Az ország meg fogja érezni a gáz nagymértékű drágulását

A Perzsa-öbölben zajló konfliktus nemcsak az olajárak jelentős emelkedését váltotta ki, hanem a cseppfolyósított földgáz (LNG) árát is felverte az európai piacokon. Az egy évvel ezelőtti árhoz képest az LNG ára több mint a kétszeresére nőtt. További problémát jelent, hogy az európai gáztárolók jelenleg mindössze a kapacitásuk 65 százalékáig vannak feltöltve, ami jelentősen elmarad a sokéves, körülbelül 80 százalékos átlagtól. A tárolók feltöltésére gyakorilag már nincs idő, mert egy hónap múlva kezdődik a fűtési szezon Észak-Európában, ami tovább növeli majd a gáz iránti keresletet. Emellett, ha az előttünk álló tél hidegebb lesz a korábbi, viszonylag enyhe teleknél, komoly ellátási problémák alakulhatnak ki az európai piacon, ami a következő hat hónapban szintén hatással lesz az árakra.

Szerbia csak ezután fogja megérezni a gáz nagymértékű drágulását. Ebben a pillanatban viszonylag védettek vagyunk a tőzsdei gázáraktól a Gazprommal kötött gázellátási szerződésnek köszönhetően. A Szerbiára vonatkozó gázárat az „olajformula” alapján határozzák meg, vagyis a világpiaci olajárak elmúlt kilenc havi alakulásához van kötve. Ám még e vitathatatlanul rendkívül kedvező formula szerint is Szerbiának hamarosan 60 százalékkal drágábban kell majd fizetnie a gázért, mint eddig, mert az olaj ennyivel drágult. Ez még mindig felveti a nagy kérdést, hogy az orosz fél továbbra is „jóváhagyja-e” ennek a számunkra rendkívül kedvező megállapodásnak a háromhavonta történő meghosszabbítását, ami bizonyos „íratlan” kötelezettségekkel is jár, mint amilyen minden bizonnyal az Oroszország elleni szankciók bevezetésének elkerülése, az Ukrajnának történő lőszerneladás leállítása, valamint az orosz tulajdonjog megőrzése a Szerbiai Kőolajipari Vállalatban – írja a Nova ekonomija.

A gáz 60 százalékos drágulása (ha a szerződést változatlan feltételekkel hosszabbítják meg) éves szinten további 600 millió eurós többletköltséget jelentene a gázimport terén. Ha nem hosszabbítanák meg a megállapodást a Gazprommal, a gáz ára, amelyet Szerbiának meg kellene fizetnie, még magasabb lenne: a mai tőzsdei árakon Szerbiának éves szinten 2,5 és 3 milliárd euró közötti összeget kellene fizetnie. (Tavaly a gázimport teljes költsége körülbelül egymilliárd eurót tett ki.)

Az orosz megállapodás – különösen az elmúlt öt évben – összehasonlíthatatlanul kedvezőbb a gázellátás egyéb opcióinál, ezért egyáltalán nem meglepő, hogy a Srbijagas tavaly mindössze szimbolikus mennyiségű (0,5 százaléknyi) gázt vásárolt Azerbajdzsántól a Niš–Szófia összekötő vezetéken keresztül – ennek a gáznak az ára tavaly a vásárlási időszaktól függően 30–100 százalékkal volt magasabb, mint az orosz gázé.

A földgázt leginkább fűtésre használják, és a távhőszolgáltatók, valamint az egyéni gázfogyasztók hamarosan új árjegyzéket kapnak a Srbijagastól, mivel az olajár-növekedés csak az utolsó negyedévben fog átgyűrűzni a gáz árába az olajformula szerint. Az importárakat át kell hárítani a végfelhasználókra, hacsak az állam úgy nem dönt, hogy a költségvetésből fedezi a Srbijagas veszteségét.

Jelenleg az állam a költségvetésből fizeti a Srbijagas beruházási hiteleinek törlesztőrészleteit, mert a vállalat nem tudja törleszteni ezen kötelezettségeit, így fizettek ki tavaly a költségvetésből 149 millió eurót a cég garantált adósságára. Az IMF nyomása miatt nehéz elvárni, hogy az állam a folyó működési veszteségeket is átvállalja, így az idén télen a távhőszolgáltatókon keresztüli központi fűtés árának több mint 50 százalékos emelkedésére számíthatunk, valamint a közvetlenül gázzal fűtő polgárok számára is drágul a gáz. Orosz gáz hiányában a helyzet lényegesen rosszabb lenne, a jelenlegi tőzsdei gázárak mellett a polgároknak legalább 2,5-szer többet kellene fizetniük a távfűtésért, mint amennyit jelenleg fizetnek.