Fremond Árpád: Nem csak az MNT alapítású médiában látom szükségét az úgynevezett nyitásnak

Fremond Árpád, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke nemrégiben összehívta az MNT alapítású vajdasági magyar médiumok főszerkesztőit, arra kérve őket, hogy szerkesztéspolitikájukban legyenek nyitottabbak a jövőben. Az MNT elnökének kijelentése kapcsán a Szabad Magyar Szó sorra felkérte a vajdasági magyar médiumok főszerkesztőit, hogy osszák meg véleményüket Fremond Árpád kéréséről, s mondják el, ők hogyan élték meg az MNT-ből érkező utasítást. Ezúttal pedig az MNT elnökét kérdeztük, milyen szándék állt szavai mögött, amikor nyitottságot szorgalmazott.

Milyen konkrét okok miatt érezték úgy, hogy az MNT alapítású sajtóorgánumok nem nyitottak?

A Magyar Nemzeti Tanács, alapítói hatáskörében, folyamatosan tart egyeztetéseket az általa alapított médiák vezetőivel, képviselőivel. Jómagam és munkatársaim működési kérdésekről egyeztetünk velük, közös projektekről és pályázatokról folytatunk megbeszéléseket, ezek olyan témák, amelyek folyamatos együttműködést és kommunikációt követelnek. Pont egy ilyen találkozó alkalmával beszéltünk arról, hogy ugyan eddig nem volt a legerősebb vajdasági kisebbségi párton kívüli alternatíva, amely programjaival, tevékenységeivel megjelenhetett volna a különböző sajtóorgánumokban, de a nemrégiben megalakult különböző magyar politikai és civil szervezetek gyakran vádolják az MNT alapításában lévő médiumokat, hogy nem elég nyitottak, hogy közleményeik nem kapnak helyet azokban. Volt már korábban is ilyen időszak, amikor választási év van ez a téma mindig előkerül.

Véleményem szerint nem csak az MNT alapítású médiában látom szükségét az úgynevezett nyitásnak, hanem egyes baloldali sajtóorgánumokban is, ugyanis mindannyian szemtanúi vagyunk annak, hogy azok egyoldalúan tájékoztatnak. Nekem meggyőződésem, hogy ez a gyűlölködő narratívájú megosztottság semmi jóra nem vezethet hosszútávon. Úgy vélem, nem a megosztottságot kell most erősíteni, hanem inkább közösségi összefogásra lenne szükség. Ezért éreztem azt, hogy minden más ügy mellett, erről is beszélnünk kell, mert a párbeszéddel, beszélgetésekkel közelebb kerülhetünk egymáshoz. A párbeszéd egyébként nincs jelen véleményem szerint a Sajtószabadság Alapítvány által kezelt felületeken sem, ahogyan az Újvidéki Rádió és Televízió magyar szerkesztőségében sem. Azt tapasztaltam, hogy inkább támadó jelleggel állnak a Magyar Nemzeti Tanács bármely közösségépítő programjához, működéséhez, munkájához, és állandóan csak bírálnak, kritizálnak, mintha soha semmi jót nem tennénk és az eredményeket elhallgatják, illetve hírérték nélkül intézik el.

Azonban egy politikus nem határozhatja meg mit írnak róla, hányszor írnak róla, esetleg valótlant állítanak róla. Nem teheti azt meg, hogy számonkéri az újságírókat, még ha azt is látjuk, hogy manapság sokan magukat nem politikusnak mondva veszik a bátorságot, hogy így járjanak el, és semmi mást nem akarnak, csak beleszólni a szerkesztéspolitikába, nyomást gyakorolva a főszerkesztőkre, lemondásra szólítva fel őket.

Tehát az MNT alapítású médiákkal kapcsolatban a kiinduló alap az volt, hogy ha úgy érzik, változtatni kell bármit az eddigi szerkesztéspolitikában, tegyék azt meg.  Az elmúlt években azt tapasztaltam, hogy a jobbára tétlen ellenzéki pártok politikai súlyuknak megfelelően kaptak helyet a sajtóban. Most, amikor egymás után alakulnak a különböző szervezetek, úgy gondolom, amennyiben nyomdaképes megnyilatkozásaik vannak, a főszerkesztők belátásuk szerint közöljék a közleményeiket vagy azok részleteit, vagy ahogyan éppen jónak látják, a lényeg, hogy induljon el valamiféle párbeszéd, véleménycsere, érdekütköztetés is, hisz ez visz bennünket előre. Természetesen itt a konstruktív véleményütköztetésre gondolok és nem a mocskolódó, kizárólag a közösségi hálón megjelenő tartalmakra gondolok, hanem a szakmai etikai szabályokat szemelőtt tartott párbeszédre.

Az MNT elfogadta az Újságírói Etikai Kódexet is, ami szerintem kellően nyitott, mi pedig szorgalmazzuk, hogy minél szélesebb körben alkalmazzák a sajtó munkatársai. Nem szégyen változtatni, senki sem hibátlan és a véleményeket meg kell hallgatni.

Történt-e már korábban, hogy az MNT elnöke, vagy Ön az elmúlt négy évben összehívta volna a vajdasági magyar sajtó képviselőit, főszerkesztőit és javaslatokat tett volna a szerkesztéspolitikára?

Korábban is voltak egyeztetések, hisz közös projektjeink voltak és vannak, illetve a nemzeti tanács ülésein megvitatjuk és jóváhagyjuk a munkaterveiket és -beszámolóikat, tehát folyamatos az együttműködés.

A szerkesztéspolitikába viszont eddig sem szóltunk bele és ezek után sem kívánunk beleszólni. Az úgynevezett nyitás alatt egy frissen megalakuló közösség, a magyarországi választások tükrében felerősödött hangjának a közzétételét értjük, amelyet minden szerkesztő saját belátása szerint közöl az adott médiában.

Készülünk a nemzeti tanácsi választásokra, ez egy intenzívebb időszak lesz, az a fontos, hogy legyen véleménycsere, legyenek ötletek, megoldások a közösségünk életszínvonalának és mindennapjainak jobbátételére.

Ön szerint mi vezetett ahhoz, hogy a sajtó nem volt nyitott? Kivel vagy mivel szemben zárkóztak el?

A délszláv háborúk idején jelentős számú újságíró távozott a vajdasági magyar médiából. Tömeges értelmiségi elvándorlásról beszélhetünk, ami nagy veszteséget jelent a vajdasági magyar értelmiségi réteg és közösségünk számára. Vannak szerkesztőségek, ahonnan egész nemzedék hiányzik. Ebből az áldatlan helyzetből próbált a sajtó felállni. Tudjuk, hogy minden szerkesztőség küzd az utánpótlás nevelésével. Úgy gondolom, ez az érvágás jelentősen meghatározta a sajtó jövőjét, jelenét. Azt nem mondanám, hogy a sajtó elzárkózott valamivel szemben. A közmédia feladata egyebek között beszámolni a választott képviselők munkájáról, az érdekképviseletünk terén kifejtett tevékenységről és a közösség életét érintő más társadalmi-politikai történésekről, a közösséget érintő sikerekről és gondokról egyaránt. Az ellenzéki pártok közleményei meglátásom szerint az elmúlt időszakban politikai súlyuknak megfelelő helyet kaptak a sajtóban. S így volt ez nem csak az MNT alapításában lévő médiában, hanem szinte mindegyik sajtófelületen, sőt vannak olyan felületek, ahol csak az ő hangjuk hallható, s az ő olvasatukban a sajtószabadság rájuk szegmentáltan érvényes.

A nyitottság hiánya a zárkózott, esetleg kirekesztő szerkesztéspolitikát sugallja. Ön szerint ez mióta van jelen a vajdasági magyar médiában és miért most hangzott el a kijelentés, miért nem reagált az MNT már korábban?

Nem gondolom, hogy bárki is ki volt rekesztve. Vissza kell emlékeznünk mi volt korábban, amikor a Magyar Nemzeti Tanács beleszólt a szerkesztéspolitikába, és főszerkesztőt váltott le. Azért ne tegyünk úgy, mintha ez nem történt volna meg. Azóta viszont más lett a helyzet, a törvény is változott, a közéleti személyek is cserélődtek, s ilyen már nem történhet meg. Fiatal főszerkesztők vannak vezető pozíciókban, talpraesettek. Nyílt pályázaton vettek részt, bárki pályázhatott ezekre a tisztségekre. A sajtó iránti bírálatok most, a különböző szervezetek megalakulásával, valamint a magyarországi és a hazai belpolitikai események hatására erősödtek fel. Korábban is voltak ilyen mondatok. Ha valamit rosszul csináltunk, vagy nem elég jól, azon változtatni kell. Én nem tartom ezt gyengeségnek. Mindig is így dolgoztam, mindig így jártam el, változik a világ, szükséges követnünk ezeket a változásokat. Ennyit jegyeztem meg azon a találkozón.

Az MNT a nyitottabb szerkesztéspolitika alatt milyen változást vár a jövőben, ami eddig hiányzott a sajtóorgánumokból?

Azt várom, hogy több vita legyen a sajtó hasábjain, több konstruktív javaslat legyen, amelyet a pozícióban levő kisebbségi politikusaink meg tudnak hallgatni és ki tudnak érte állni. Egyelőre csak azt látom, hogy egyre több a puszta kritika, érdemi megoldási javaslat nélkül. Nem az fogalmazódik meg, hogy ki mit tenne másképp, hanem az, hogy ami van, az rossz, de nem mondják meg, mitől lenne jobb. A vajdasági magyaroknak szerintem elegük van a feszültségből, ők nem belháborút akarnak a közösségen belül, hanem összefogást, együttműködést, a kisebbség megmaradását és lehetőség szerinti fejlődését. Azt hiszem, a következő nemzeti tanácsban lesz alkalom bizonyítani, hogy ki és mennyit tesz a közösségért, mert várhatóan több lista indul az őszi választáson, legalábbis, most úgy tűnik, a szavazóknak pedig lesz választási lehetősége, s azután majd lehet együttműködni, ugyanis a tanácson belül sem az ellenzéket kell majd játszani, hanem közösen kell tenni a vajdasági magyarokért, ezt várják el tőlünk, ez a feladatunk és küldetésünk. Én azt várom, hogy az egymást emberileg megalázó cikkek helyett több párbeszéd legyen, mindenki érdekében.

Amennyiben ennek a javaslatnak nem tennének eleget a főszerkesztők, várhatóak bizonyos szankciók feléjük?

A főszerkesztők szankcionálása nem tartozik a Magyar Nemzeti Tanács hatáskörébe. Eddig sem tettük, és nem is fogjuk. Szabadon dolgozhattak eddig is, és szabadon dolgozhatnak a jövőben is. Az ő céljuk is az, hogy értéke legyen a munkájuknak és nagyobb legyen a közösségi összetartás. Nem a megosztottságot kell növelni, sokkal inkább mindenkinek azon kellene dolgozni, hogy megosztottság nélkül a jobbítás szándékával dolgozzunk a szülőföldön való megmaradásért, de a realitások mentén, tisztességesen harcolva.

Természetesen nincsenek illúzióim, lehet, hogy ez nem így lesz – de azt senki sem róhatja fel, hogy az MNT elnökeként nem próbáltam meg mindent megtenni azért, hogy a közösség összetartóbb legyen, fejlődjön, jobb legyen itthon magyarnak lenni, mint a 90-es években. Amint meg tudnak bennünket osztani, attól kezdve az érdekérvényesítési képesség csökkeni fog és mindenki nehezebb helyzetben lesz. Bízom benne, hogy a vajdasági magyar választók megfelelő, felelős döntéseket tudnak majd hozni. A vajdasági magyar sajtó értük kell, hogy dolgozzon, nem a politikumért, hanem a közösségért.

Fontos, hogy magyarul tájékozódhassanak, hogy mi történik a szűkebb környezetünkben, és arról gyors, pontos, szakmailag megfelelő tájékoztatást kapjanak. Fontos, hogy lássák az összefüggéseket, és hogy a mindennapjaik könnyebbek legyenek.

Elnök úr kijelentése a nyitottságról kapcsolatban áll-e bármilyen formában az április 12-i magyarországi választásokkal, valamint dr. Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének Magyar Péternél tett látogatásával? Előfordulhat, hogy az utasítás kívülről jött?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez nincs összefüggésben, bár tudni kell, hogy az újragondolás kérdésének felvetése már a Magyar Nemzeti Tanács újságírói etikai kódexének meghozatalával megkezdődött, 2025 végén. Én úgy tapasztalom, hogy ez mindenki számára elfogadható. Azt látjuk, hogy a magyarországi választások megosztották az anyaországi magyarokat, amely helyzet egy kisebbség esetében teljesen más problémákat vonhat maga után.

A sajtó az egy elem lehet, ami a közösség összetartását kell, hogy szolgálja. Vitatkozzunk, nem kell mindenben egyet értenünk, de nekünk a közösség érdeke kell, hogy a legfontosabb legyen. És a közösségi érdeknek mindent felül kell írnia. Küzdenünk kell a szülőföldön való megmaradásért. Senki sem fog Belgrádból vagy Budapestről kiállni értünk, ha mi magunkért nem tesszük ezt meg. És az irányítást sem adhatja ki a közösség a kezéből. Nem lehet azt megengedni, hogy kívülről szóljon valaki bele az életünkbe. Minden esetre az építő jellegű kritikát el kell fogadni. Ahogyan én is nyitott vagyok az irányomban, mint a vajdasági magyar közösség kisebbségi kulturális autonómiájának elnöke irányában megfogalmazott, jobbító szándékú kritikára. Ugyanakkor a vajdasági magyar ellenzék, a vajdasági magyar ellenzéki értelmiség, az évtizedeken át külföldön élő, a helyi viszonyokat csak most már kívülállóként ismerő, a vajdasági magyarokat a legnehezebb időkben cserben hagyó értelmiség közül néhányak egyelőre csak kattintásvadász támadásokat, közleményeket fogalmaznak meg.

Fotó: SZMSZ és Fehér Szilvia