Mennyibe kerülnek az osztálykirándulások?

Folyamatosan emelkedik az osztálykirándulások ára, a szülők gyakran úgy kapják kézhez a számlákat, hogy pontosan nem is tudják, miért fizetnek.

Kérdéses, hogy ki választja ki az úticélokat és azokat az ügynökségeket, amelyek révén az utazásokat bonyolítják. Ezek a kérdések egyúttal számos bizonytalanságot is szülnek azzal kapcsolatban, hogy hol is végzi a szülők pénze és kit terhel a felelősség, ha valami rosszul sül el, olvasható az N1 összefoglalójában.

Egy másodikos elemista diák megsérült a rekreatív oktatáson, amikor az utcai lámpa egy része ráesett. Kit terhel ezért a felelősség?

Ana Dimitrijević a Belgrádi Gimnáziumok Fórumának tagja szerint nagyon sok incidens történik az osztálykirándulások alatt, s szinte mindegyik egyedinek tekinthető. „Szempont, hogy hol sérül meg a gyermek: hogy ez a szállodában történik-e, az út folyamán, illetve az is, hogy hogyan történt a sérülés. Nem mindig azonos a felelősségi lánc. Természetesen a leginkább felelősnek az a tanár érzi magát, aki más gyerekét viszi kirándulni, hiszen a dolgok természetéből fakadóan ő viseli a felelősséget. Az imént említett esetben nem gondolom, hogy az iskola, a tanárok, az út vezetői felelősek, inkább az, aki az érintett városban felügyeli a közvilágítást” – mondta.

Az osztálykirándulásoknak oktató jellege kellene, hogy legyen. Éppen ezért felvetődik a kérdés, hogy ki választja meg az úticélt és azt, hogy melyik ügynökség szervezi az utat.

„A helyszínek kiválasztása eltérő. Az osztálykirándulásnak oktató jellege kellene, hogy legyen azzal összhangban, amit a gyerekek a tanév folyamán tanulnak. Lényeges, hogy ott, ahová elutaznak, lássanak olyan történelmi vagy művelődési tartalmakat, amelyeket összeköthetnek a tanultakkal. Vannak olyan helyszínek, ahová rendszeresen szerveznek osztálykirándulásokat” – magyarázta Dimitrijević, hozzátéve: a tanároknak kellene elkészíteni a kirándulás tervét, összeállítani a programot, javasolni, hova menjenek, majd összeállítani az utazás tervét. Ezt követi a tenderkiírás, amelyre utazási irodák jelentkezhetnek, s a pályázataik alapján választják ki a legkedvezőbb kínálatot. Az egész folyamatot végül a szülői tanács ellenőrzi, amelynek egyet kell értenie a javaslatokkal, majd végül egy bizottságnak kell felügyelnie, hogy minden a megállapodásban rögzítettek szerint történt-e.

Egy utazási iroda, a Beosonik igazgatója szerint számos tényezőnek van hatása az árra. „Elsősorban attól függ az ár, hogy mi az úticél. Van egy program, amelynek célja Aranđelovac, a Risovača barlang, majd Orašac és Oplenac. Ezeken a helyeken 1 200 dinárba kerülnek a belépők, azt hiszem. Van kirándulás, amelynek úticélja a Fruška gora, a Krušedol kolostor, ahol nincs belépő. A busz ára a gyerekek számától függ. Ha 50 gyerek utazik, akkor átlagosan 1300-1400 dinárba kerül egy gyereknek a kirándulás. A túrának van idegenvezetője, majd egy ebéd, ami 1000-2000 dinárba kerül” – magyarázta az árképzést.

Azonban Dimitrijević szerint megtörtént, hogy az utazási ügynökségek az árlistába belefoglalják, hogy egy adott szolgáltatásért fizetni kell, majd az ellenőrzéskor kiderül, hogy valójában ingyenes szolgáltatásról van szó.

„Gondot okoz, hogy a szülők ritkán vesznek részt a folyamatban, ők mindent készen kapnak. Általában átsiklik mindenki a részleteken, senki sem kérdezi, hogy nem túl drága-e, hogy a gyerekek éppen ott szállnak-e meg, ahová a megállapodás szerint menniük kell. Pedig könnyű ezeket a dolgokat ellenőrizni. Néha az ár egy szálloda honlapján olcsóbb, mint amit az ügynökség kínál. A szülőknek azt mondják, az árban benne van az Uffizi képtárba szóló belépő – miközben ott nem szednek belépőt, az ügynökség mégis felszámolja. Egyre gyakoribb ez a jelenség, a szülők most kezdik megérteni, hogy joguk van megkérdezni, mit kapnak a pénzükért” – magyarázta a pedagógus.

A megszólalók nehezményezték, hogy a hatályos jogszabályokat nem hangolta össze az állam a napidíjak és az azokat terhelő adók szempontjából, így ezen a jogcímen is elég különbözőek a tapasztalatok.