A család, most pedig már a nyomozó hatóságok is próbálják kideríteni, miként lehetséges, hogy a vranjei Aleksandar Stošić diagnózisát a kórházi felvételkor és az azt követő napokban veszélytelenként – kisebb tályogként – írták le a családnak. Hogyan végződött a kezelési folyamat – amely során azt mondták nekik, hogy jól van – a vranjei kórházból Nišbe történő átszállítással, majd a boncolással, amely megállapította, hogy a felvételkor még egészséges szervei közül több is leállt, a szervezetében pedig egy kilogramm genny volt.
A vranjei kórház az N1 Televízió kérdéseire azt válaszolta, hogy azokat továbbították a feletteseknek, de válaszok nem érkeztek. A családnak megerősítették, hogy a ügyészségi nyomozás folyamatban van, amelynek az eredményére szintén várnak. A 39 évesen elhunyt, háromgyermekes vranjei édesapáról, Aleksandar Stošićról édesanyja és felesége meséltek.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
„Ő nemcsak a férjem volt, hanem a világ legjobb embere” – mondja a felesége.
„Számomra ő a minden. A fiam az egészségügyi rendszer áldozata” – mondja Aleksandar édesanyja.
Több mint egy évvel a halála után is a dokumentációt tanulmányozzák.
„Minden, amit mondok, az az orvosi dokumentáción alapul” – értékel az elhunyt Aleksandar édesanyja, Ružica Stošić.
A kronológia pedig a következő: Stošićot hasi fájdalmak miatt – amelyek okát nem derítették ki – felvették a vranjei kórházba, és diagnózis nélkül megműtötték. Ezt követően az orvosoktól azt hallották, hogy a vastagbélben lévő tályogról van szó, a műtét sikeres volt, ő pedig jól van.
„Örültünk. Néhány nap múlva teát és kekszet adtak neki, mi meg örülünk, hogy épül fel – de nem tudtuk az igazságot” – mondja az elhunyt édesanyja.
Ezt csak azokból a dokumentumokból tudták meg, amelyeket a halála után kértek ki és kaptak meg.
„Amikor kikértük a dokumentációt, láttuk, hogy nem az történt, amit az orvosok mondtak. A műtét utáni első napon a CRP-értéke 365 volt. Ez azt jelenti, hogy tombolt a fertőzés, egy bomba volt a hasában” – állítja az édesanya, Ružica Stošić.
Június 5-től 12-ig, amikor átirányították a Niši Egyetemi Klinikai Központba, a CRP-érték a dokumentumok szerint még mindig 300 körül volt.
„Soha nem bocsátom meg magamnak, hogy hittem nekik. Ha ez egy hatalmasság vagy egy politikus gyermeke lett volna, mit gondol, hagyták volna ilyen CRP-vel? Mit gondol, semmit sem tettek volna? Az összes orvos rohant volna hozzá” – mondja az elhunyt Aleksandar édesanyja.
„Jól van, csak konzultációra van szükség” – ezt az információt kapták a kórházi ápolás kilencedik napján, amikor közölték velük, hogy a mentők kíséretében Nišbe szállítják.
„Egyáltalán nem mondták, hogy szepszisről van szó, pedig már az állt fenn. Az orvosi dokumentációban sehol sem szerepeltették a szepszist, miközben a szakmai felügyelők kijelentették, hogy szepszise volt” – mondja Ružica Stošić.
A haláleset után szakmai és rendkívüli felügyeletet rendeltek el a vranjei kórházban, de a niši klinikai központban is, ahová június 12-én 14 órakor érkezett meg.
„Niš még nagyobb tragédia volt. Szomorú az az egész. Nem tudom, miért építik a klinikákat. Vagy írják ki rájuk, hogy életveszélyes a nem fontos és nem lényeges emberek számára” – teszi hozzá.
Az elhunyt családja az ügyészséghez fordult. Magyarázatot követelnek arra, hogy miért őt műtötték aznap utolsóként a sebészeten, holott sürgős esetről volt szó, és miért nem kaptak tájékoztatást a felelős sebésztől.
„Sokkoló volt számomra. Mondom: Doktornő, szeretném kérdezni a gyermekemről. Ő meg rám förmed: Mit akarsz te tőlem kérdezni? Azt mondom: Ön vette fel őt. Mire ő: Ne mondd nekem a magadét, a ti vágyatok volt, hogy ide hozzátok – és elment” – idézi fel az elhunyt édesanyja.
Az állapotát úgy értékelték, hogy a fia azon a napon utolsóként került műtőbe, a kikért felügyeleti jelentésekből pedig azt a magyarázatot olvasták ki, hogy nem volt szabad időpont.
„A szakmai felügyelet azt mondta, hogy az intenzív osztályon volt, míg más felügyelők szerint a másik részlegen. Monitor, nővér, senki nem volt ott. A fiam egy sima kórteremben feküdt” – mondja a beszélgetőpartnerünk.
A terápiás lapokon és a különböző jelentésekben szereplő adatok pedig eltérnek egymástól. Jelenleg az ügyészségen már megvan a tárgyalási ügyszám, és a család a nyomozás eredményére vár.
