Slavko Dimović, a belgrádi Vinča Nukleáris Tudományos Intézet igazgatója kijelentette, hogy nincs ok félelemre vagy pánikra a Duna alacsony vízállása miatt, amely problémákat okozott a romániai és magyarországi atomerőművek működésében, mivel a reaktorok hűtéséhez nem áll rendelkezésre elegendő víz.
Elmondása szerint Románia emiatt leállította mindkét reaktorát, míg Magyarország ideiglenesen egy reaktort kapcsolt le, és nem kizárt, hogy a paksi atomerőműben a második reaktor leállítására is szükség lehet.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Dimović hangsúlyozta, hogy a reaktorok leállítása összetett mérnöki folyamat, amelyet szigorú eljárások szerint hajtanak végre, és nukleáris biztonsági szempontból nem jelent veszélyt a lakosságra. Ugyanakkor három problémát emelt ki.
„Az egyik a xenongázhoz kapcsolódik, amelyet a szakemberek nukleáris méregnek neveznek, mert olyan problémákat okozhat, amilyeneket Csernobilban is tapasztaltunk. Egy reaktor újraindítása két-hét napot vesz igénybe. Ha ezt túl gyorsan végzik el, hőfeszültségek keletkezhetnek, mikrorések alakulhatnak ki az acél nyomástartó tartály szerkezetében, továbbá légdugók vagy vízütések is felléphetnek” – nyilatkozta a szerb köztévének (RTS).
Hozzátette, hogy Románia és Magyarország esetében jelenleg a Duna vízszintjének emelkedésére várnak, és a helyzet legfőbb következménye gazdasági jellegű, különösen Budapest számára, mivel a nukleáris energia jelentős részét képezi az ország energiamixének.
„A nukleáris biztonság és védelem szempontjából teljesen nyugodtak lehetünk. Az eljárások rendkívül szigorúak és pontosak. A magyar és román szakemberek nagy tapasztalattal rendelkeznek a nukleáris energia területén, amely még a szovjet időszakból eredő tudásra épül” – mondta.
Egyre inkább háttérbe szorulnak a nyitott hűtőrendszerek
Dimović szerint világszerte egyre inkább felhagynak azokkal a nyitott hűtőrendszerekkel, amelyek nagy mennyiségű vizet igényelnek – másodpercenként 100–150 köbmétert a harmadlagos hűtőkör számára.
„Egyre inkább az úgynevezett hűtőtornyok építése felé mozdulnak el, amelyek az atomerőművek hűtéséhez szükséges vízmennyiséget a jelenlegi igény 2–3 százalékára csökkentik. Emiatt az új atomerőművek építése fokozatosan a kontinensek belső folyóitól a tengerek és óceánok partvidéke felé tolódik. Létezik ventilátoros hűtési megoldás is, de annak más hátrányai lehetnek, például a magasabb villamosenergia-fogyasztás” – magyarázta.
A jövő a negyedik generációs reaktoroké lehet
Mint elmondta, jelenleg fejlesztés alatt állnak a negyedik generációs atomreaktorok, amelyek a kereskedelmi alkalmazást megelőző végső tesztelési fázisban vannak.
Ezekben a rendszerekben a víz helyett olvadt sókat, folyékony fémeket vagy nyomás alatt álló gázokat használnak hűtőközegként. A technológia várhatóan a következő tíz évben jelenhet meg szélesebb körben.
„A nukleáris energia fejlesztése az egyetlen reális lehetőség, hiszen a hőerőművek is vizet használnak. Ami az alternatív energiaforrásokat illeti, Bulgária például az energiatermelés egy részét megújuló forrásokkal képes kiváltani, mert fejlett akkumulátoros energiatároló rendszerekkel rendelkezik” – mondta.
Szerbiában 2040 körül épülhet atomerőmű
Dimović szerint egy esetleges szerbiai atomerőmű helyszínének kiválasztásakor számos tényezőt kell figyelembe venni: a talaj geomorfológiai adottságait, az éghajlati viszonyokat, a csapadékmennyiséget, a folyók közelségét vagy távolságát, valamint az alkalmazandó technológiát és reaktortípust.
„A Paks II-höz hasonlóan zárt hűtőrendszerre, vagyis hűtőtornyokra lesz szükség, amelyek a jelenlegi nyitott rendszerek vízigényének csupán 2–3 százalékát használják fel. Szerbia 2040 körül számíthat saját atomerőműre” – zárta nyilatkozatát a Vinča Nukleáris Tudományos Intézet igazgatója.
Atomerőmű-Illusztráció (Fotó: Magnific)
