Az elmúlt hetekben több kulturális és művelődési intézmény vezetője arról tájékoztatta a közvéleményt, hogy nem kaptak támogatást kért projektjeikre az előző magyar kormánytól. A döntések kapcsán, illetve arról, hogy milyen támogatásokat kaptak az elmúlt években, az intézmények vezetőit kerestük fel kérdéseinkkel. Mészáros Gábor, a Kosztolányi Dezső Színház igazgatója arról mesélt a Szabad Magyar Szónak, hogy a színház éves produkciós költségvetése akkora, mint más, nagyobb színházaknál egyetlen produkció költségvetése. Így mindent megpályáznak, amit csak lehet. Egy évadban két bemutatóra van pénzük, de igyekeznek háromat, esetleg négy kisebb darabot is készíteni.
“Mivel a város a fő fenntartója a Kosztolányi színháznak, költségvetésének nyolcvan százalékát onnan biztosítjuk”, meséli Mészáros.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Minden költségnek a városnál van egy úgynevezett kontója, pontosan megvan, hogy az adott összeget mire lehet költeni: fizetéskontó, áramszámla, gáz, stb. Ugyanígy vannak produkcióra is pénzek, vannak az úgynevezett “játszási pénzek”, anyagi beszerzés, karbantartás és egyebek.
“Kvartálisan felosztva négy részben költhetjük ezeket a pénzeket. Itt jön képbe a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., ami 2015 óta állandó támogatónk. Ez még mintegy 15 millió forint, vagyis kb. 40 ezer euró támogatást jelent. Ebből tudunk gazdálkodni egész évben. Ezen felül minden év elején megjelennek az itthoni pályázatok és a magyarországiak is, amit mi kihasználunk, de nem mindig nyerünk. A Kulturális és Innovációs Minisztérium pályázatán most nem nyertünk, és van még a Nemzeti Kulturális Alap. Nagyjából ennyi a lehetőségünk, ami Magyarországot illeti. Általában úgy szokott lenni, hogy vagy az egyiket, vagy a másikat megkapjuk. Az elbírálás viszont mindig csak egy sablon szöveg, amit magyarázat nélkül kapunk meg. Most is az volt, így A köpönyeg című előadásra, amit még ebben az évadban mutatunk be, nem kaptunk támogatást a minisztériumtól”, magyarázza a színház igazgatója.
Hozzáteszi, a legnagyobb baj, hogy a színház produkciós költségvetése nagyon-nagyon kicsi.
“A várostól 3,5 millió dinárt kapunk, ami nagyjából egy produkcióra maximum másfélre elég. Utána jön a BGA, amit úgy szoktunk felosztani, hogy van egy produkciós része, a Desiré villamosa állomásai, és a játszási pénzek. Tulajdonképpen így még egy produkcióra összejön a pénz. Legfeljebb 3 millió dinárt szoktunk nagyjából a produkcióra fordítani, vagy még kevesebbet. És pont ez a baj, hiszen azért egy színházi produkció 2,5 milliótól 4,5 millióig terjed. Attól is függ ez, hogy mekkora csapat jön, milyen kaliberű a rendező, milyen mellékköltségek vannak. Tulajdonképpen mi mindig megpályázunk mindent, hogy egy kicsit térbelileg mozoghasson a színház, mert annyira leszűkíti a költségvetés a tevékenységünket, hogy szinte semmire nem jutunk vele”, magyarázza a színház vezetője.
Viszont kiemeli, hogy egy normális színháznak a produkciós költségvetése egy produkcióra annyi, mint a Kosztolányi éves költségvetése.
“Ezek az összegek, amiket támogatásként kapunk, illetve a működésre a várostól, 15 éve nem változtak, sőt devalválodtak és némileg csökkentek is. Így amikor visszautasítják a pályázatainkat, utána kénytelenek leszünk sakkozni a pénzzel, mert az éves tervet már régen le kell adni. Abban részletesen fel kell sorolni már a rendezőket, a munkatársaikat, lesz-e plusz ember, nem lesz. A pályázaton nyert kis összegek azok, amik kiegészítik a költségvetésünket és ezeket főleg produkcióra szoktuk költeni. Hogyha egy ilyen pályázattól elesünk, akkor utána úgy kell sakkozni a pénzt, úgy kell beosztani, hogy a végén, az év végén legalább pozitívra jöjjünk ki. Sajnos olyan is volt már, hogy alkudozni kell és az nagyon megalázó. Ez olyan helyzet, hogy megrendeled a csomagot, de a végén nem tudod kifizetni…”
