A second hand üzletek ma már szinte minden sarkon megtalálhatók. A márkás ruhákra kínált kedvezményekkel csábítják a vásárlókat, hiszen ezek már eleve többszörösen olcsóbbak, mint a butikokban. Míg egyesek rendszeresen teli szatyrokkal távoznak ezekből az üzletekből, büszkén arra, hogy kevés pénzért minőségi ruhadarabokat vásároltak, és olyan darabokra „vadásztak le”, amelyek a hagyományos üzletekben már nem is kaphatók, mások továbbra is szkeptikusan, sőt viszolygással tekintenek erre a trendre, mert nem akarnak olyan ruhát viselni, amelyet „ki tudja, ki hordott előttük”.
A second hand kifejezés definíció szerint használt, vagyis „másodkézből származó” ruhát jelent: olyan ruhadarabokat, amelyeket valaki már viselt ön előtt – lehet, hogy csak egyszer, de az is lehet, hogy sokszor. A ruhák időközben ellenőrzésen és tisztításon is átesnek, és állítólag attól sem kell tartani, hogy korábbi tulajdonosuk felismeri önön valamelyik darabot – mivel azok nem Szerbiából származnak.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Ahogyan azt több hazai second hand üzlet munkatársai elárulták a Nova portálnak, a Szerbiában értékesített használt ruhák többnyire az Európai Unió országaiból érkeznek.
A Second Hand Centar Euroshop nagykereskedelemmel foglalkozik, és több mint száz szerbiai üzletet lát el áruval. Kiemelték, hogy „márkás, válogatott használt ruházatot” értékesítenek, amely „kizárólag Németországból, Hollandiából és Svájcból származik”.
A Textile House munkatársai elmondták, hogy a válogatóközpont alkalmazottai évente 20 000 tonna ruházatot válogatnak át, és kidolgozott rendszerük van a divattrendek követésére is.
„A szerbiai Textile House üzletekben kapható ruhák a szlovákiai válogatóközpontunkból érkeznek, amely Európa öt legmodernebb ilyen központjának egyike. Központunkba egész Európából szállítanak ruhákat. Annak érdekében, hogy a legjobb szezonális kínálatot biztosítsuk, az őszi-téli szezonra a ruhák nagy része a skandináv országokból érkezik, míg a tavaszi-nyári szezonra Dél-Európából, legnagyobb részben Olaszországból származik” – magyarázták.
Egyes kisebb butikoknak is megvannak a saját „üzleteik”: egy újvidéki second hand bolt például azt állítja, hogy kizárólag Németországból szerzi be az árut, egy zentai üzlet pedig kizárólag Angliából.
A használt ruhákkal gyakran nemzetközi szinten kereskednek, többnyire nagy tételben, és rendszerint a fejlett országokból a fejlődő országokba szállítják őket.
A Wikipédián az olvasható, hogy a használt ruhák legnagyobb exportőre az Egyesült Államok, amelyet Nagy-Britannia, Németország és Hollandia követ. Bár több vállalat is foglalkozik használt ruhák értékesítésével, azok többsége végső soron a gazdag országok jótékonysági szervezeteitől származik.
Azokat a ruhákat, amelyeket ezek a jótékonysági szervezetek nem tudnak a helyi fogyasztóknak eladni, textil-újrahasznosítással foglalkozó vállalatoknak értékesítik. Ezek a cégek általában külföldre, olyan országokba szállítják a ruhákat, ahol már kiépült a használt textíliák ellátási lánca. A ruhahalmazokat ezután átválogatják és felmérik, majd újrahasznosításra, hulladéklerakóba vagy továbbértékesítésre küldik.
Second hand üzlet (Fotó: Magnific)
