Szomszéd-kudarcok Nem lesz francia–német vadászgép – Lesz-e ukrán–orosz tűzszünet? – Izrael libanoni akciói Trump terveit veszélyeztetik

A francia–német FCAS [Future Combat Air System azaz A Jövő Vadászbombázója] vadászgép-projekt kudarcot vallott. Ez pedig nagyon rossz hír Európa biztonságára nézve, miközben a transzatlanti védelmi szövetség omladozóban, a világ több pontján pedig forrong a helyzet. De ez mai utolsó témánk lesz. Először kitérünk a Közel-Keletre, ahol óránként változik a helyzet. Donald Trump hol bombázni akarja Iránt, hol meg „nagyszerű egyezséget” jelent be… Hszi Csin-ping kínai vezető Észak-Koreában tárgyalt, de atomfegyver-mentesítésről szó sem esett, ami Kim Dzsong-un önbizalmát növeli. –A dél-kaukázusi Örményországban a nyugatbarát Nikol Pasinján miniszterelnök nyerte meg a parlamenti választásokat. Peruban több mint 27 millió szavazó dönthet arról, hogy Keiko Fujimuri vagy Roberto Sánchez probálhatja kirángatni a latin-amerikai országot a permanens politikai válságból. A felmérések szerint soros eredmény várható. –Németország, Franciaország, Nagy-Britannia és Ukrajna Londonban felszólította Putyint az azonnali tűzszünetre és a háború befejezéséről szóló tárgyalások megkezdésére az USA és az EU aktív részvételével. Az európaiak további katonai támogatásról is biztosították Zelenszkijt. – Átlapoztuk a világsajtót Varsótól Szingapúrig és Londontól Tokióig.

A közel-keleti helyzet

A The Jerusalem Post című, 1932-ben alapított közép-jobboldali, konzervatív napilap a közel-keleti helyzetet az egész régióra leselkedő fenyegetésnek tekinti:

„Az amerikai politikusok évtizedek óta elsősorban nukleáris kockázatként kezelték Iránt. A Közel-Kelet nagy része azonban másképp tekint az Iszlám Köztársaságra: nem hagyományos államként, hanem forradalmi rendszerként, amelynek legitimitása kizárólag a konfrontáción alapul. Az elmúlt napok eseményei ismét élesen rávilágítottak erre a különbségre. A régió most a teljes regionális rend kimerülésével néz szembe, mert az 1979-ből származó rezsim az instabilitást túlélési mechanizmussá alakította.”

A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap elterelte a figyelmet az érintett régió kormányairól, és ezt a kérdést tette fel:

„Hol van Európa? A szigorú cenzúra ellenére Iránban az emberek nagyon szorosan követik a globális reakciókat. És úgy érzékelik, hogy Európa inkább az Egyesült Államok és Izrael kritizálásával van elfoglalva, mintsem az irániakra hallgat. Sokak számára már régóta világos: a Nyugat nagy részén, és különösen Európában, alapvető félreértés van, mellesleg a teljes politikai spektrumon. Azt hiszik ugyanis, hogy ezzel a rezsimmel lehetséges a diplomáciai megoldás, ha csak sikerül megtalálni a megfelelő keretet. De mi van akkor, ha a konfliktus nem egy megoldható érdekütközésen alapul, hanem egyoldalú ideológiai küzdelmen?”

A barcelonai La Vanguardia című spanyol-katalán közép-liberális, monarchista napilap az Izrael és Irán közötti kölcsönös támadásokkal foglalkozik:

„Úgy tűnik, hogy az Irán és az Egyesült Államok közötti tűzszünet meghosszabbításának kilátása a távolba veszni látszik. Ezzel együtt a Hormuzi-szoros újranyitásának reménye is fogyatkozik. Nemcsak a Washington és Teherán közötti nehéz tárgyalások váltak problémává Trump amerikai elnök számára, hanem mindenekelőtt Izrael libanoni háborúja. A Hezbollah bejrúti központja elleni támadás Irán válaszát váltotta ki Izrael elleni rakétatámadások formájában. Netanjahu izraeli miniszterelnök Trump feltételezett legközelebbi szövetségeséből a legnagyobb akadályává vált, és a kettőjük közötti szakadék egyre szélesedik. A konfliktus Iránnal már száz napja tart, de Trump még megállapodás esetén is legfeljebb a kiindulóponton lenne.”

A moszkvai Nyezavisszimaja Gazeta című ellenzéki napilap ezt írja az Izrael és Irán közötti csapásokról:

„A jelenlegi konfrontáció kihívást jelent az Egyesült Államok és Irán közötti tárgyalások számára, amelyek sikerében Trump továbbra is reménykedik. A jelenlegi helyzet azonban egyben stressztesztnek  bizonyult az Egyesült Államok és Izrael közötti kapcsolatok számára. Úgy tűnik, Izrael nem tájékoztatta Trumpot Bejrút bombázására irányuló szándékáról – annak ellenére, hogy Washington többször is felszólította közel-keleti szövetségesét, hogy tartózkodjon az ilyen támadásoktól.”

A stockholmi Aftonbladet című független szociáldemokrata napilap a következőképpen kommentálja Izrael közel-keleti lépéseit:

„Izrael folytatja bombázási kampányát, egyre több területet foglal el a Közel-Keleten. Függetlenül attól, hogy ki ellen állítja, hogy háborút indít, az eredmény egyértelmű: népirtás Gázában, valamint gyermekek és családok bombázása Libanonban. Ez arra késztette Trumpot, akit nem éppen a nyugalmáról ismernek, hogy »teljesen őrültnek« nevezze Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnököt. »Az ember ismeri az embert«, ahogy az amerikaiak mondják. Nem csoda, hogy Trump dühös. Izrael háborús uszítása minden bizonnyal elrontotta az amerikai elnök dolgát.”

Hszi Csin-ping Észak-Koreában

Hszi Csin-ping kínai elnök Észak-Koreába érkezett. Ezt a szingapúri The Straits Times című legolvasottabb angol nyelvű, a kormányhoz közel álló napilap így összegzi:

„A nemzetközi szankciók ellenére és minden elleneséllyel dacolva Észak-Korea olyan nukleáris hatalommá fejlődött, amely túl veszélyes ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyják, és stratégiailag túl fontos ahhoz, hogy továbbra is kizárják a nemzetközi diplomáciából. A jelenlegi helyzet iróniája nem kerüli el a Koreai-félsziget fejleményeit követő elemzők figyelmét. A világ évtizedek óta próbálja sarokba szorítani Észak-Koreát. Most a nehezebb feladattal kell megküzdenie, hogy rávegye Phenjant, hogy szálljon ki ebből a helyzetből.”

Az isztambuli Yeni Birlik című, a kormányhoz közel álló napilap ezt jegyzi meg:

„Peking eltökélt szándéka, hogy Phenjant a befolyása alatt tartsa, hogy onnan büntető üzeneteket küldhessen. Első pillantásra úgy tűnik, hogy Észak-Korea számára nagyon nehéz kiszabadulni Kína szorításából. Kína Észak-Korea legnagyobb kereskedelmi partnere és technológiai beszállítója. De ha az észak-koreai mérnökök találékonyságát komoly technológiai know-how és erőforrások táplálják, akkor egy erősebb Észak-Korea alakulhat ki, mint amire Peking vágyik – egy olyan Észak-Korea, amely alig várja, hogy demonstrálja tárgyalóerejét.”

A hongkongi Ming Pao című pro-demokratikus napilap ezt írja:

„A kínai elnök hét év utáni első észak-koreai látogatásának célja, hogy jelezze, a két ország közötti hagyományos barátság továbbra is megingathatatlan. A Japán, majd később az Egyesült Államok elleni harcban részt vevő korábbi szövetségeseket különösen szoros történelmi és érzelmi kötelék köti össze. Különösen a jelenleg fokozódó észak-koreai militarizáció fényében ezt az állami látogatást Tokiónak szóló figyelmeztetésként is kell értelmezni. Észak-Korea nem tudja fejleszteni gazdaságát Kína segítsége nélkül, de Peking továbbra is jó kapcsolatokra fog törekedni mindkét Koreával Kelet-Ázsia stabilitása és békéje érdekében.”

A tokiói Asahi Shimbun című, 1879-ben alapított, reggel 5,1 millió és este 1,55 millió példányszámban kiadott, a világ 3. legnagyobb példányszámban megjelenő közép-baloldali, liberális napilapjának vendég-kommentátora történelmi fordulópontnak tekinti a találkozót:

„Kína és Észak-Korea papíron régóta szövetségesek. Most azonban Peking meg akarja erősíteni stratégiai partnerségét Phenjannal. Egyes megfigyelők úgy vélik, hogy Hszi Csin-ping észak-koreai látogatásával jelzést akar küldeni Oroszországgal szembeni érvényesüléséről, mert Oroszország állítólag nagyobb befolyást akar gyakorolni Észak-Koreára. De ez a látogatás egyáltalán nem Oroszországra vonatkozik. Hszi üzenete inkább az USA-nak szól, amely szereti magát hegemón hatalomnak tekinteni, de a régió »kishatalmának«, Japánnak is.”

Választások Örményországban és Peruban

Örményországban Pasinján miniszterelnök pártja nyerte a parlamenti választásokat. „Putyin valószínűleg nem lesz elégedett; Moszkva számára ez ellenséges cselekedet” – írja erről a varsói Polityka című liberális, közép-baloldali, az EU-támogató hetilap:

„Ez egy olyan választás volt, amely eldöntötte, hogy az ország nyugat felé – Európa felé – vagy észak felé –, vissza Oroszország befolyási övezetébe – orientálódik-e. A választás nem volt tisztességes. Pasinján nem a demokrácia mintaképe – hanem inkább úgy viselkedik, mint egy igazi autokrata. Állami forrásokat használt fel saját hasznára, ellenzékieket tartóztatott le, és akadályozta a kampánytevékenységük finanszírozására irányuló erőfeszítéseiket. Az EU vezetése – mindenekelőtt Franciaország elnöke, amely országa hagyományosan szoros kapcsolatokat ápol Örményországgal és az örmény néppel – szemet hunyt Pasinján demokráciaellenes gyakorlata felett. Itt a cél szentesíti az eszközt.”

Az amszterdami De Telegraaf című, legnagyobb példányszámú holland konzervatív-populista napilap ezt írja:

„Örményország és Oroszország kapcsolata évek óta nehézkes. Moszkva nem sietett Jereván segítségére a szomszédos Azerbajdzsánnal folytatott közelmúltbeli konfliktus során. Ennek eredményeként az örmények elvesztették az irányítást a vitatott Hegyi-Karabah enklávéja felett. Az optimista nyugati elemzők ezért kijelentették, hogy Örményország és Oroszország akár teljesen eltávolodhat egymástól, különösen Pasinján elsöprő választási győzelme esetén. Kölcsönös gazdasági kapcsolataikat tekintve azonban ez meglehetősen valószínűtlen. Oroszország az örmény gazdaság motorja.”

Az isztambuli ​​Hürriyet című közép-jobboldali, Erdogãn török elnökhöz közel álló napilap ezt írja:

„Az Azerbajdzsán ellen elvesztett utolsó háború mindent megváltoztatott a Dél-Kaukázusban. A jereváni kormány dühös volt Moszkvára, mert nem kapta meg a remélt támogatást. Pasinján ezt követően megváltoztatta politikáját és kijelentette, hogy országának érdeke az Azerbajdzsánnal és Törökországgal való jó kapcsolatok fenntartása, valamint a Nyugattal való kapcsolatok javítása, a régi ellenségeskedés fenntartása helyett. Ebben az értelemben a választások az örmény nép döntését is jelentették a Nyugat és Oroszország között.”

Peruban is tartottak választásokat a hétvégén. A Központi Választási Bizottság szerint az örmények 49,8 százaléka Pasinján Polgári Paktum nevű pártjára szavazott. A legerősebb ellenzéki erő a milliárdos Savers Karapetján vezette oroszbarát Erős Örményország blokk volt a szavazatok 23,3 százalékával. A második fordulóban leadott szavazatokat azonban még nem számolták meg teljesen. A limai El Comercio című, 1839-ben alapított, Peru legrégibb, és a világ egyik legrégibb spanyol nyelvű újságja, amely jelenleg egy közép-jobboldali napilap, így figyelmeztet:

„Egyelőre visszafogottságra és türelemre van szükség, amíg a hatóságok meg nem számlállják a szavazatokat. Az első fordulóval ellentétben eddig nem történtek olyan incidensek, amelyek komolyan veszélyeztethetnék a választások legitimitását, de ismét világossá vált, mennyire polarizált Peru. Ezért a választási kampány befejezése után a korábbi riválisoknak össze kell fogniuk a sérült politikai rendszer helyreállítása érdekében. Peru nem engedhet meg magának még öt évnyi szélsőséges politikai instabilitást. Ezt mindenkinek szem előtt kell tartania, aki elsőként próbálja meg a választás győztesét a lehető leggyorsabban eltávolítani hivatalából. Ha Peru életképes állam akar lenni, akkor fel kell hagynia ezzel a szokással, és ezt csak a parlamenti együttműködés javításával lehet elérni.”

Ukrajna-csúcs Londonban

Vasárnap este Zelenszkij elnök Nagy-Britannia, Franciaország és Németország vezetőivel találkozott Londonban. A tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapjában megjelent vendégkommentár így méltatta a találkozót:

„A tegnapi londoni találkozóra vonatkozólag nemcsak az a bejelentés figyelemre méltó, hogy Európa továbbra is támogatni fogja Ukrajnát: sokkal fontosabb, hogy az európaiak megmutatták elszántságukat és hajlandóságukat a békefolyamatban való közvetlen részvételre. Nagyobb felelősséget is akarnak vállalni. Nagyon fontos, hogy az Ukrajna által régóta követelt aktív európai részvétel egybeessen Nagy-Britannia, Franciaország és Németország politikai akaratával. Ez erős támogatást jelent Ukrajna számára.”

A londoni tárgyalások előtt Zelenszkij levélben kétoldalú tárgyalásokat ajánlott Putyin orosz elnöknek, de az elutasította őket. „Ezzel a Kreml vezetője megmutatta, hogy ki az, aki nem akarja befejezni a háborút” – jegyzi meg a lisszaboni Correio de Manhã című populista napilap:

„Több, mint négy évvel a teljes körű invázió kezdete után, amely több százezer emberéletet követelt, Putyin látszólag még mindig azt hiszi, hogy elérheti az úgynevezett különleges katonai műveletének maximális céljait. Putyin még akkor sem volt hajlandó szembenézni a tényekkel, amikor drónok csapódtak be a szentpétervári nemzetközi gazdasági fórum alatt: több mint két éve a frontvonal gyakorlatilag változatlan. A valóságban az ukránok ragadták magukhoz a kezdeményezést. A háború már nem távoli ügy, és már nem csak Ukrajnát érinti.”

Határozott „nem” a tűzszünetre, kommentálja a torinói La Stampa című, egyik legrégibb olasz liberális, régebben fasiszta, antikommunista napilap Putyin válaszát Volodimir Zelenszkij ukrán elnök levelére:

„Egyértelműbb ‘nyet’ a tűzszüneti javaslatra aligha képzelhető el. Aki ismerte az orosz elnök megközelítését, tökéletesen tudta, hogy elutasít minden olyan békeajánlatot, amely nem felel meg a feltételeinek. A kérdés csak az volt, milyen formában. Néhány ukrán drón, amelyeket a rezsim bemutatására szánt gazdasági fórum megnyitásával egy időben helyeztek el Szentpétervár kikötőjében, valamint egy szarkasztikus hangvételű nyílt levél annyira megsértette az orosz diktátort, hogy felhagyott a diplomácia képmutatással. Kifejezetten kijelentette, hogy a háborúnak Oroszország céljainak elérésével kell véget érnie a csatatéren.”

Háború Oroszország kárára, így értékeli a londoni The Times című konzervatív napilap az orosz-ukrán háborúról:

„Négy éve az orosz kormány minden lehetséges módszert kidolgozott a nyugati szankciók megkerülésére. Kulcsfontosságú technológiákat szerez be Kínából és olajexportra használt tartályhajók árnyékflottáját üzemelteti. Az erőforrások katonai szektorba történő hatalmas mértékű átirányítása azonban létfontosságú beruházásokat vont el a polgári gazdaságból, miközben a katonák toborzása a frontra súlyosbította a munkaerőhiányt. Sok magasan képzett egyetemi diplomás menekült el az országból. Oroszország pedig több katonát veszít, mint amennyit toborozni tud. Oroszországnak esetleg sorkatonákhoz kell folyamodnia a háború folytatásához. Ezenkívül valószínűleg további korlátozásokat kell bevezetnie a posztszovjet szabadságjogokra a munkaerő, a piacok és a szabad mozgás területén. Eközben az internet-hozzáférés korlátozásával elfojtott tiltakozások elleni kísérletek neheztelést váltottak ki a fiatalabb oroszok körében – akik ugyanúgy függenek a közösségi médiától, mint nyugati társaik –, és feldühítették az online kommunikációra támaszkodó üzleti vezetőket is. Eközben a bátorságért járó nyilvános kitüntetések és a folyamatos háborúpárti propaganda ellenére a » különleges katonai művelet« áldozatainak száma továbbra is növekszik.”

Öt pont, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung az európaiak londoni találkozójáról, ami Ukrajnáról szólt:

„Volodimir Zelenszkij ukrán elnök felszólította az európaiakat, hogy aktívabban vegyenek részt az orosz–ukrán háború békéjének megteremtésében. »Európának részt kell vennie a tárgyalásokon, és erőt kell felmutatnia« – mondta Zelenszkij, mielőtt vasárnap este Londonban találkozott Németország, Franciaország és Nagy-Britannia vezetőivel. Keir Starmer brit miniszterelnök meghívta Friedrich Merz német kancellárt és Emmanuel Macron francia elnököt az E3 formátumú találkozóra a Downing Street 10-be; Zelenszkij röviddel később csatlakozott hozzájuk.

A közös nyilatkozat szerint a négy vezető egyetértett abban, hogy »Európának fontos szerepet kell játszania minden békemegállapodásban«. Zelenszkij korábban a Sky Newsnak elmondta, hogy nyílt levélet küldött Putyinnak, amelyben közvetlen béketárgyalásokat ajánlott fel az orosz elnöknek, hogy biztosítsa az elolvasást és válaszadást. Megerősítette azt is, hogy Kijevben fogadta Roman Abramovics orosz üzletembert, akit Nagy-Britanniában és más nyugati országokban szigorú szankciók sújtanak Putyinhoz fűződő szoros kapcsolatai miatt. Zelenszkij kijelentette: Abramovics felajánlotta, hogy üzeneteket kézbesít Kijevből Putyinnak.

A moszkvai küldött azt szerette volna megtudni, hogy »mit vagyunk hajlandók tenni«, ha béketárgyalásokra kerülne sor. Zelenszkij azt mondta, világossá tette, hogy Ukrajna nem hajlandó feladni a Donbász régiót, ahogy azt Oroszország követeli. Ez volt a fő üzenete Putyinhoz: »Sehova sem megyünk.« Nem adnának Oroszországnak ilyen győzelmet.

Putyin pénteken a szentpétervári gazdasági fórumon azt mondta, hogy »üzleti köreink egyik képviselője«, akiben megbízik, három héttel korábban megkereste őt és engedélyt kért egy kijevi látogatásra. Abramovics nevét nem említette. A milliárdos már korábban is az egyetlen orosz üzletember volt, aki részt vett az Ukrajnával folytatott tárgyalásokon 2022-ben. Putyin hozzátette, hogy visszatérése után az üzletember jelentette neki Zelenszkij »találkozókérését«. Putyin azonban évek óta elutasítja Zelenszkij tárgyalási kezdeményezéseit. Csak Zelenszkijnek van szüksége egy ilyen találkozóra, »hogy megállítsa fegyveres erőink támadását« – állította Putyin többek között, annak ellenére, hogy az ukrán védők a közelmúltban több területet szereztek vissza, mint amennyit a betolakodók újonnan elfoglaltak.

Zelenszkij eközben azt mondta, hogy ha sikerül tűzszünetet kötni, Ukrajna beleegyezik abba, hogy a jelenlegi frontvonal jelölje a tűzszüneti vonalat. Ez lenne a leggyorsabb út. Kijev azonban azt szeretné, ha a harcok úgy szűnnének meg, »hogy a háború ne térjen vissza«. Nem csak a front befagyasztásáról van szó, hanem a konfliktus diplomáciai kereteken belüli megoldásáról is. Ez az álláspont a vasárnap este kiadott nyilatkozatban is szerepel.

A négy állam- és kormányfő közös nyilatkozata öt feltételt vázolt fel az »igazságos és tartós béke« eléréséhez. Először is, Putyinnak fel kell készülnie az azonnali és teljes tűzszünetre; másodszor, a jelenlegi frontvonalnak »a tárgyalások kiindulópontjává kell válnia«. A további feltételek Ukrajna »jogilag kötelező érvényű biztonsági garanciáira« vonatkoznak, beleértve egy többnemzetiségű biztonsági erő telepítését, valamint az orosz eszközök megtartását az ország nyugati részén, amíg Oroszország nem fizet jóvátételt az ukrajnai háborús károkért. Végül az európaiak fenntartják a jogot, hogy jóváhagyják az orosz–ukrán megállapodás azon elemeit, amelyek az EU és a NATO biztonsági érdekeit érintik.

Londonban Zelenszkij dacos hangot ütött meg: »Napról napra erősebbek vagyunk.« A közös nyilatkozat szerint az állam- és kormányfők »üdvözölték a legutóbbi ukrán sikereket a csatatéren, beleértve az ukrán területek felszabadítását és az innovatív ukrán fegyverek telepítését«.”

A francia-német vadászgép-projekt kudarca

A bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap „végzetes jelnek” nevezi a FCAS kudarcát:

„Európa végre megpróbálja megerősíteni hadseregeit és függetleníteni magát az USA-tól. Ez magában foglalja a közös fegyveripar kiépítését is. A számítás egyszerű: ha közösen építünk fegyvert ahelyett, hogy minden ország a saját verzióját fejlesztené, az óriási mértékben csökkenti a költségeket. De hogyan működhet ez, ha még a két legnagyobb EU-szereplő sem tud megegyezni egy ilyen fontos projektben?”

A sanghaji Jiefang Ribao című állami napilap hozzáteszi:

„Azt, ami eredetileg az európai fegyveripar zászlóshajó-projektjének szánták, Merz német kancellár és Macron francia elnök hivatalosan leállította. Ennek az az oka, hogy az érintett vállalatok nem tudtak megegyezni a munkamegosztásban és a vezetői szerepekben. Feltételezik, hogy Párizs most egyedül kíván továbblépni, míg Berlinnek új partnereket kell keresnie. Ez a fiaskó éppen akkor következett be, amikor Európának a legsürgősebben kell megmutatnia egységét.”

Lapszemle. Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)