A szerbiai lakosok már hónapok óta jóval magasabb villanyszámlákat fizetnek, mint tavaly, noha 2026 eleje óta nem történt újabb, lineáris áramár-emelés.
A Köztársasági Statisztikai Intézet Trendek, 2026 első negyedéve című kiadványának adatai szerint a háztartások által fizetett villamosenergia ára az idei első három hónapban 9,6 százalékkal volt magasabb, mint az előző év azonos időszakában. Az év végéig azonban újabb változások várhatók, amelyek tovább növelhetik a számlákat – írja az Insajder.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
A statisztikai hivatal adatai felvetik a kérdést, hogy miért emelkedtek máris közel tíz százalékkal a villanyszámlák, amikor az év eleje óta nem történt újabb áremelés, illetve mennyit fizethetnek még a háztartások az év végéig, amikor újabb tarifaemelés és a fogyasztási sávok módosítása is várható.
Miért magasabbak már most a számlák?
Első pillantásra logikátlannak tűnhet, hogy az elektromos energia ára az első negyedévben közel tíz százalékkal emelkedett, amikor idén nem változott a szabályozott ár. Az ok azonban nem újabb áremelés, hanem a tavalyi intézkedések hatása.
2025. október 1-jétől ugyanis emelkedett a háztartási villamos energia ára, emellett módosult a blokkdíjas rendszer is. A legdrágább, úgynevezett vörös zónába való belépés határát havi 1600 kilowattóráról 1200 kilowattórára csökkentették, így a háztartások nagyobb része – különösen a fűtési szezonban – fogyasztásának egy részét már magasabb tarifával fizette.
Mivel a statisztikai hivatal az idei első negyedévet a 2025-ös év azonos időszakával hasonlítja össze, amikor ezek a változások még nem voltak érvényben, az éves összevetésben mért áremelkedés elérte a 9,6 százalékot.
Újabb emelés várható az év végéig?
Valószínűleg itt nem áll meg a számlák növekedése. A Szerbia és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) közötti megállapodás alapján augusztus végéig felül kell vizsgálni a blokkdíjas rendszert, vagyis elemezni kell a jelenlegi fogyasztáselszámolási modellt. Bár a részleteket még nem tették közzé, nem kizárt, hogy ismét módosítják a tarifahatárokat.
Emellett októberre újabb szabályozott áremelés is várható. Az emelés mértékét még nem közölték hivatalosan, de annak végrehajtása szerepel azokban a dokumentumokban, amelyeket a szerb kormány eljuttatott az IMF-hez. Ez azt jelenti, hogy az év végéig a polgárok kétféle drágulással is szembesülhetnek: egyrészt emelkedhet a kilowattórák ára, másrészt módosulhatnak a blokkhatárok is.
Kik érzik majd meg leginkább a drágulást?
A legnagyobb terhet valószínűleg azok a háztartások viselik majd, amelyek sok áramot fogyasztanak, mindenekelőtt azok, amelyek télen elektromos fűtést használnak. Ha a fogyasztási sávokat tovább módosítják, fogyasztásuk még nagyobb részét számolhatják el magasabb tarifával.
A számlák tényleges növekedése attól függ majd, mekkora lesz az októberi áremelés, és attól is, hogy a kormány módosítja-e a blokkdíjas rendszert.
Ljubodrag Savić, a Belgrádi Közgazdaságtudományi Kar professzora szerint az áramárakról szóló döntéseket nem lehet elszakítani az államháztartás helyzetétől.
„Ez összefügg az állam megnövekedett kiadásaival is, különösen az üzemanyagok, a kőolaj és a benzin árának emelkedésével kapcsolatos jövedéki adók tekintetében, amelyeket korábban jelentősen csökkentettek, most pedig ismét emelnek. Az államnak ügyelnie kell a költségvetés egyensúlyára és az abból finanszírozott kiadásokra” – mondta a professzor.
Savić szerint a kormány ugyanakkor figyelembe veszi a drágulások társadalmi következményeit is.
„Ez változhat, de úgy látom, hogy a kormány nagy figyelmet fordít ezekre a költségekre, hiszen minden drágulás leginkább azokat sújtja, akik a legkevesebbet fogyasztják. Igaz, léteznek különböző tarifák, de úgy gondolom, különösen figyelnek a legszegényebb szerbiai polgárok helyzetére, akik természetesen nem kerülhetik el az áramfogyasztást” – hangsúlyozta.
A professzor szerint az esetleges új blokkhatárok kialakításakor is valószínűleg tekintettel lesznek a legszegényebb rétegekre, akiknek nem kellene jelentős áremelkedéssel szembesülniük.
„Ez elsősorban azokra vonatkozik majd, akik a legtöbbet fogyasztanak, és nem nagyon figyelnek arra, hogy alacsonyabb vagy magasabb tarifában fogyasztanak-e. Társadalmi szempontból ez teljesen indokolt, hiszen ők terhelik leginkább a rendszert, magyarázta.
Hozzátette: a legalacsonyabb tarifa továbbra is azokra vonatkozik majd, akik a legkevesebb áramot fogyasztják, és ez a legtöbb esetben egybeesik a legszegényebb társadalmi rétegekkel.
„Az állam valójában a nagyfogyasztóknál próbálja majd kompenzálni a kiesést, akik természetüknél fogva rendszerint jóval tehetősebbek – legyen szó vállalatokról vagy magánszemélyekről – a szociálisan veszélyeztetett rétegekhez képest. Ezt a tarifapolitikát teljes mértékben támogatom” – mondta Savić.
Mi lesz az inflációval?
Arra a kérdésre, hogy a tarifák módosítása és a magasabb költségek felgyorsíthatják-e az inflációt, a professzor azt válaszolta: az árak attól függetlenül is emelkednek, hogy nő-e az áram ára vagy sem.
„Mindig lesznek emberek, akik teljesen jogosan szeretnének minél nagyobb profitot elérni. Piacgazdaságban élünk, ahol ez természetes. Mindenki – a kereskedők és a termelők is – igyekszik maximalizálni a nyereségét. Ez természetes emberi magatartás. Beépítik-e ezt az áraikba? Valószínűleg sok esetben igen. De ilyenkor csökken a kereslet, és így működik a piac” – magyarázta.
Ugyanakkor ismét hangsúlyozta az állam szerepét.
„Ha az állam úgy próbálná megfékezni az árnövekedést, hogy nem emeli az áram, a gáz, a jövedéki adók vagy az adók árát, akkor miből finanszíroznánk a közkiadásokat? Miből lennének beruházások? Miből fizetnénk a nyugdíjakat és a béreket? Mindennek megvan a maga kezdete és vége” – mondta.
A professzor szerint az állam igyekszik egyensúlyt találni a polgárok életszínvonalának megőrzése és a gazdaság működéséhez, fejlődéséhez szükséges források biztosítása között.
„Az állam próbál olyan arányt találni, hogy egyik oldal se kerüljön túlsúlyba, ne romoljon a legszegényebb polgárok életszínvonala, ugyanakkor teret kapjanak a leggyorsabban fejlődő ágazatok is. Ez természetesen nehéz feladat, de az államnak korrekciós szerepet kell betöltenie, miközben a legfontosabb folyamatok a piacon zajlanak” – zárta gondolatait a Belgrádi Közgazdaságtudományi Kar professzora.
