A piacok elveszítik a versenyt a szupermarketekkel

Mit lehet vásárolni 1000 dinárért a piacon? Egy belgrádi piacon egy kilogramm babot, két kilogramm burgonyát és egy kilogramm almát kaphatunk ennyiért. A boltban ugyanez a kosár 588 dinárba kerül, így a fennmaradó pénzből vásárolhatunk még egy kilogramm vöröshagymát és 10 darab tojást is. A piacok már régóta nem azok a helyek, ahol olcsóbban lehet vásárolni, de a „vásárolj hazait” nem csak egy szlogen, hanem a teljes importfüggőség elleni védekezés módja is – vélik a szakértők a Nova ekonomija szerint.

A nagy kereskedelmi láncoknak sikerült hűen leutánozniuk a piacokat a friss áruk mindennapos, széles választékával. A marketek a fogyasztókért folytatott küzdelemben azért nyernek, mert nagy mennyiségű árut vásárolnak fel, ami lehetővé teszi számukra az alacsonyabb árak kínálatát, emellett széles választékkal is rendelkeznek. Ez azonban nem volt mindig így – magyarázza a Nova ekonomija lapnak Milan Prostran agrárközgazdász.

„Ha felidézzük, hogyan néztek ki a kereskedelmi láncok, és milyen minőségű volt a zöldség és a gyümölcs 30 vagy 40 évvel ezelőtt, a mai kép teljesen más. Ez vonatkozik a minőségre, a csomagolás módjára és az elérhetőségre is. A kereskedelmi láncok ma már meglehetősen komoly versenytársai a piacoknak. Mindez a végén piac és marketing, vagyis a fogyasztókért folytatott küzdelem” – mondja Prostran.

A marketek szabadon választhatják meg, kitől szerzik be az élelmiszereket. Ha a szezon rossz Szerbiában, könnyen átállhatnak a zöldség-gyümölcs importjára azokból az országokból, amelyekkel szabadkereskedelmi megállapodást kötöttek. Ez lehetővé teszi számukra, hogy egész évben és minden szezonban sikeresen ellássák a fogyasztókat.

„Albánia például jó zöldségtermelő, olcsó munkaerővel rendelkezik, és vámmentesen kereskedhet velünk. Emellett fejlett szállítási hálózattal és teherautó-fuvarozással bír, és nincsenek a határokon olyan várakozások sem, mint az Európai Unió felé” – mondja Prostran.

Az áruk nagy részére a CEFTA-tagállamok között szabadkereskedelmi rendszer vonatkozik. A tagok között van Albánia, Észak-Macedónia, Montenegró, Bosznia-Hercegovina, sőt Moldávia is. Az ő termékeikre – amelyek gyakran olcsóbbak lehetnek a mieinknél – nem vetnek ki vámot. A marketek ellenállóbbak a rossz szezonokkal és a növekvő költségekkel szemben, míg ezek következményeit leginkább a kistermelők érzik meg – mondja Srđan Praštalo, az Opstanak Piaci Árusok Egyesületének elnöke.

A piacokon szinte alig vannak már termelő-kereskedők, többségük viszonteladó és kupec. Ők más termelőktől vásárolják fel az árut, és a beszerzési árhoz hozzáadják a saját árrésüket, ami miatt a végső árak a piacokon magasabbak, mint a korábbi években.

„A termelőknek sok mozaikdarabot kell kirakniuk ahhoz, hogy sikeresek legyenek. A kistermelőnek közvetlen kapcsolatot kell kiépítenie a végfelhasználóval, de ez nem olyan egyszerű. Rendelkeznie kell egy jó vendéglátó tulajdonságaival is. A piacok és az árusok száma csökken. Sok köztük az idősebb ember, és ez az üzleti modell nehezen fenntartható” – mondja Praštalo.

A piac fő előnyeként az árusokkal való közvetlen kapcsolatot és a minőségi hazai termékek elérhetőségét emeli ki.

„Minden belgrádi piacon van néhány sztár, vagyis olyan árus, akit a környékbeliek szeretnek, ismernek, és aki tudja, hogyan kedveskedjen a vásárlónak. Ezek olyan dolgok, amelyeket egy nagyáruházban nem kaphat meg az ember” – mondja Praštalo.

A termelő-kereskedőnek sok mindennel kell számolnia, és nagy pénzeket kell fektetnie a termelésbe, a munkába, majd a szállításba és az asztal bérlésébe is, miközben a termelési költségek és az üzemanyag kiszámíthatatlanul drágulnak – mondja Prostran közgazdász.

Azonban még egy nagyon termékeny szezon sem feltétlenül jó a termelőknek, mert nem éri meg nekik alacsony felvásárlási áron eladni az árut – mutat rá Prostran.

„Ahogyan a piacok 20 vagy 30 évvel ezelőtt működtek, az már nem lehetséges. Szendrőből, Ostružnicából és más helyekről származó kistermelők akkoriban nagy családokban éltek. A család egyes tagjai a birtokon dolgoztak, míg a többiek az árut árulták. Ma először is már nincsenek ilyen nagy családjaink” – teszi hozzá Praštalo.

„Európában sehol sem olcsóbbak a piacok, de minőségibb termékeket kínálnak, és egyre inkább a vendéglátás részévé válnak, semmint a klasszikus kereskedelemévé” – állítja Praštalo.

Prostran szerint ez az év Szerbiában termékeny és jó volt, ellentétben a korábbiakkal, amikor a fagy elpusztította a hozamokat.

„Ez az év nem teljesen tipikus, figyelembe véve, hogy sok a hazai termés, és jelenleg nincs nagy nyomás az import részéről. Ami a paprikát, paradicsomot, uborkát, káposztát, sőt a burgonyát illeti, idén jó a hazai termékek kínálata” – mondja.

Hozzáteszi, hogy a korábbi években a legtöbb burgonyát Lengyelországból importáltuk, míg a paprika és a paradicsom Észak-Macedóniából és Albániából érkezett.

„Még ha egy kicsit többet is fizetünk, így kell támogatnunk a hazai termelőket, hogy fennmaradjanak a termelésben, és az importőrök ne fojtsák meg őket. Ellenkező esetben felhagyhatnak a termeléssel, és akkor az árat ismét az importon keresztül fizetnénk meg” – fejezi be Prostran.

Fotó: Pixabay