A tartós hőhullám és a Duna rekordalacsony vízállása máris komoly problémákat okozott számos területen és ágazatban, azonban a szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a most tapasztalt helyzet csupán azt vetíti előre, milyen nyarak várnak ránk a következő évtizedben. Erre pedig rendszerszinten kell felkészülni, hogy minél kisebb károkkal vészeljük át a legmelegebb hónapokat. Ez a természetes vízkészletek megóvását és racionális kezelését is magába foglalja.
A szabadkai Hulló István biológus a Vajdasági RTV-nek nyilatkozva kiemelte, nem egyszerűen klímaváltozásról kell beszélni, hanem egy már megváltozott klímáról, amelyhez alkalmazkodni kell. Mint rámutatott, nem szabad arra várni, hogy hirtelen újra olyan mennyiségben és rendszerességgel essen az eső, mint korábban. Az új helyzethez alkalmazkodni kell minden szinten, a gazdaságtól és a társadalomtól kezdve az élhetőségen át egészen az élővilág védelméig.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
„A korábbi, erre a térségre jellemző vízkörforgás megváltozott. Régen jöttek a stabil atlanti ciklonok, majdnem hetente hozták a nyári záporokat, gyakorlatilag szinte mindig pontosan érkeztek, és az élővilág ehhez adaptálódott. Most ez megváltozott, és hosszú ideje az egész térség, a Duna vízgyűjtő területe nagy vízhiánnyal küszködik. A csökkenő csapadékmennyiség mellett a tartós hőség tovább súlyosbítja a helyzetet. A fokozott párolgás következtében a kisebb vízfolyások, tavak és mocsaras élőhelyek vízellátása is egyre kiszámíthatatlanabbá válik” – mutatott rá a biológus, hangsúlyozva, hogy a jelenlegi állapot nem hirtelen alakult ki: a térségben már 2022 óta jelentős vízhiány tapasztalható.
A 2022-es év volt egy olyan határ, mely időponttól kezdve aszályról beszélnek az emberek, de mint rámutatott, korábban is voltak aszályos évek, igaz, ritkábban és rövidebb ideig tartott, de valójában a 2022-es évtől van itt nagyobb vízhiány a térségben.
„A Kárpát-medence különösen érzékeny erre, mert a Kárpátok, az Alpok, illetve a Dinári vonulatról kapjuk a vizet, és itt nagyon nagy hiány van, mind a felszínén, mind a talajvizekben.”
A vízhiány nem csak a mezőgazdaságban vagy a hajózásban, gazdaságban jelent problémát, hanem az élővilágot is érinti. Amíg az őshonos fajok nehezen alkalmazkodnak a gyors változásokhoz, az idegenhonos fajok egyre könnyebben terjednek, a természetes vízrendszerek állapota pedig az ember számára elérhető vízkészletekre is hatással van, ezért az ivóvíz védelme kiemelt fontosságú.
„Az ivóvízkészlet az éltető, a legdrágább, semmiképp se szabad ezt a kincset elherdálni, amely még a jégkorszak idején alakult ki, a süllyedő talajvízszint pedig nagyon veszélyezteti ezt a vízkincset. Ez mindenképp prioritás, mert a falvakban eltűnt a víz, kiszáradnak az 50 méteres kutak. Adaptálódni kell, mert gyakorlatilag még mindig van elegendő, ha beosztjuk, ha racionálisan arra használjuk, ami elsősorban számunkra fontos” – hangsúlyozta Hulló.
A biológus szerint a mostani helyzet arra figyelmeztet, hogy a vízzel való gazdálkodásban hosszú távú változásokra van szükség. A cél nemcsak a Duna vízszintjének megőrzése, hanem a teljes vízi rendszer egyensúlyának helyreállítása. Ehhez a Duna vízgyűjtő területén érintett tíz országnak együtt kell működnie, hiszen a folyó jövője csak közös döntésekkel és összehangolt intézkedésekkel biztosítható.
A vízzel való gazdálkodásban hosszú távú változásokra van szükség
