészt üdvözölték Ausztráliában. Takaicsi miniszterelnöknek azonban még többet kell tennie azért, hogy meggyőzze az ausztrálokat arról, hogy Japán fegyverexportja szükséges az indo-csendes-óceáni térség stabilitásához.”

A sydney-i Australian című közép-jobboldali napilap bírálja Albanese miniszterelnök kormányát, amiért nem tervezett beszédet a japán vendégnek az ausztrál parlamentben:

„A látogatás jó és hasznos. Ma egyetlen külföldi vendég sem lehetne fontosabb. De ennek nagyon nagy dolognak kellene lennie számunkra, nem csak egy rutinszerű, jelentéktelen ügynek Canberrában. A japán miniszterelnökök ausztráliai látogatásai ritkák. Abe volt az egyetlen japán miniszterelnök, aki valaha is beszédet mondott az ausztrál parlamentben, még 2014-ben. Akkoriban Tony Abbott volt az ausztrál miniszterelnök, és ez volt az ausztrál–japán kapcsolatok csúcspontja. Az ausztrál parlament ezen a héten nem ülésezik. A kormánynak egy napra össze kellett volna hívnia a parlamentet, hogy meghallgassa Japán első női miniszterelnökét.”

Megbukott az Unió-párti román miniszterelnök

A madridi El PaÍs című közép-baloldali napilap így számol be erről:

„Orbán Viktor magyar miniszterelnök áprilisi választási veresége reményt keltett Európában, hogy a populisták és az illiberális nacionalisták felemelkedése túljutott a csúcsponton. De aztán egy oroszbarát jelölt nyerte meg a bulgáriai elnökválasztást, most pedig Ilie Bolojan román miniszterelnököt buktatták meg bizalmatlansági szavazással. Mindez több szempontból is aggasztó, mert azt mutatja, hogy Orbán hatalomvesztése nem jelenti automatikusan egy adott politikai stílus végét. Romániában a konzervatív kormányt azért buktatták meg, mert megszorító intézkedéseket akart végrehajtani a magas költségvetési hiány csökkentése érdekében. A bizalmatlansági szavazást a szociáldemokraták és a szélsőjobboldal szokatlan szövetsége kezdeményezte, amelyet sokáig valószínűtlennek tartottak. A magyarországi választás fontos jelzés volt, de Bulgária és Románia is azt mutatja, hogy ez még nem végleges áttörés a mérsékelt politikai közép és Európa számára.”

A bukaresti Libertatea című népszerű napilap és online hírportál, amely 1989-es alapítása óta az egyik legolvasottabb újság Romániában, így ír:

„A következő választásokat csak 2028 decemberében tartják, és Nicușor Dan elnök kizárta az előrehozott választások lehetőségét. Ez azonban azt jelenti, hogy konzultálnia kell a parlamentben képviselt frakciókkal, és új jelöltet kell javasolnia a miniszterelnöki posztra. Ennek a jelöltnek azután tíz napon belül bizalmi szavazást kell megnyernie a parlamentben – és egy ilyen folyamat a végtelenségig ismétlődhet. A románokat átmenetileg lenyűgözheti az egyik vagy a másik politikai látványosság, de legtöbbjük rendelkezik józan ésszel és nem vakítja el őket végtelenségig a propaganda: végül is mindannyian látják, hogy mennyibe kerül nekik nap mint nap ez a Bolojan makacssága által okozott politikai válság.”

Egyéves a német kormány

A barcelonai El Periódico de Catalunya című szociál-liberális, progresszív katalán napilap a reformok hiányát kritizálja:

„Egyértelmű, hogy a szövetsági kancellár nem érte el ígért céljai egyikét sem. Merznek nem sikerült megoldania azokat a strukturális problémákat, amelyek szükségesek lettek volna ahhoz, hogy a gazdaságot az új valósághoz igazítsa. A német autógyártók nehézségei a kínai gyártókkal való versenyben csak egy példa az egész országot sújtó válságra. Németország azonban egyedülálló potenciállal és erőforrásokkal rendelkezik e tendencia megfordításához. A CDU/CSU és az SPD kötelessége a gazdasági és társadalmi reformok végrehajtása és az újraiparosítás végrehajtása. A szociális juttatások csökkentése azonban ellenállásba fog ütközni – különösen akkor, ha ugyanakkor a hadsereget az orosz fenyegetés ellen kell felfegyverezni.”

Az amerikai főváros egyik részének számító Arlingtonban működő Politico című közép-baloldali digitális magazin párhuzamot von a mostani és Olaf Scholz korábbi német kancellár között:

„Elődjét kritizálva Friedrich Merz azt sugallta, hogy Scholz többször is megígérte a polgároknak, hogy minden rendben lesz, ha megválasztják, és ragaszkodott ahhoz, hogy nem kell majd választaniuk a szociális juttatások és a védelem között. Merz erőssége pont Scholz gyengeségének az ellenoldala: világosan beszél és rendelkezik a nagyon is szükséges közvetlenséggel. Elismeri, hogy a helyzet sötét, és ezt nem akarja eltitkolni a német közvélemény elől.”

A bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap nem ért egyet:

„Megbízatásának második évében, amely most kezdődik, a koalíciónak végre valahára teljesíteni kellene az ígért jelentős reformokat – lehetőleg nyilvános konfliktus nélkül. Merz a vezető, neki kell ezt biztosítania. És neki is hozzá kell járulnia saját személyes szerepéhez. Merz sokakat idegenített el és zavart meg. Nem lenne rossz ötlet, ha szánna egy kis időt az elmélkedésre ezen az évfordulón.”

A tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapja a kormány külpolitikai eredményeit vizsgálja:

„Merz kancellár és Trump amerikai elnök kapcsolata a nagykoalíciós kormány egyik sovány pozitív eredménye volt. Közvetlenül a Trumppal 2025 júniusában Washingtonban tartott találkozó után Merz további nagyon produktív tárgyalásokat jelentett be. Merz azonban Trump stratégiájának hiányát kritizáló legutóbbi nyilatkozataival új problémákat teremtett. Mindenesetre Merz impulzív kijelentései ismételten kritikákat váltanak ki. Miközben a nagykoalícióval kapcsolatos közvélemény-kutatások eredményei rekord alacsony szinten vannak, ez a külpolitikai botlás súlyos csapás Friedrich Merz kormányára.”

Lapszemle. Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)