Idén nyáron 162 település maradt ivóvíz nélkül. Ezt mutatja a Pravo na vodu (Vízhez való jog) kezdeményezés „Srbija na cedilu” (Szerbia bajban) című felmérése, amelyhez 293 lakossági bejelentés érkezett, többnyire olyan emberektől, akik nem kaptak intézményi segítséget. Miközben a szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy a klímaváltozás miatt a vízellátási problémák egyre súlyosabbak lesznek, a terepen tapasztalható helyzet azt mutatja, hogy az ország nincs felkészülve erre a jövőre.
A Pravo na vodu kezdeményezés lakossági bejelentéseken alapuló felmérése szerint idén nyáron 162 településen volt ilyen a helyzet. Ez több, mint amennyit a közművállalatok és az önkormányzatok hivatalos adatai mutatnak, és több az előző évinél is.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
A víz nélkül maradt településeket ábrázoló térképen szinte alig van olyan pont, amely ne lenne piros. A kezdeményezés szerint a lakosok a száraz csapok legfontosabb okaként az aszályt és a források kiszáradását, valamint a hálózaton végzett munkálatokat és meghibásodásokat jelölték meg, de más problémákra is felhívták a figyelmet.
„A lakosok nagyon jól tudják, hol szivárog a víz, és hol van probléma. Vannak olyan turisztikai településeink is Szerbiában, például Vrnjačka Banja vagy Prolom Banja, ahol a lakosok arról számolnak be, hogy a víz valójában előbb kerül az ilyen tevékenységekhez, illetve magáncégekhez, mint a saját háztartásaikba” – mondta Iva Marković, a Pravo na vodu kezdeményezés munkatársa.
A szakemberek szerint a klímaváltozás miatt valóban egyre kevesebb víz áll majd rendelkezésre. A vízhiány okait azonban máshol is keresni kell. A hidrogeológus szerint Szerbiában nem újítják fel megfelelően a meglévő vízlelőhelyeket, és új vízforrásokat sem tárnak fel.
„Az utolsó új vízlelőhelyet Szerbiában 20 évvel ezelőtt nyitották meg – ez a Bogovina felszín alatti vízkészlete. Most azonban az a veszély fenyegeti, hogy a Bor bánya technológiai vizét biztosító tó elárasztja. Saját magunk ellen dolgozunk. Makišban metródepót építünk. Surčinban az EXPO-t olyan helyen építjük, amely ideális lenne mesterséges vízbeszivárogtatásra. Mačvában pedig bányászattal veszélyeztetjük Szerbia leggazdagabb felszín alatti vízkészletét, mindössze 15 kilométerre tőle” – mondta Zoran Stevanović hidrogeológus.
Hozzátette: a vízellátó rendszereket sem tartják megfelelően karban. A Pravo na vodu kezdeményezés felmérése pedig azt mutatja, hogy a lakosok nemcsak víz nélkül maradtak, hanem rendszerszintű segítséget sem kapnak.
„Az emberek szó szerint hónapokig vannak víz nélkül. Néha kapnak egy tartálykocsit, de ezek valóban nem jelentenek elegendő megoldást, ráadásul nincs is belőlük elég” – mondta Marković.
Hosszú távon számos problémát kellene megoldani.
„Erősítenünk kell az állami közművállalatokat. Ezek a privatizációval szembesülnek. A szakképzett munkaerő távozik, a szakemberek elmennek, miközben a javításokért felelős dolgozóknak több száz hibabejelentéssel kell megbirkózniuk” – mondta Stevanović.
Annak érdekében, hogy a víz nélküli csapok ne legyenek az utolsó csepp a pohárban, az N1-nek nyilatkozó szakember szerint mindenekelőtt arra van szükség, hogy a meglévő vízgazdálkodási terveket és stratégiát a gyakorlatban is végrehajtsák.
Fotó: Magnific
