A Közel-Kelet és a Mediterráneum „száz csodája” Ceuta, Törkörszág, Gáza, Szíria és mások számos ügyben szerepeltek a hírlistákon – Átlapoztuk a világsajtót

Észak-Afrika, a Mediterrán és a Közel-Kelet uralta a héten a világsajtó címoldalait. Először a NATO-tag Törökország, az atomhatalom Pakisztán és az öbölmenti monarchia, Szaúd-Arábia közötti védelmi paktum létrejötte volt a nagy meglepetés. Kissé nyugatabbra az államilag (Marokkó) szervezett ceutai invázió kavarta fel a kedélyeket, aminek következtében két uniós tagállam is egymásnak ugrott. Az újból szélsőjobb felé kacsingató Giorgia Meloni határellenőrzést vezetett be a Spanyolországból érkezőkkel szemben, amire a szocialista spanyol miniszterelnök hasonló ellenintézkedéssel reagált. A térség keleti felében is volt meglepetés, amikor a nacionalista török elnök előkészítteti a betiltott Kurdisztáni Munkáspárttal (Partiya Kargerên Kurdistan, PKK) indítandó kiegyezést. (A PKK – mint török elnyomás ellen harcoló gerillaszervezet – 1978-ban jött létre Abdullah Öcelan vezetésével.) Természetesen Donald Trump sem maradhatott ki a térség életének tovább-bonyolításából. Egy nagystílű 15 pontos tervvel azonnali tűzszünetet hirdetne a Gázai övezetben, hadifoglyok cseréjét tervezi, a gázai fegyveres ellenállási szervezetek lefegyverzését, az övezet fegyvermentesítését, egy nemzetközi békefenntartó erő létrehozását, a Gázát irányító technokrata palesztin kormány felállítását nemzetközi felügyelet alatt, valamint a szétbombázott és lerombolt Gázai övezet újjáépítését. Ami nem szerepel benne, az a palesztinoknak adandó garanciák, specifikus határidőkkel és a palesztinok önrendelkezési jogának elismerésével, ami az önálló palesztin állam létrehozásához vezethetne a megszállt palesztin területeken. Szíriából is érkeztek érdekes hírek. Ott ugyanis távollétében halálra ítélték Bassár el-Aszad volt elnök-diktátort. A továbbiakban néhány téma a három nagyhatalom belső ügyeiről szólt. Az USA-ban folytatódott a novemberi kongresszusi választásokra készülő jelöltek előválasztása. Oroszországban kizárták a közelgő parlamenti választásokról a szociáldemokrata színezetű Európa párti, pacifista ellenzéki Jabloko pártot. Végül egy halálhír: elhunyt Csu Zsung-csi Kína korábbi miniszterelnöke, akinek reformjai az ország gazdasági felemelkedéséhez vezettek. – Átlapoztuk a világsajtót Moszkvától Jeruzsálemig és New Yorktól Tokióig.

Közel-keleti védelmi paktum

Először a Törökország, Pakisztán és Szaúd-Arábia közötti védelmi paktumra térünk ki. „A megállapodás alapvető változást dokumentál az Öböl-menti biztonság felfogásában” – hangsúlyozza a riyadi Al-Riyadh című, a szaúd-arábiai kormányhoz közel álló napilap és ezt írja:

„Manapság a biztonság már nem csupán a saját határok védelmét jelenti. Ugyanilyen fontos az állam azon képessége, hogy válság idején is fenntartsa a víz- és energiaellátást, a kikötők és kereskedelmi útvonalak működését, valamint a kritikus infrastruktúra és az állami intézmények működőképességét. A rakéta- és dróntámadások, a kibertámadások és a stratégiai tengeri útvonalakat fenyegető veszélyek fényében a regionális együttműködés egyre nagyobb jelentőségre tesz szert. A megállapodás ötvözi a királyság politikai és gazdasági képességeit Törökország katonai erősségeivel és Pakisztán stratégiai tapasztalataival.”

A moszkvai Nyezavisszímaja Gazeta című ellenzéki napilap ezt írja:

„A Háromoldalú Szövetség tagjai hangsúlyozzák, hogy a mekkai megállapodás tisztán védelmi jellegű és nem irányul más országok érdekei ellen. Azonban nyilvánvaló, hogy ennek a katonai-politikai »háromszögnek« a kialakulását – egy ilyen válságos Közel-Kelet-érában – mind az Irán-párti »tengely« hatalmának elvesztése, mind Izrael fokozódó katonai tevékenysége vezérelte a régióban.”

A lahorei Pakistan Today című liberális napilap riportja így ír:

„A kezdeményezést kizárólagos katonai blokk-ként ábrázoló kritikusok figyelmen kívül hagyják annak alapvetően stabilizáló célját. A megállapodásnak nem célja a meglévő nemzetközi partnerségek felváltása vagy rivális befolyási övezetek létrehozása. Inkább a regionális önellátás felé irányuló szélesebb körű tendenciát tükrözi, amelyben a felelős kormányok saját mechanizmusokat dolgoznak ki a béke fenntartása és a közös érdekeik védelme érdekében.”

Az isztambuli Ekonomi című gazdasági napilap arra figyelmeztet, hogy:

„… hiba lenne alábecsülni a Mekkában aláírt megállapodás stratégiai jelentőségét. Pakisztán az egyetlen muszlim ország, amely nukleáris fegyverekkel rendelkezik; Törökország erős és egyre függetlenebb védelmi iparral, valamint jelentős katonai képességekkel bír; Szaúd-Arábia pedig energiaforrásaival, pénzügyi erejével és az Öböl-menti stratégiai elhelyezkedésével gazdasági súlyt biztosít.”

Migránsok kezelése

Miután több tízezer migráns Marokkóból átúszott a spanyol Ceuta exklávéba, Spanyolország és Olaszország újra bevezette egymás ellen a határellenőrzést. A madridi El País című közép-baloldali napilap úgy véli, hogy Ceuta segített Meloni olasz miniszterelnök kormányának:

„politikailag pontokat szerezni – a válságot egy jelentős EU-partnerhez méltatlan módon kihasználva. Az EU azonnal Spanyolország mögé állt. A Meloni-kormány azonban nem hajlandó lemondani a politikailag jövedelmező narratíváról, amely lehetővé teszi számára a migrációval kapcsolatos félelmek szítását. Olaszország azóta különleges ellenőrzéseket végez a Spanyolországból érkező utasokkal szemben – a biztonság védelmének szükségességére hivatkozva. Meloni egy képzeletbeli megoldást kínál az olaszoknak egy képzeletbeli problémára. Ezért a spanyol kormány reakciójának, hogy szintén ellenőrzéseket vezet be, nem sok értelme van. Meloni már így is szégyenbe hozta magát saját polgárai és az EU előtt.”

A londoni The Telegraph című konzervatív-jobboldali napilap az Európai Bizottságot kritizálja:

„Brüsszel, mint mindig, most is figyel, hangzatos nyilatkozatokat ad ki, de semmi mást nem tesz, miközben a nyitott határokról szőtt európai álmok szertefoszlanak. Az 1985-ben aláírt Schengeni Megállapodás egy letűnt kor emléke. Ma a tömeges migráció világában élünk, amelyet túl gyakran használnak fegyverként. Az olyan országokat, mint Törökország, Fehéroroszország és most Marokkó, az elmúlt években azzal vádolták, hogy megnyitották határaikat a schengeni országok felé, hogy destabilizálják azokat és politikai engedményekre kényszerítsék őket. A megállapodást ez biztonsági kockázattá teszi Európa számára.”

A lisszaboni Jornal de Negócios című gazdasági napilap így összegzi gondolatait:

„Európa hatalmas dolgokat ért el saját valutája létrehozásával és Kelet-Európa integrációjával. Ma azonban néhány tízezer ember inváziója a spanyol Ceuta exklávéba elég ahhoz, hogy megossza az európaiakat. Ez természetesen nagyon komoly dolog. Marokkó csak tétlenül nézi vagy olajat önt a tűzre. De a rabati kormány bírálata helyett az európaiak csak egymást támadják.”

Ceuta egy stresszpróba Európa számára, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„Július 30-án reggel drámai jelenetek bontakoztak ki Európa külső határán. Több tízezer ember ugrott a tengerbe, hogy Marokkóból elérje a spanyol Ceuta exklávét. Úti céljuk: Európa. Néhány órán belül nyilvánvalóvá vált Európa migrációs politikájának törékenysége. Az áldozatok száma: legalább 72 halott. Európa külső határa óriási nyomás alatt áll.

És miért? Az egyoldalú nemzeti intézkedéseknek köszönhetően. Ezek nem oldják meg az illegális migrációt, sőt, néha újraélesztik. Ahogy a »nem az én hátsó udvaromban« elv sem tudja megfékezni az erdőtüzet, úgy semmilyen nemzeti intézkedés sem tudja megállítani a nemzetközi emberkereskedelmet. Épp ellenkezőleg: ahogy a görög Alekszisz Ciprasz miniszterelnöksége idején, most is tanúi vagyunk annak, hogy Pedro Sánchez spanyol kormányának politikai jelzései közvetlen hatással vannak a migrációs útvonalakra. A törvény végrehajtása azonban nem függhet a politikai többségtől.

Csak az össze-európai fellépés hatékony: az EU migrációs politikájának változásának köszönhetően, amelyet az Európai Parlament új többségével tudtunk végrehajtani, az Európai Unióba irányuló illegális migráció az elmúlt két évben 55 százalékkal csökkent. Az idei év első felében ismét mintegy 40 százalékkal esett vissza. Az EU—Tunézia megállapodásnak köszönhetően az ezen az útvonalon keresztüli illegális migráció 2023 óta jóval több mint 90 százalékkal csökkent.

Az Európai Néppárt egyértelmű álláspontjának köszönhetően a migrációs csomag és az új visszatérési rendelet most törvényi erővel bír. Ami ma jogilag lehetséges, azt következetesen végre is kell hajtani és gyorsan kell alkalmazni. Az Európai Tanács következő rendes ülésén ezért kötelező érvényű végrehajtási tervre van szükségünk – egyértelmű felelősségi körökkel, rögzített határidőkkel és ellenőrizhető célokkal.

Ceuta ugyanakkor megmutatta, hogy a szomszédos államokkal való szoros együttműködés is hasznos lehet. Marokkó azonnal visszafogadta az embereket. Senki sem lépett tovább a schengeni övezetbe. Ebből le kell vonnunk a helyes következtetéseket. Európának gyors visszaküldési központokat kell létrehoznia Afrikában. Az EU olyan országoknak kínál lehetőséget, amelyek együttműködnek velünk ezeken a visszaküldési központokon, továbbá erős kereskedelmi kapcsolatokkal, gazdasági együttműködéssel és legális migrációval rendelkeznek. Ehhez egyértelmű mandátumra van szükségünk a Bizottság számára, és nem várhatunk tovább a leglassabb tagállamra. Hasonlóképpen, a visszaküldések többé nem függhetnek az egyes tagállamok politikai akaratától. A maradási joggal nem rendelkező migránsoknak el kell hagyniuk Európát – nincsenek ha-k, és-ek vagy de-k!

[…] Emiatt a Frontexet egy valódi európai határvédelmi ügynökséggé kell bővíteni, 50 000 tiszttel, és a nemzeti erőkkel együtt kell biztosítani az EU külső határait. Ugyanakkor Európának közös hírszerzésre van szüksége az embercsempész bandák elleni küzdelemben. A szervezett bűnözés régóta működik határokon átnyúlóan, a legmodernebb technológiát használva. Biztonsági hatóságainknak gyorsabban kell információkat cserélniük, és korábban kell azonosítaniuk a fenyegetéseket. Ehhez Európának lényegesen szorosabb hírszerzési együttműködésre van szüksége.

[…] Ahogy egy falusi rendőrnek nincs esélye a szervezett bűnözéssel szemben, úgy egyetlen tagállam sem fogja egyedül legyőzni a nemzetközileg működő embercsempész maffiát. Csak egy egyesült Európa vethet véget tevékenységüknek. Ceuta stresszteszt volt Európa számára. Most Európának be kell bizonyítania, hogy az illegális migráció elleni küzdelmet közös felelősségként kezeli.”

Amerikai előválasztások

Michigan államban a Demokrata Párt bal szárnyát képviselő El-Sayed győztesen került ki az előválasztásból. A koppenhágai Kristeligt Dagblad című keresztény napilap ezt így magyarázza:

„Jó és nyomós okok vannak arra, hogy miért vonzza különösen a fiatal amerikaiakat egy olyan mozgalom, amelynek célja a hiperkapitalizmus megszüntetése és a gazdagság igazságosabb elosztása. Az ország politikai és gazdasági elitje az elmúlt években sokat tett az amerikai álom lerombolásáért. Sok átlagpolgár számára az életet ma a bizonytalanság jellemzi. De kérdéses, hogy a szocializmus képes-e és meg kell-e oldania az ország kihívásait. A mozgalom hívei által támogatott politikai irányzatok gazdaságilag, politikailag és társadalmilag fenntarthatatlanok.”

A nagojai Chunichi Shimbun című közép-baloldali, liberális napilap a következőképpen tekint előre:

„Kevesebb, mint három hónap van hátra a november 3-i amerikai félidős választásokig, és mind a republikánus, mind a demokrata pártot a rivalizálásuk mellett belső konfliktusok is foglalkoztatják. Úgy tűnik, a demokraták nem tudják kihasználni Trump gyenge közvélemény-kutatási eredményeit. A hátralévő kampány még hevesebbé és szélsőségesebbé válhat. A politika azonban a kompromisszumokon és a konszenzuson alapul.”

Putyin kizárta az ellenzéket a választásokból

A tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapja ezt jegyzi meg:

„Egy államilag finanszírozott intézet által végzett közvélemény-kutatások szerint a válaszadók valamivel több mint 30 százaléka támogatja Putyin Egységes Oroszország nevű pártját. Egy független intézet legfrissebb közvélemény-kutatásai szerint a választók 62 százaléka viszont azt javasolja, hogy Oroszországnak béketárgyalásokat kellene kezdenie Ukrajnával. A közösségi médiában olyan bejegyzések keringenek, amelyek a Jabloko párt támogatását szorgalmazzák a szeptember közepi választásokon. Még a száműzetésben élő aktivista és Navalnij ellenzéki politikus özvegye is a Jablokóra való szavazásra szólított fel. A párt valószínűleg azért tudott évtizedekig fennmaradni, mert a Kreml be akarta bizonyítani, hogy Oroszország egy demokrácia, sokszínű politikai pártokkal. A választások látszólagos funkciója most véget ért.”

A moszkvai Vedomozsti című gazdasági napilap ezt írja:

„Azoknak a szavazóknak, akik a Jablokóra szavaztak volna, első érzelmi reakciójuk, hogy valószínűleg távol maradnak a választásoktól. A legelfogadhatóbb alternatíva valószínűleg az Új Nép [2020 márciusában alapított, mérsékelten jobbközép, liberálisnak tekintett] pártja lenne. Most minden azon múlik, hogy ennek a pártnak sikerül-e megszólítania a Jabloko szavazóit. A közvélemény-kutatások azonban azt mutatják, hogy a Jabloko népszerűségi mutatói amúgy is a hibahatáron belül voltak – olyan alacsonyak, hogy az adatok alapján lehetetlen azonosítani a párt tényleges támogatóit.”

A szeptember közepére tervezett választással kapcsolatban a londoni The Times című konzervatív napilap ezt jegyzi meg:

„Bár kétségtelen, hogy a kormányzó Egységes Oroszország nevű párt, amely uralja a Dumát [hivatalos néven Állami Duma, Oroszország törvényhozó parlamentjének, a Szövetségi Gyűlésnek a választott alsóháza, és a legfontosabb szerv, amely Moszkvában működik, és törvényeket fogad el], győzni fog, a választási kampány ennek ellenére jelentős. A közvélemény barométere az egyetlen lehetőség, hogy a hatalmon lévők kötelességüknek érzik meghallani a lakosság életkörülményeivel kapcsolatos panaszokat. Bár egyetlen párt sem kérdőjelezheti meg nyíltan a háborút, annak hatásai fokozatosan nyilvánvalóvá válnak: az üzemanyaghiány miatt sorban állás alakult ki a benzinkutaknál, a Fekete-tenger és a Krím-félsziget üdülőhelyei egyre veszélyesebbek a nyári strandolók számára, és az egyre kétségbeesettebb kísérletek elegendő katona toborzására sokak életét megnehezítik. Mindenekelőtt azonban semmilyen hivatalos propaganda nem tudja eltitkolni a veszteségeket – nyugati hírszerzési források szerint mintegy félmillió halottat –, valamint a növekvő korrupciót.”

Török törvény a Kurdisztáni Munkáspártról

Az isztambuli Birgün című baloldali, független napilap ezt jegyzi meg a PKK-ról szóló török törvényről:

„Mindkét fél a [hétfői] döntést nem lezárásnak, hanem folyamatban lévő előrelépésnek tekinti. Azonban eltérő vélemények vannak arról, hogyan kellene folytatni ezt a folyamatot. De egy dolog világos: Erdoğan elnök nem megoldást keres, hanem hatalma megszilárdítását keresi – minden más kérdés irreleváns számára. A kurdok szavazatait akarja megnyerni még egy ciklusra. A kormány kezdetben tagadta, hogy a kurdok aggodalmai az ország demokráciájára is kiterjednének. A kormány számára a terrorizmus volt a fő probléma, amelyet meg kellett oldani.”

Kurd szemszögből a szintén isztambuli Yeni Yaşam című megerősíti:

„A Törökországban elfogadott törvény csak akkor lesz értelmes, ha kiindulópontként szolgál a demokratizálódáshoz. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, a kurd nép vezetőjének, Abdullah Öcalannak szabadon és önállóan kell cselekednie. Csak akkor tekinthető ez a törvény valódi új kezdetnek, ha aktív szerepet vállal és irányítja a folyamatot. Ellenkező esetben a törvény elfogadása és bizonyos intézkedések bejelentése semmilyen előrelépést nem hoz.”

Trump tervei a Gázai övezetről

Trump amerikai elnök 15 pontos tervet tett közzl a Gázai övezetre vonatkozóan. A koppenhágai Politiken című liberális napilap ezt így kommentálja:

„Izrael most elutasította a tervet, amelyet egyébként a Hamász elfogadott volna. Kételkedhetnénk abban, hogy valóban letették volna-e a fegyvert – a terrorszervezetek ritkán teszik ezt önként. De botrányos, hogy Izrael egyszerűen elutasítja a tervet, és hogy a nemzetközi közösség ezt megengedi. És miért fogadja el Trump ezt az elutasítást egy olyan ország részéről, amely rendkívül függ az amerikai segélyektől? Izrael mérhetetlen károkat okozott magának erőszakos cselekedeteivel a Közel-Kelet többi részén. Ezért még az Egyesült Államokban is csökken Izrael támogatottsága. Rövid távon kevés változás történhet Gázában, de hosszú távon ez katasztrófa Izrael számára. Október 27-én választásokat tartanak ott. Ha Netanjáhú és radikális partnerei győznek, Izrael egyre inkább nemzetközi számkivetetté válik.”

A Jerusalem Post című, 1932-ben alapított közép-jobboldali, konzervatív napilapban ez áll erről:

„Ami zavart és cinizmust szít, az Netanjáhú kategorikus elutasítása a dokumentummal kapcsolatban, annak ellenére, hogy kormánya a keretmegállapodás kulcsfontosságú elemeivel halad előre – anélkül, hogy nyíltan elmondaná a nyilvánosságnak, hogy mit szándékozik valójában végrehajtani. Miért teszi ezt Netanjáhú? A válasz egyszerű: a politikája miatt. A miniszterelnök nem akarja elidegeníteni jelenlegi vagy potenciális jövőbeli koalíciós partnereit. A szélsőjobboldali Likud szavazókat sem akarja elidegeníteni, akik határozottan ellenzik a tervet. Ugyanakkor nem engedheti meg magának, hogy felbosszantsa Trumpot, aki számára a terv jelentős eredményt jelent.”

Halálos ítélet Bassár el-Aszad ellen

A milánói Corriere della Sera című, történelmi jelentőségű, 1876-ban alapított, legnagyobb példányszámban kiadott és legolvasottabb olasz liberális napilap jelentése szerint:

„A damaszkuszi bírák, ahonnan el-Aszad 2024 decemberében menekült el, most halálra ítélték háborús és az emberiség elleni bűncselekmények miatt. Távollétében: mivel a diktátor Moszkvában, a Kreml védelme alatt tölti száműzetését, egy csodálatos tetőtéri lakás között a főváros központjában és egy luxusvillában a külvárosban. Ez az ítélet az első, amelyet az új kormány az Aszad-dinasztia vezetése ellen hozott. Ahmed al-Sharaa elnöknek, egy iszlamista lázadó csoport korábbi parancsnokának most meg kell próbálnia meggyőzni Oroszországot – amelynek éppen most engedélyezte két katonai bázis további működését Szíriában –, hogy adja ki Bassárt.”

A damaszkuszi Al Thawra című állami napilap erről van meggyőződve:

„A Bassár el-Aszad elleni ítélettel Szíria fontos lépést tett a háborúval való jogi leszámolás felé. További lépések következnek, mivel több száz rezsimképviselőt tartóztattak le. Ezért annál is fontosabb, hogy a közelgő pereket jogilag megalapozott módon folytassák le. Fontos, hogy korlátozott számú, megalapozott és jelentős üggyel kezdjünk, ahelyett, hogy több száz vagy akár több ezer ítéletet hoznánk, amelyeket később tömegesen megtámadhatnak. A közelgő eljárások jelentősége azonban nem korlátozódik az egyének büntetőeljárására. A szíriai jogrendszer egészéről van szó.”

Csu Zsung-csi halála

Csu Zsung-csi, Kína korábbi miniszterelnöke 97 éves korában hunyt el Pekingben. Csu 1998 és 2003 között volt miniszterelnök, és Kína gazdasági felemelkedése egyik építészének tartják. A New York-i Wall Street Journal című gazdasági és üzleti napilap ezt jegyzi meg róla:

„Csu pályafutásának nagy ellentmondása az, hogy látszólag soha nem kérdőjelezte meg a Kommunista Párt ellenőrző szerepének szükségességét. Hitét annak ellenére is megőrizte, hogy Mao Ce-tung idején maga is számos politikai tisztogatás áldozata volt. Gyakran bírálta és küzdött a korrupció túlkapásai ellen anélkül, hogy beismerte volna, hogy azok elkerülhetetlenek egy olyan politikai rendszerben, mint a kínai, amely végső soron a politikai kényszerre támaszkodik a népi támogatás megszerzése érdekében. Vezetése alatt a párt továbbra is tagadta a politikai szabadság és a jólét közötti alapvető kapcsolatot; és a kegyetlen intézkedések, mint például az egygyermekes politika, folytatódtak.”

A hongkongi Ming Pao című független napilap így méltatja a hírt:

„Az ezredforduló környékén Csu Zsung-csi lerakta az új gazdasági rend alapjait Kínában. Vezetése alatt az ország sikeresen állt át a tervgazdálkodásról a szocialista piacgazdaságra. Különösen fontos szerepet játszott az állami tulajdonú vállalatok reformjában. Ezenkívül támogatta a pénzügyi és adórendszerek szerkezetátalakítását, és hasonló életszínvonalat biztosított a városi és vidéki területeken. Ugyanakkor azon is dolgozott, hogy megnyissa Kínát a külvilág felé, és aktívan vonzza a külföldi befektetéseket. Különösen figyelemre méltó, hogy az 1997—1998-as ázsiai pénzügyi válság idején Csu Zsung-csi  tartózkodott a kínai valuta, a renminbi leértékelésétől. Ezzel Kína jelentősen hozzájárult a regionális gazdaság stabilizálásához.”

Lapszemle. Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)