Dr. Ilija Srdanović újvidéki kardiológus az Insajdernek nyilatkozva hangsúlyozta: a közegészségügyi ellátásnak mindenki számára egyformán hozzáférhetőnek kell lennie, lakóhelytől, foglalkozástól vagy politikai hovatartozástól függetlenül.
Srdanović szerint a szerbiai egészségügy helyzete jóval rosszabb annál, mint amit az infrastrukturális beruházásokkal és a gyógyszerárak csökkentésével igyekeznek bemutatni. Hangsúlyozta, hogy az egészségügyi rendszert nem szabad politikai marketing céljaira használni, hanem újra kell gondolni, és egészséges alapokra kell helyezni.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Kiemelte azt is, hogy az egészségpolitikának nem ad hoc megoldásokra és a „csak úgy eszembe jutott” elvre kell épülnie, hanem az egészségügyi rendszer fejlődésének komoly, rendszerszintű megtervezésére van szükség.
„Ami az egész szerbiai egészségügyi rendszerből hiányzik, az az alapellátás megfelelő szervezettsége. Ez a hozzánk legközelebb álló egészségügyi intézmények, vagyis az egészségházak és a gyógyszertárak rendszere. Ott, ahol élünk. Szerbia minden településén, minden falujában, északról délre, keletről nyugatra. Elsősorban ebbe kell beruházni, hogy a megfelelő időben nyújtott egészségügyi ellátás mindenki számára, Szerbia valamennyi régiójában elérhető legyen. Ez pedig az egészségházakon keresztül valósítható meg” – mondta Srdanović.
Hozzátette, hogy az egészségházaknak világosan meghatározott szerepük van az egészségügyi rendszerben, és nem pótolhatják a regionális és általános kórházak hiányát. Emiatt az olyan nagyvárosok lakói, mint Újvidék, Kragujevac vagy Niš, nem rendelkeznek megfelelő másodlagos szintű egészségügyi ellátással. Ezekben a városokban ugyan működnek klinikai központok, Srdanović szerint azonban ezek nem kizárólag az adott város lakosságát szolgáló regionális általános kórházak, hanem harmadlagos szintű intézmények, amelyek jóval nagyobb térség betegeit látják el.
Srdanović szerint a probléma akkor jelentkezik, amikor az egészségügyi rendszer egészét úgy használják vissza, hogy az alap- és másodlagos ellátás terheit a harmadlagos szintre hárítják, holott nem ez annak feladata.
„Az intézeteknek és a klinikai központoknak nem csupán az a dolguk, hogy olyan betegeket kezeljenek, akiket mások nem láttak el megfelelően és időben. Oktatási szerepet is be kell tölteniük az egész rendszer számára, valamint tudományos és kutatási tevékenységet kell folytatniuk. Ez az elsődleges feladatuk, nem pedig az, hogy a betegellátás legyen a fő tevékenységük. Itt teljesen a feje tetejére állt minden” – fogalmazott.
Erkölcsi képmutatás és munkaerőhiány
Szavai szerint az egészségügyi rendszer súlyos identitásválsággal küzd, miközben a szerbiai egészségügyi ágazat irányításában egyfajta erkölcsi képmutatás is tapasztalható. Példaként az egészségügyi intézmények igazgatóinak megválasztását hozta fel. Mint mondta, túlnyomó többségük nem pályázat útján megválasztott orvos és sokan közülük hat hónap után is megbízott igazgatóként, törvényellenesen töltik be tisztségüket.
Srdanović ugyanakkor úgy véli, hogy a felszerelést meg lehet újítani, az emberi erőforrást azonban sokkal nehezebb pótolni. Rámutatott: az egészségügyi rendszert nemcsak az orvosok alkotják, hanem az ápolók, egészségügyi technikusok és minden más alkalmazott is, akik részt vesznek az egészségügyi ellátás biztosításában.
„Az egészségügyi rendszer azért is ment tönkre, mert leépült, megsemmisült az a minőségi ellátás, amelyet az ápolók és a technikusok nyújtanak. Ők jelentik az emberi erőforrást. Ebbe kell beruházni: a szakemberek képzésébe, minden szakterületen és minden szinten dolgozó orvos oktatásába, de az egészségügyi rendszer működése szempontjából ugyanilyen fontos az ápolói szolgálat megfelelő szervezettsége és működése is” – mutatott rá.
A hatalom ismét arról beszél, hogy számos egészségügyi dolgozó döntött úgy, hogy külföldről visszatér Szerbiába. Az Insajdernek nyilatkozó szakember azonban azt mondta: saját közvetlen környezetében nem tapasztalta, hogy nagy számban tértek volna haza külföldről egészségügyi dolgozók, akik elégedettek lennének a Szerbiában fogadó körülményekkel, bár reméli, hogy ilyen esetek azért vannak.
„Természetesen személy szerint is támogatom azt, amit a diákmozgalom programja is kér, követel és szeretne: hogy minél több emberünket itthon tartsuk, hogy olyan környezetet teremtsünk, amelyben a fiatal orvosok és egészségügyi dolgozók maradni akarnak, mert lesz hol dolgozniuk. Ehhez azonban vissza kell adni ennek a hivatásnak a méltóságát, hogy úgy végezhessék a munkájukat, ahogyan azt kell. Ne elsősorban egzisztenciális kérdéseken kelljen gondolkodniuk: milyen körülmények között élnek, mennyire hozzáférhető számukra az egészségügyi ellátás, az oktatás vagy a kultúra. Mindez ugyanis életminőségünk részét képezi” – zárta gondolatait dr. Srdanović.
A szekemberek képzésébe kell mielőbb beruházni
