Konfúzió világszerte

Izrael tovább nyomul előre Libanonban. Benjamin Netanjahu miniszterelnök milliárdos segélyt ígért országa északi részének, amelyet a libanoni Hezbollah milícia ismételten támad. A kormány úgy döntött, hogy 13 milliárd sékelt (közel négymilliárd eurót) különít el „a Libanonnal határos északi terület biztonságára és fejlesztésére” – mondta a miniszterelnök. További témáink a spanyol kormánypárt elleni korrupciós vádak, valamint az iráni tárgyalások elhúzódása, amelyek azonban Trump amerikai elnök szerint mégis nagy ütemben folytatódnak. Az iráni Forradalmi Gárda szerda éjjel ballisztikus rakétákat és drónokat lőtt Kuvaitra és Bahreinra, miközben az amerikai hadsereg megtámadott egy iráni katonai létesítményt a Hormuzi-szorosban található Kesm-szigeten. Végül foglalkozunk a német kancellár esetleges leváltásával – ami nem valószínű. Továbbá az Egyesült Államok intézkedéseivel a közép-afrikai ebola-járvány kitörésével kapcsolatban. Megemlítjük a dániai kormányalakítást is. De először Ázsia legfontosabb biztonsági konferenciájának, a szingapúri Shangri-La-i párbeszédnek a visszhangjával kezdünk. – Átlapoztuk a világsajtót Oslótól Caracasig és New Yorktól Tokióig.

Az ázsiai biztonsági konferencia

A tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapja a következőképpen kommentálta Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter beszédét a szingapúri fórumon:

„Míg Hegseth aggodalmát fejezte ki Kína katonai erősödése miatt és hangsúlyozta az indo-csendes-óceáni térség kulcsfontosságú szerepét az Egyesült Államok biztonsága szempontjából, sok más országból érkező résztvevő valószínűleg ezen tűnődött: vajon az Egyesült Államok valóban tettekkel is alátámasztja szavait? A legvilágosabb példa erre az Iránnal vívott háború, amelyre az Egyesült Államok katonai erőforrásainak nagy részét fordította. Ez Ázsiában gyengíti elrettentő képességét Kínával szemben. A Trump-adminisztrációnak a lehető leghamarabb be kell fejeznie a harcokat az Öböl-térségben, és a figyelmét az indo-csendes-óceáni térségre kell összpontosítania. Peking könyörtelenül folytatja a katonai terjeszkedést és a fegyverkezést: Washingtonnak ezért nem szabad vesztegetnie az időt.”

A pekingi Huanqiu Shibao című állami napilap a Shangri-La-i párbeszédet megelőző fontos kétoldalú találkozókra mutat rá:

„A kínai és az amerikai vezetők már a május közepén Pekingben tartott csúcstalálkozójukon megadták az alaphangot ehhez a biztonsági fórumhoz. Céljuk a détente elérése. A kínai és az orosz elnök röviddel később megtartott találkozója is fontos volt. A nagyhatalmak közötti stabil kapcsolatok csak a világ javát szolgálhatják. Az a tény, hogy az Egyesült Államok védelmi minisztere kihagyta beszédéből a tajvani kérdést, fontos jelzés. Továbbá az idei fórum az erőviszonyok eltolódását is feltárta: míg a feltörekvő és fejlődő ázsiai országok jelenleg fellendülést tapasztalnak, egyre növekvő megosztottság van kialakulóban a nyugati blokkon belül. A kirekesztés politikája ezért már nem helyénvaló.”

„A konferencia során Japán védelmi minisztere elítélte Kína védelmi kiadásait” – írja a lisszaboni Diário de Noticias című közép-baloldali hetilap és így folytatja:

„Ezzel jelezte, hogy Tokiót nem fogja megfélemlíteni Peking kritikája, miszerint Japán neomilitarizmusba bocsátkozik. A valóságban mindkét ország jelentős összegeket fektetett be a fegyverkezésbe az elmúlt években. Kínának és Japánnak közös érdeke is van: Kelet-Ázsia stabilitásának fenntartása. Ráadásul gazdaságaik szorosan összefonódnak. Mindazonáltal a kormányok eltökéltnek tűnnek a jelenlegi irányvonal folytatása és fegyveres erőik modernizálása mellett. Ha ezután egymásnak szegezik a vádakat, azzal félelmet és feszültséget szítanak, és ez veszélyesnek bizonyulhat.”

Az izraeli hadsereg Libanon ellen

A torinói La Stampa című, egyik legrégibb olasz liberális, régebben fasiszta, antikommunista napilap így kommentálja az izraeli hadsereg libanoni előrenyomulását:

„Netanjahu izraeli miniszterelnök egy olyan lehetőséget használ ki erre az előnyomulásra, amely értékesebb bármely diplomáciai megállapodásnál: esélyt ad arra, hogy újra definiálják Izrael északi határát, miközben az iráni elrettentés gyengül – mielőtt lezárulnának a tárgyalások Teheránnal, és mielőtt a nemzetközi közösség ismét erre a frontra fordítaná a figyelmét. Jelenleg nincs kontroll Izrael cselekedetei felett, mivel Trump amerikai elnök kormánya a Teheránnal folytatott tárgyalásokkal van elfoglalva, és Netanjahura funkcionális szövetségesként van szüksége.”

A bejruti An-Nahar című közép-baloldali, pluralista, szociál-liberális napilap hasonló nézőponton van:

„Minden arra utal, hogy Izrael fokozza a háborút, hogy kész tényeket gyártson a helyszínen. Ezután ezeket a tényeket szándékozik felhasználni a Libanonnal folytatott tárgyalások során, hogy érvényesítse politikai és biztonsági követeléseit. Libanon azonban nem hajlandó tárgyalni konkrét kérdésekről, amíg nem születik tűzszünet. Tekintettel a két fél ellentétes követeléseire, az áttörés a tárgyalásokhoz a belátható jövőben valószínűtlen.”

A Jerusalem Post című, 1932-ben alapított közép-jobboldali, konzervatív napilap így érvel:

„Észak-Izrael polgárai hetek óta olyan tűzszünet árnyékában élnek, amely elsősorban a washingtoni diplomáciai táviratokban és a nemzetközi megfigyelők reményteljes retorikájában létezik. A helyszínen a valóság egészen más. A Hezbollah taktikai lehetőségként használta fel a diplomáciai szünetet, és több száz lövedéket lőtt ki izraeli városokra és katonai állásokra. A tűzszünet további meghosszabbítása ezért aktív hanyagságnak minősülne. Sajnos Izrael, egy állandó támadások alatt álló szuverén ország, abban a megalázó helyzetben találja magát, hogy az Egyesült Államok jóváhagyását kell kérnie saját északi állampolgárainak védelméhez.”

A bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap viszont ezt írja:

„A tűzszünet és a libanoni kormánnyal folytatott tárgyalások ellenére az izraeli hadsereg messze északra haladt előre. Izrael ezúttal végre szétveri a Hezbollaht, amely ellen már közel három éve harcol – ígéri merészen Netanjahu izraeli miniszterelnök. De bármilyen sikerrel is számol, ez nem fog békét hozni Izraelnek, és mérhetetlen szenvedést fog okozni Libanonnak.”

Az iráni háború

A moszkvai Nyezavisszimaja Gazeta című ellenzéki napilap az USA és Irán közötti megállapodásról szóló elakadt tárgyalásokkal foglalkozik:

„Trump amerikai elnök fokozta követeléseit Iránnal szemben. Ezek közé tartozik a magasan dúsított urán külföldre szállítása, a Hormuzi-szoros újranyitásának ütemterve és a befagyasztott iráni eszközök felszabadítása. Úgy tűnik, Trump szándékosan szigorította feltételeit a tárgyalási folyamat felgyorsítása érdekében. Irán tárgyalói ezzel szemben időt akarnak az Egyesült Államok által javasolt új feltételek mérlegelésére. Ez a folyamat több napig is eltarthat. Teherán így látja a helyzetet: az amerikaiak fenntartják a tengeri blokádot és túlzott követeléseket tesznek a tárgyalások során – az irániak véleménye szerint ez ismét bizonyítja, hogy az amerikaiak végső soron nem érdekeltek a konfliktus megoldásában.”

A valóság nem számít Trumpnak, írja a londoni Telegraph című, 1859-ben alapított konzervatív napilap és így kommentálja az iráni háború fejleményeit:

„Mivel a Hormuzi-szoros továbbra is zárva van – annak ellenére, hogy Donald Trump amerikai elnök azt sugallja, hogy ez nem sokáig marad így –, széles körben azt állítják, hogy a globális gazdaság az összeomlás szélén áll, és az ellátás azonnali visszaállítása nélkül hamarosan le is áll. De ezt hetek óta állítják, és eddig nem történt meg. Várjunk csak, mondják a vészjósok. Hamarosan kifogyunk az olajból, a gázból, a kerozinból, a műtrágyából és sok minden másból. Ez úgy fogja sújtani a globális gazdaságot, mint egy frontális ütközés egy 10 tonnás teherautóval. Van azonban egy másik, ugyanolyan valószínű forgatókönyv is, és pontosan ezt hiszik egyre inkább a piacok. Azt állítja ez a forgatókönyv, hogy Trump eltökélt a háborúból való kilépésre, és még néhány keserű pirulát is hajlandó lenyelni annak biztosítása érdekében. Ezt azonban soha nem fogja nyilvánosan beismerni. Bármiben is állapodik meg végül Amerika és Irán, azt mindkét fél győzelemként fogja bemutatni. A trükk a megfelelő megfogalmazás megtalálásában rejlik. Amit eddig találtak, az egy sor olyan homályos ígéret volt, amelyek mindkét fél számára azt állíthatták, hogy elérték, amit akartak. A valóság – hogy ez a háború súlyos hiba volt az Egyesült Államok részéről – Trump szempontjából irreleváns, amíg a benzinárak gyorsan normalizálódnak, és az amerikai gazdaság ismét erősen felfelé ívelő pályára áll.”

Donald Trump szerint a következő héten létrejöhet a megállapodás Iránnal, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:

„Donald Trump amerikai elnök azt valószínűsíti, hogy a következő egy hét folyamán létrejön a megállapodás Iránnal. Az elnök hétfőn az ABC News televíziónak adott telefoninterjúban úgy fogalmazott, hogy nap közben volt egy kis »fennakadás«, amit sikerült rendezni. Szavait magyarázva hozzátette, iráni részről felmerültek aggályok Izrael libanoni műveletei miatt, amit sikerült elhárítania azzal, hogy beszélt mind az izraeli miniszterelnökkel, mind a Hezbollah képviselőivel a fegyveres akciók leállításáról.

Donald Trump azt hangoztatta, hogy a megállapodás Iránnal »egy katonai győzelemnél is jobb«, ugyanakkor elismerte: nem könnyű elérni az egyezséget. Egyben megerősítette, hogy egyelőre nem hagyta jóvá az elé terjesztett megállapodástervezetet, mert néhány pontban változtatást akar.

Az elnök közösségi médiaoldalán megjelent bejegyzésében azt írta, hogy a tárgyalások Iránnal »nagy ütemben folytatódnak«.

Nem sokkal korábban az amerikai elnök az NBC News televíziónak adott nyilatkozatában azt sem zárta ki, hogy egy időre megszűnnek a tárgyalások Iránnal, amit azzal egészített ki, hogy az Egyesült Államoknak van ideje, Irán viszont ezalatt rengeteg pénzt veszít a tengeri blokád miatt. – Azt gondolom, hogy hallgatni nagyon jó lehet, és azt meg lehet tenni hosszú ideig – fogalmazott, de hozzátette, hogy ez nem jelent egyet automatikusan az Irán elleni bombázás folytatásával, hanem csak a blokád fenntartását jelenti.

Donald Trump arra reagált, hogy hétfőn az iráni állami média azt közölte, Teherán leállít minden közvetett üzenetváltást az Egyesült Államokkal Izrael Libanon területén végrehajtott katonai műveletei miatt.

Az amerikai haderő hétfőn arról számolt be, hogy az iráni kikötőkre vonatkozó zárlat jegyében már 121 hajót fordítottak vissza.”

Az ausztrál Sydney Morning Herald című közép-jobboldali napilap párhuzamot von az ukrajnai és az iráni háborúk között:

„A háborúk lényegükben összefüggenek. Nemcsak azért, mert mindkettő illegális a nemzetközi jog szerint, hanem azért is, mert mindkettő a gőg háborúja. Vlagyimir Putyin és később Donald Trump sem azért indította el saját invázióját, mert a szóban forgó országok ténylegesen fenyegetést jelentettek nemzetükre. A gőgtől megrészegülve indították el azokat – attól a túlzott büszkeségtől és arroganciától, amelyet az ókori görögök a végzet előhírnökeiként tartottak.”

Korrupciós vádak a spanyol kormánypárt ellen

Spanyolországban a korrupciós vádak nyomás alá helyezik a kormányzó PSOE pártot [Partido Socialista Obrero Espaňol azaz Spanyol Szocialista Munkáspárt]. A caracasi El Nacional című ellenzéki digitális napilap a következőket írja:

„A vádak többek között a volt szocialista miniszterelnök, Zapatero elleni beavatkozásra is vonatkoznak. Továbbá állítólag a PSOE megpróbálta befolyásolni a vele szemben folytatott jogi eljárásokat. A lehetséges vesztegetések miatt a PSOE székházát és több volt szocialista politikus otthonát is átkutatták. Az esetet már korábban is hasonlították a hírhedt Watergate-botrányhoz, amely Nixon amerikai elnök 1974-es lemondásához vezetett. A demokrácia visszaszorulóban van, és a szabad sajtóra nyomás nehezedik, amikor ilyen eseményeket leplez le. Természetesen nem jó hír, amikor Spanyolország fő pártjai botrányokba keverednek. De még rosszabb lenne, ha megpróbálnák eltussolni azokat.”

A sevillai Diario de Sevilla című konzervatív, közép-jobboldali napilap ezt jegyzi meg:

„A spanyol kormány több tagja is összeesküvés-elméleteket terjesztett az elmúlt napokban. Szerintük a szocialista PSOE elleni korrupciós vádak Sánchez miniszterelnök megdöntésére irányuló politikai kampány részét képezik. A bírókat a kormány megdöntésére irányuló összeesküvésben való részvétellel vádolni, és ezáltal megkérdőjelezni az igazságszolgáltatás függetlenségét, aláássa a jogállamiságot és megingatja a demokrácia alapjait – különösen, ha ez magától a kormánytól ered. Az ilyen dolgokat nem szabad tolerálni egy demokráciában, mert különben az egész állam szenved.”

A német kancellár esetleges leváltása

A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap a lehetséges német kancellárcseréről szóló vitára reagálva így kommentálja a helyzetet:

„Figyelemre méltó, hogy napokig elhúzódhattak a találgatások a szövetségi kancellár esetleges leváltásáról, annak ellenére, hogy a mai napig semmi sem utal arra, hogy Hendrik Wüstnek, Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnökének bármilyen érdeke fűződne egy ilyen forgatókönyvhöz. Maga a szövetségi kancellár és pártelnök viseli a felelősséget ezért. Csak az éles reakció változtatta történetté a berlini suttogásokat. De egy olyan kancellária, amelynek folyamatosan meg kell nyugtatnia magát, elveszíti a tekintélyét.”

A varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap így vélekedik:

„Úgy tűnik, Merz sokat veszített a karizmájából. Egy új arc a kancelláriában nemcsak a párt közvélemény-kutatási számainak csökkenő tendenciáját fordíthatná meg, hanem elősegíthetné a népszerűtlen, de szükséges reformok végrehajtását is.”

A New York Times egyik vendégrovata szerint pedig:

„Egy évvel hivatalba lépése után Friedrich Merz kancellár népszerűségi mutatói alacsonyak, az általa vezetett koalíciós kormány pedig rendkívül népszerűtlen. Németország közelmúltját meghatározó összes jellemzői – a politikai stabilitás, a társadalmi kohézió és a transzatlanti orientációjú külpolitika – veszélyben van. De mindezen problémák mögött egy még mélyebb probléma húzódik meg: a német gazdaság. A század első két évtizedében az olcsó orosz gáz, a fellendülő kínai piac és az Egyesült Államok által vezetett multilaterális szabadkereskedelmi rend kombinációja biztosította a német vállalatoknak a profit folyamatosságát. Ez a rend mára megszűnt. Az alkalmazkodáshoz a német gazdaságnak – amely továbbra is a világ harmadik legnagyobbja – okos beruházásokra, állami támogatásra és egészséges adag önbizalomra van szüksége.”

Intézkedések az ebola-járvány ellen

Erőszakos tüntetések törtek ki Kenyában az Egyesült Államok által egy légi támaszponton létrehozni tervezett ebola-karanténközpont ellen. A tüntetők ugyanis közegészségügyi kockázatnak tekintik azt. A nairobi The Star című független napilap így bírálja az ügyet:

„Az első részletek csak a New York Times riportjából derültek ki. Az ebola fiaskó klasszikus példája annak, hogy mi történik, amikor a felelősök azt feltételezik, hogy a nyilvánosságnak nem szabadna részt vennie egy ilyen ügyben. De még nincs minden veszve. Az Egészségügyi Minisztériumnak most lehetősége van elmagyarázni, miért engedte meg az amerikaiaknak, hogy a létesítményt a katonai laktanyánkban hozzák létre. A lakosságnak elismert egészségügyi szakemberek biztosítékaira van szüksége arról, hogy az életük nincs veszélyben.”

Az ugyancsak nairobi The Standard című, többplatformos  médiakonglomerátum, amelynek politikai irányultsága hagyományosan centrista és kormánykritikus, attól tart, hogy:

„… a tervezett amerikai karanténlétesítmény árthat Kenya hírnevének. Ugyanaz az ország, amely számos ápolónőt elcsábított innen, Kenyát választotta orvosi létesítményeinek helyszínéül.”

A New York-i Wall Street Journal című, 1889 óta megjelenő, elsősorban amerikai gazdasági és nemzetközi üzleti témákkal, valamint pénzügyi és hírekkel és témákkal foglakozó, a republikánusokhoz húzó, konzervatív napilap két vendégkommentátora, köztük John Kerry, az Egyesült Államok volt külügyminisztere, felszólítja az Egyesült Államokat, hogy vállaljon nagyobb felelősséget az ebola elleni küzdelemben:

„A 2014-es járvány idején az Egyesült Államok történelmi jelentőségű nemzetközi mozgósítást indított az egészségügyi szektorban. Több százezer ember életét mentették meg. Sajnos, ennek a rendszernek a nagy része meggyengült. Az amerikai külföldi segélyek csökkentése és az Egyesült Államok WHO-ból [World Health Organization azaz Egészségügyi Világszervezet] való kilépése jelentős réseket hagyott maga után. A washingtoni kormánynak még van ideje irányt váltani és vezető szerepet vállalni. A várakozás költsége – dollárban és emberi életekben kifejezve – sokkal magasabb lenne, mint a mostani cselekvés költsége.”

A párizsi Le Monde című liberális-szocialista napilap egy Kongóban született vendégkommentátora ezt írja:

„A Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén és Ugandában jelenleg terjedő ebola-járvány nem csupán közegészségügyi vészhelyzet. Ez az évek óta tartó erőszak, hanyagolás és politikai kudarc egy újabb kiszámítható következménye: egy elfertőzött seb, amely azért gennyed be, mert a világ úgy döntött, hogy elfordítja a tekintetét.”

Kormányváltás Dániában

Dániában több próbálkozás után végre megalakult az új kormány. Frederiksen miniszterelnök bal-közép pártokból álló koalíciót hozott létre. A koppenhágai Politiken című liberális napilapnak azonban kétségei vannak:

„A program a széles politikai spektrum egyesítésére irányuló fáradságos tárgyalásokat tükrözi. Ez abból is nyilvánvaló, hogy az egyes pártok – gyakran finanszírozás nélküli – kedvenc projektjei egyértelműen kiemelkednek, bizottságokhoz és munkacsoportokhoz rendelve. Összességében az új kormány inkább négy szólista együttesére hasonlít, mint egy egységes zenekarra, de remélhetőleg ez javulni fog.”

A malmöi Sydsvenskan című független, liberális napilap ezt jegyzi meg erről:

„Az új dán kormány a Zöldek és a Szocialista Egységlista támogatásától függ. Ez nem lesz olcsó, halljuk az Öresund túlsó partjairól. De mindazoknak a szerencsétlen svédeknek, akik az őszi választások előtt arra panaszkodnak, hogy a különböző programokat valló pártok nem tudnak együttműködni, vetniük kellene egy pillantást Dániára. A politika az adok-kapokról szól – és a túlnyomó többség jólétéről.”

Az oslói Verdens Gang című független napilap így nyilatkozik a miniszterelnökről:

„Mette Frederiksen egy kitartó hatalmi politikus, aki elsajátította a komplex politikai tájképen való eligazodás művészetét. Ezt a tulajdonságot osztja Lars Løkke Rasmussennel, aki az évek során talán a legközelebbi politikai szövetségesévé vált – és akivel további négy évig együtt kívánja kormányozni Dániát.”

Lapszemle. Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)