A Vajdasági Magyar Újrakezdés szombaton újabb nyilatkozatot, közleményt adott ki a március 14-i palicsi incidens és a Magyar Nemzeti Tanács elnökének reakciója kapcsán.
A VMÚ közleményét az alábbiakban változások nélkül közöljük:
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
A tegnapi nap folyamán közzétett bejegyzésünk a március 14-i palicsi erőszakos eseményről és az azt követő közéleti csendről komoly visszhangot váltott ki. Különösen Fremond Árpádnak, a Magyar Nemzeti Tanács elnökének indulatos reakciója az, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül – nem a személyes vádaskodás, hanem az ügy fontossága és a vajdasági magyar közösség igazságérzete miatt.
Elnök Úr a válaszában egy klasszikus politikai csúsztatással élt: olyasmit cáfolt megengedhetetlen stílusban, amit mi nem is állítottunk, mi nem azt nehezményeztük, hogy a Magyar Nemzeti Tanács intézményileg vagy jogilag tétlen maradt volna a háttérben, ha nem azt, hogy a közösségünk politikai vezetése a nyilvánosság előtt elhallgatta ez aggasztó esetet, és a politikai stabilitás, a koalíciós béke érdekében a csendet választotta a nyílt kiállás helyett.
Ezt a tényt, a szándékos elhallgatást, Elnök Úr a saját nyilatkozatában be is ismeri, amikor úgy fogalmaz: „…egy folyamatban levő büntetőeljárásról nem akartunk nyilatkozni.” Ami a hivatalos kommunikációban „taktika”, az a valóságban elhallgatás. A két dolog nem zárja ki egymást, a reakciója pont, hogy megerősíti a közleményünk lényegét.
Ha valóban a teljes transzparencia vezérelte a döntéshozókat, álljon itt néhány fontos tény, amelyre a hivatalos válasz nem adott magyarázatot:
– Az MNT alapítású médiumok elnémítása: azokban a napokban, hetekben a palicsiakat, a tágabb közvéleményt is komolyan foglalkoztatta, hogy valójában mi is történt akkor éjszaka Palicson, ennek ellenére egyik MNT alapítású médiumnak sem volt szabad erről a véres verekedésről beszámolnia.
– Az érintettek visszalépése: Hogyan lehetséges, hogy az érintett néptánccsoport vezetői a történtek után hirtelen törölték az üggyel kapcsolatos bejegyzéseiket a közösségi oldalaikról?
– A független sajtó elutasítása: Miért történt az, hogy az áldozatokat és a szülőket felkereső újságírókkal már egyeztetett interjúidőpontot mondtak le az érintett családok – egyértelműen külső nyomásra – elzárkózva a közvéleménytől.
Az, hogy az MNT ügyvédet biztosított és állja a perköltségeket, helyes és elvárható lépés, talán azt is kijelenthetjük, hogy ez a minimum – elvégre ez egy nemzeti testület kötelessége, ha a közösség tagjait bántalmazás éri. De a jogi segítségnyújtás nem helyettesítheti a morális és politikai kiállást.
A nyilvánosság ebben az esetben nem a nyomozás hátráltatását szolgálta volna, hanem a közösségi védelem legfőbb eszköze lett volna. A csend ugyanis nem az áldozatokat védi, hanem a támadókat. Ha egy ilyen brutális, nemzetiségi alapon elkövetett incidens után az a hivatalos üzenet, hogy „fű alatt”, csendben intézzük a dolgokat, akkor azt tanítjuk a vajdasági magyar fiataloknak, hogy nincsenek biztonságban a saját szülőföldjükön. A nyilvános, határozott elítélés hiánya nem megijeszti a huligánokat, hanem felbátorítja őket, mert azt látják, hogy tetteiknek nincs politikai és társadalmi következménye.
A Vajdasági Magyar Újrakezdés fontosnak tartja az, hogy a vajdasági magyar érdekképviselet nem merülhet ki csak a háttéralkukban és a puszta politikai marketingben. A valódi közösségi szolgálat ott kezdődik, amikor a vezetőinknek van bátorságuk nyilvánosan és hangosan kimondani az igazságot, még akkor is, ha az kényelmetlen a mindenkori hatalmi partnerek számára.
Mi a jövőben is ezek mentén, a közösségünk valódi védelméért fogunk dolgozni – zárja közleményét a Vajdasági Magyar Újrakezdés.
