Aleksandar Vučić szerb elnök az Ibar folyó elterelésével fenyegetőzött, amiért a pristinai hatóságok utasítására szerb tulajdonban lévő házakat bontanak le a Gazivoda-tó partján.
Mérnökök szerint az elnök kijelentése „értelmetlen, és semmi köze a józan észhez”.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Vučić az Ibar folyásának megváltoztatásával kapcsolatos fenyegetése azt követően hangzott el, hogy a Gazivoda-tó partján szerbek tulajdonában lévő épületeket bontottak le.
„Már felkértük az ezzel foglalkozó szakembereket, az építőipari szakembereket, mérnököket és másokat, hogy ha már ennyire zaklatják a népünket, nézzük meg. Különböző okaink vannak az Ibar folyásának megváltoztatására, majd meglátjuk, mit fognak tenni az albánok, és hogyan fognak viselkedni” – mondta Vučić.
Mit nyerne bárki is az Ibar „elterelésével”, műszakilag egyáltalán megvalósítható-e, és milyen következményekkel járna ez a koszovói vízgazdálkodásra, energiatermelésre és a helyi lakosságra nézve? Reális mérnöki vállalkozásról van szó?
Az Ibart Koszovó területén egy gáttal felduzzasztották, így jött létre a Gazivoda-tó, amely a térség egyik kulcsfontosságú infrastrukturális és energetikai központja. A tavon működő vízerőmű látja el villamos energiával Koszovó jelentős részét, az Ibar–Lepenac vízrendszer pedig a helyi lakosság vízellátását biztosítja.
Az Ibar „áthelyezésének” ötlete nem új. Az elnök már 2024-ben is emlegette ezt fenyegetésként, akkor azonban elhatárolódott tőle, mondván, nem akarja, hogy „a természetet politikai célokra használják fel”, vagyis nyugati oldalról rendreutasítást kapott.
Úgy tűnik, ezúttal már nincs ezzel problémája – legalábbis szavakban –, és ismét hangsúlyozni akarta, hogy Szerbia mit tehetne meg a pristinai albán hatóságokkal, ha akarna.
Mit nyernénk az Ibar folyásának megváltoztatásával?
Jovan Despotović építőmérnök, a Belgrádi Építőmérnöki Kar professzora a Vreme című lapnak azt mondta: „semmit”.
„Ez a Duna vízgyűjtője szempontjából – amelyhez az Ibar is tartozik – abszolút elfogadhatatlan lenne az Európai Unió vízjoga szempontjából. Semmi köze a józan észhez. Bármit is mondjunk, az kevés ahhoz képest, hogy hidrotechnikai vagy vízgazdálkodási szempontból mekkora értelmetlenségről van szó” – fogalmazott Despotović.
Hozzátette, hogy ez elképzelhetetlen mérnöki vállalkozás lenne, és úgy véli, az elnök metaforikusan fogalmazott, kijelentése pedig a jelenlegi politikai helyzet miatti dacból fakadt.
A folyó vízhozamának megváltoztatásáról szóló döntés elkerülhetetlenül hatással lenne Koszovó teljes helyi lakosságára, nem csupán az albánokra.
A professzor szerint Szerbiában sokkal fontosabb és nagyobb projektek is vannak, amelyek valódi előrelépést hozhatnának az energetika és a vízgazdálkodás területén.
„Sokkal fontosabb és sürgetőbb kérdés a szerbiai vízkészletek tervezett tanulmányok alapján történő kezelése. Ha olyanok lennénk, amilyennek lennünk kellene, erre a helyzetre is készítettünk volna tervet arra az esetre, amikor nincs elegendő víz a Dunában. Tizenhatodszor kezdünk neki ennek. Az Építőmérnöki Kar négy évvel ezelőtt elkészítette az első részt, a másodikat és a harmadikat azonban soha. A tervtanulmány ugyanis arról szól, hogyan használjuk fel a rendelkezésünkre álló erőforrásokat. Például ma megkapjuk a fizetésünket, meglátunk egy fantasztikus cipőt, és az egész fizetésünket arra költjük. Másnap pedig azt mondjuk szüleinknek: »Adj pénzt kenyérre.« Nos, mi is így viselkedünk. Két napra előre sincs tervünk, nemhogy egy teljes szezonra” – magyarázta Despotović.
Hol van ebben a történetben a nemzetközi jog?
„Az Ibar elterelését senki nem engedné meg a világon” – mondta Despotović professzor.
A terv megvalósításának akadályai nemcsak műszaki, hanem jogi természetűek is.
Az Ibar Montenegróban ered, Koszovón folyik keresztül, majd Közép-Szerbia területére lép. Szerbia és Montenegró is részes fele az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának (UNECE) a határokat átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak védelméről és használatáról szóló egyezményének, amely arra kötelezi az államokat, hogy ésszerű módon használják a vizeket, és együttműködjenek egymással.
Az Ibar folyásának megváltoztatása attól is függne, hogy hol hajtanák végre a beavatkozást, mennyiben változtatná meg a vízhozamot, és milyen következményekkel járna a folyó alsóbb szakaszain. Vučić ezekről a részletekről nem beszélt.
A szerb elnök bejelentésére az első hivatalos pristinai reakciók egyikét Fitore Pacoli, a környezetvédelemért, területrendezésért és infrastruktúráért felelős minisztérium ügyvezető minisztere adta.
Pacoli Vučić kijelentéseit „mélyen aggasztónak és elfogadhatatlannak” nevezte, és kijelentette, hogy a vízkészleteket nem lehet „fenyegetés, nyomásgyakorlás vagy destabilizáció eszközeként” használni.
Mint mondta, Koszovó „az alkotmánnyal, a Koszovói Köztársaság törvényeivel és a nemzetközi jog elveivel összhangban meg fogja védeni vízkészleteit, kritikus infrastruktúráját és polgárainak érdekeit”.
Az Ibar folyó Kosovska Mitrovicában (Fotó: Wikipédia)
