Már csak tíz nap maradt az oroszok és a magyarok közötti megállapodás véglegesítésére, vagyis arra, hogy a MOL megvásárolja a Szerbiai Kőolajipari Vállalatot (NIS) az oroszoktól és ennek köszönhetően feloldják az amerikai szankciókat a többségi orosz tulajdon miatt büntetett szerb olajvállalattal szemben.
Az utóbbi napokban Szerbia egyre hangosabban fejezi ki elégedetlenségét azzal kapcsolatban, amerre az eladási folyamat halad. A fő ok a pancsovai finomító potenciálisan bizonytalan jövője a MOL irányítása alatt, amelynek a tágabb régióban már több saját finomítója is van. Ez azonban nem jelentene problémát, ha a vevő a szerb állam lenne – írja az Insajder.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Tavaly év végén Aleksandar Vučić szerb államdő felajánlotta az orosz delegációnak, hogy a szerb állam megvásárolja a NIS-ben lévő orosz tulajdonrészt, majd amikor a nemzetközi helyzet normalizálódik, mindent visszaad nekik. Az oroszokat azonban ez nem érdekelte. A korabeli sajtóértesülések szerint Oroszország számára elfogadhatóbb megoldás lett volna, ha részesedését egy harmadik félnek adja el a céget – akár amerikaiaknak is.
Hogy miért nem volt megfelelő a szerb vásárló, azt soha nem magyarázták meg teljesen, pedig Aleksandar Vučić ismét nagy összeget ajánlott az orosz részesedés kivásárlására. Az ilyen tranzakciókban azonban az ár nem az egyetlen tényező – mondta az Insajdernek Branislav Jorgić gazdasági tanácsadó.
„Az ár az adásvételi szerződés egyik eleme. Ugyanakkor léteznek más tényezők is, különösen az energetikában, politikai tényezők, amelyek befolyásolják ezt. Úgy gondolom, hogy itt elsősorban politikai elemekről van szó, nem magáról az árról. Szerbia számára a legjobb megoldás az lenne, ha a szerb állam vásárolná meg ezt a csomagot a Gazpromtól. Valamilyen okból azonban ez nem lehetséges. Ehhez hozzá kell tenni azt is, hogy az orosz fél folyamatosan a NIS kérdésének rendezéséhez kötötte a gázmegállapodás meghosszabbítását. Hogy mi ennek az oka? Valószínűleg az államvezetés tudja” – hangsúlyozta Jorgić.
A mai probléma gyökere a NIS többségi csomagjának 2008-as eladására vezethető vissza, bár akkor teljesen más geopolitikai körülmények uralkodtak – mondja Jorgić. Emlékeztet arra, hogy abban az időben még a British Petroleumnak is volt részesedése a Rosznyeftyben, ami megmagyarázza, miért nem tekintettek akkor Szerbiára az amerikai döntések miatt az orosz tőke kiszorításának jövőbeli túszaként.
Bár az orosz partner nyereségesen működtette a vállalatot és milliárdokat fektetett vissza, Szerbiának meg kell fontolnia egy tartalékmegoldást – teszi hozzá Jorgić.
„Ez a kényszerfelvásárlás lenne, ami azt jelenti, hogy a szerb állam a tulajdonos beleegyezése nélkül venné át azt az ötvenhat százalékot, miközben a Gazprom számlájára ebben a konkrét esetben kifizetné a vételárat, és az összeg azon a számlán maradna addig, amíg a nemzetközi körülmények lehetővé nem teszik, hogy az orosz fél szabadon rendelkezzen vele. Így megőrizhetnénk Szerbia energetikai stabilitását. Talán problémák adódnának a gázzal. Lehet, hogy az orosz fél elégedetlen lenne ezzel a megoldással, de úgy vélem, az orosz elégedetlenség kisebb kár lenne, mint Szerbia energetikai instabilitása és összeomlása” – mondta Jorgić.
Miközben az óra ketyeg, tény marad, hogy az állam 2008-tól napjainkig saját magát hozta olyan helyzetbe, hogy energetikai stabilitása az amerikai szankcióktól, az orosz akarattól és a magyar érdekektől függ.
A kérdés, amely hónapok óta a levegőben lóg, és amelyet az Insajder az energetikai minisztériumnak is feltett, az: miért nem elfogadható partner Szerbia az oroszok számára a NIS kivásárlásában?
A cikk lezárásáig erre nem érkezett válasz.
