Az idei év gyengébb kezdete ellenére a szerbiai turizmus az első hat hónapban a vendégérkezések és a vendégéjszakák számát tekintve is szolid növekedést mutat az elmúlt év azonos időszakához képest. Ezt leginkább a szerbiai vendégeknek köszönhetjük, annak ellenére, hogy hosszú évek óta ez az első olyan esztendő, amikor az állam (egészen augusztusig) nem osztott ki utalványokat az ágazat növekedésének ösztönzésére.
A Köztársasági Statisztikai Intézet adatai szerint januártól júniusig csaknem hatmillió vendégéjszakát regisztráltak, ami ötszázalékos növekedést jelent, míg a Szerbiába látogató turisták teljes száma ugyanebben az időszakban 2,1 millió volt, ami 6,6 százalékkal több, mint 2025 első felében.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
A legnagyobb, 8,1 százalékos növekedést a szerbiai turisták érkezésénél jegyezték fel, akikből az első hat hónapban valamivel több mint egymillió volt, ám az ebben a kategóriában eltöltött vendégéjszakák száma valamivel lassabb ütemben nőtt, 4,6 százalékkal haladva meg a korábbit. Az ebben az időszakban Szerbiában tartózkodó külföldi turisták száma 5,3 százalékkal volt magasabb, és a vendégéjszakáik száma is megközelítőleg azonos arányban, 5,4 százalékkal növekedett.
A vendégéjszakák számának legnagyobb növekedését a belgrádi régióban érték el, míg a vendégérkezések számát tekintve Šumadija és Nyugat-Szerbia régiója vezet.
Az évtized elejétől származó adatokat nézve nyilvánvaló, hogy a turisztikai szektor az elmúlt néhány évben gyakorlatilag stagnál. A tavalyi 12,3 milliós vendégéjszakaszám még valamivel el is maradt az előző két évétől, és gyakorlatilag a 2022-es szinten alakult. Az a 2022-es esztendő ugyanakkor rekordév volt, hiszen a vendégéjszakák száma az egy évvel korábbihoz képest 50 százalékkal nőtt, 8,1 millióról 12,2 millióra, a 2020-as évhez képest pedig – amikor a turisták alig több mint hatmilliószor aludtak Szerbiában – megduplázódott. Hasonló tendenciák láthatók a vendégérkezések számának összehasonlításakor is, amely az elmúlt három évben 4,2 és 4,4 millió között mozgott, ami több mint a kétszerese a 2020-ban regisztrált vendégszámnak.
Bár a statisztikák azt mutatják, hogy a tavalyi vendégéjszakák száma majdnem megháromszorozódott 2010-hez képest, felmerül a kérdés, hogy a beruházások volumenét, a közúti és légi közlekedési hálózat fejlesztését, az életszínvonal növekedését és az elmúlt 5–7 évben a világban tapasztalható megnövekedett utazási kedvet figyelembe véve nem lehetett volna-e még nagyobb a növekedés.
Ljubiša Nešovanović, a Robinson utazási iroda tulajdonosa és igazgatója a Biznis.rs-nek elmondta: erre a kérdésre meglehetősen nehéz válaszolni, mert tény, hogy Szerbia fektet a turizmusba, az útjaink egyre jobbak, fejlett a légi közlekedésünk és új úti célok nyílnak, de a turistáknak odahaza is vannak szállodáik, útjaik, éttermeik és múzeumaik.
„Az infrastruktúra fejlesztése nem jár együtt a turisztikai termékek fejlesztésével. Nem alakítottunk ki versenyképes ajánlatokat, és nem élményeket kínálunk, csak szállást. Egy olyan országnak, amelynek nincs igazán vonzó imidzse a világban, specifikus ajánlatokkal kell megjelennie a kulturális és aktív turizmus területén. A vendégek túlnyomórészt elégedettek a vendégszeretetünkkel és a kellemes ott-tartózkodással, de ez láthatatlan a promócióban” – magyarázza.
Mint mondja, régebben az irodák állami támogatást kaptak a külföldi csoportok behozatalára, és ezt a pénzt a vásári promóciókra fordították. Ez azonban megszűnt, így az utazási irodák most kénytelenek maguk boldogulni.
A promóciók egyes piacokra való irányultságát illetően Nešovanović úgy véli, túlságosan a kínai és az orosz piac felé, valamint az állami gazdaságok felé fordulunk a nyugati piacok helyett, ahol nagy, kihasználatlan lehetőségek vannak, mint például Skandináviában, Svájcban, Spanyolországban és Németországban, míg az utóbbi időben a balti piac is növekszik.
A hiányos és túlságosan szelektív promóció azonban nem az egyetlen problémája a turizmusnak. A külső megfigyelők számára a piacunk egy meglehetősen klasszikus kínálatú úti célnak tűnik, ahol a gyógyfürdők és a hegyvidékek dominálnak, amelyekhez az utóbbi időben a falusi turizmus is csatlakozik – mindez viszont meglehetősen magas árakon.
„Nem használjuk ki kellőképpen az olyan potenciálokat, mint a Duna-menti vagy a Drina-menti régió. Vajdaságot Újvidékkel és Karlócával népszerűsítjük, miközben olyan kulturális fővárosaink vannak, mint Zombor, Szabadka és Nagykikinda. Šumadija láthatatlan a turisztikai térképen, ahogy Dél- és Kelet-Szerbia is, ahol a fő látogatóink a szomszédos Bulgáriából érkeznek. A gyógyfürdők és hegyvidékek szolid kapacitásokkal rendelkeznek, de hiányzik a tartalom. Vrnjačka Banján az emberek a kávézókban ülnek, a Kopaonikon és a Zlatiboron pedig a programok csúcsa a kvadozás és a gondolázás” – értékeli Nešovanović.
Emlékeztet arra, hogy régebben a fürdők divatos, világi helyek voltak gazdag kulturális és rekreációs kínálattal, mostanra azonban némelyikük puszta gyógyhellyé vált.
Amikor a turisztikai szektor kihívásairól van szó, megkerülhetetlen az árak kérdése is, mivel gyakoriak azok az értékelések, miszerint a távoli tengerparti úti célok szállodái kedvezőbbek, mint mondjuk egy hotel Divčibaréban.
Nešovanović azt mondja, Szerbiát a turisztikai térképen már az drágább úti célok között tartják számon, és árak tekintetében már közvetlenül Horvátország mögött áll. És ez nemcsak a szállásárakra, hanem az éttermi szolgáltatásokra is igaz.
„A régió országaiban, beleértve Romániát, Bulgáriát, sőt Magyarországot is, a turisztikai és vendéglátóipari szolgáltatások olcsóbbak. Belgrád ebben az élen jár. Szerbia belső területein alacsonyabbak az árak, de ezt a turisztikai forgalom még nem értékelte megfelelően” – mondja.
Ha konkrétabban beszélünk a magas árak okairól, az szakértőnk szerint több tényező következménye: a bemeneti költségek magasak, hiányzik a kapacitások egész éves kihasználtsága, és nem vagyunk éppen a szállodaipari üzletvezetés szakértői sem.
„A szállodák a gyenge látogatottsággal áremeléssel küzdenek, nem pedig kreativitással és új tartalmakkal, hogy meghosszabbítsák a szezont vagy a tartózkodás időtartamát. Az átlagos eltöltött vendégéjszakák száma Belgrádban alig több mint kettő. Ráadásul az átlagot a letelepedett oroszok és ukránok, valamint a több hónapig tartózkodó üzletemberek húzzák fel, akik bekerülnek a statisztikába” – mutat rá Nešovanović.
Másfelől senki sem teszi fel a kérdést, hogy az utazási irodáknak miért nincs nagyobb választékuk a szerbiai szállodák ajánlataiból az év során.
„Nincs koordináció a szállodák és az irodák között. A szállodáknak könnyebb a Booking.com platformnak 20 százalékos engedményt adni, mint az irodáknak 10 százalékos jutalékot. A környezethez, sőt a tágabb régióhoz képest is a szállodák Szerbiában jóval drágábbak. Jó együttműködés csak a külföldi csoportok esetében van, sőt a hazaiaknál is, mert az irodák ekkor maguk készítik elő a vendégek tartózkodási programjait” – magyarázza.
Véleménye szerint a túlzott építkezések ösztönzése és támogatása a Zlatiboron vagy a Kopaonikon éppen hogy konkurenciát teremt a meglévő szállodáknak és apartmanoknak.
„Sok szálloda épült és privatizálódott. A Kopaonikon, a Zlatiboron, sőt Vrnjačka Banján is túl sok. Ez nem turizmus, mert a kínálat most meghaladja a keresletet, és nem hódítunk meg új piacokat. A piac a végén mindent ki fog egyenlíteni” – zárja gondolatait Nešovanović.
