Bűnös hősök Mladićnak nem jár dicsőség, Natanjahu is megkeserülheti a titkait – Átlapoztuk a világsajtót

A jogerősen életfogytiglanira ítélt háborús bűnös Ratko Mladić belgrádi temetése kiverte a biztosítékot a szomszédban is, de Európa-szerte is. Ugyanakkor a szász-anhalti szélsőjobboldali győzelem – amelyről legutóbbi rendkívüli lapszemlénk készült – további kommentárok formájában hasonló veszélyekre hívja fel a figyelmet. A kisázsiai vészövezetben Netanjahu retteghet: egy izraeli oknyomozás szerint a miniszterelnököt külföldről is és belföldről is figyelmeztették a Hamász 2023. október 7-i támadása előtt. Politikai adósságok mellett szó lesz a nyugati államadósságokról is. A PISA-teszt kiábrándító eredményei még azokban az országokban is felhördülést okoztak, amelyekben a tanulók a legjobb eredményt érték el. – Átlapoztuk a világajtót Katartól Hongkongig és Washingtontól Tokióig.

Egy háborús bűnös temetése Szerbiában

Belgrádban ezrek vettek búcsút az elhunyt boszniai szerb háborús bűnöstől, Ratko Mladićtól. 1995-ben ő rendelte el a srebrenicai mészárlást, amelyben több mint 8.000 muszlimot gyilkoltak meg. A katari Al Jazeera hírtévé vendégkommentárja szerint:

„Voltak-e bármilyen jogos háborús célok, amelyek bármilyen módon igazolták volna Mladić tetteit? Nem. Igazolható volt-e Szarajevó lakosságának éheztetése és levadászása? Soha. Igazolható volt-e több mint 8.000 srebrenicai férfi és fiú meggyilkolása? Természetesen nem. Tehát meg kell tanulnunk Mladić halálából és temetéséből, hogy a jó embereket rossz emberekké változtathatják meg a rossz politikai vezetők és a háborús tapasztalatok. Mladić dicsőítésének vagy univerzálisan alkalmazható tanulsággal kell szolgálnia, vagy semmivel.”

A bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap kiemeli:

„A mai napig Szerbiában és a boszniai »Szerb Köztársaságban« sokan nem látják be, hogy a Mladić cselekedeteiben megnyilvánult csoportalapú gyűlölet igazságtalan. Évtizedek óta olyan emberek vannak ott hatalmon, akik bizonyos tekintetben hasonló álláspontot foglalnak el, mint az Identitárius Mozgalom [nacionalista etnokulturális, radikális jobboldali mozgalom, amely az európai népek identitásának, kultúrájának és hagyományainak megőrzését hirdeti]. Őket a lakosság többsége választja meg. Közép-Európában ezt gyakran a Balkán állítólagos elmaradottságára való arrogáns hivatkozással utasítják el. De a szélsőséges iszlamofóbia végül tömeges erőszakhoz vezet.”

A londoni Middle East Eye című hírportál ezt jelenti ki:

„A népirtás rasszista logikája talán visszahúzódik a politikai élet peremére, de továbbra is kering a kulturális emlékezetben. És amikor a politikai feltételek megfelelőek, visszakerül a mainstreambe, és politikai hatalomra tesz szert. A feladat az, hogy elismerjük ezt a valóságot. Ha ezt nem tesszük meg, fennáll a veszélye annak, hogy a szélsőjobboldal politikája váratlanul ér minket, anélkül, hogy felismernénk azokat a kialakulóban lévő körülményeket, amelyek újra valószínűbbé teszik a tömeggyilkosságot és az elvándorlást Európában. Mladić halott. De a veszély, amelyet megtestesített, nem halt meg.”

Crvena zvezda, nacionalizmus, verőemberek – így fonódott össze a szerb futball a politikával, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:

„Több ezren vettek részt Ratko Mladić hétfői belgrádi temetésén. A boszniai szerb hadsereg egykori főparancsnoka, akit a hágai nemzetközi törvényszék jogerősen életfogytiglani szabadságvesztésre ítélt népirtásért, emberiesség elleni és háborús bűncselekményekért, augusztus 27-én halt meg 84 évesen. A temetés körüli állami szerepvállalás olyan erős tiltakozást váltott ki, hogy Marta Kos uniós bővítési biztos lemondta tervezett belgrádi látogatását. A vita azonban már a gyászszertartás előtti este beköltözött abba a közegbe, ahol a szerb nacionalizmus évtizedek óta különösen látványosan jelenik meg: a futballstadionba.

A Crvena zvezda és a Partizan szeptember 6-i, 180. örökrangadójának kezdete előtt a Rajko Mitić Stadionban egyperces csenddel emlékeztek Mladićra, a hangosbemondó pedig »örök dicsőséget és hálát« kívánt neki. A két ősi rivális szurkolótábor ezen az estén egy ponton ugyanazt skandálta: Mladić nevét. A Zvezda északi kanyarjában a Delije szurkolócsoport hatalmas képet feszített ki róla, majd megjelent a »Pravac Potočari« – »Irány Potočari« – felirat. Ez különösen súlyos utalás: Mladić 1995 júliusában, Srebrenicába bevonulva használta ezeket a szavakat, mielőtt a boszniai szerb erők több mint nyolcezer bosnyák férfit és fiút öltek meg. A koreográfiát a stadion nagy része tapssal fogadta.

[…] A Zvezda és a szerb nacionalizmus kapcsolata jóval régebbi Aleksandar Vučić rendszerénél. A Delije 1989-ben jött létre több, addig külön működő kemény mag egyesítésével, éppen abban az időszakban, amikor felgyorsult Jugoszlávia szétesésének folyamata, a nemzeti retorika pedig mind nagyobb teret nyert. Az 1990 májusi zágrábi Dinamo–Crvena zvezda mérkőzésen kitört tömegverekedés utóbb a jugoszláv felbomlás egyik jelképe lett: a Bad Blue Boys és a Delije összecsapását sokan a közelgő háború előképének látták.”

Az EU bírálja a Mladić temetésének ünnepségét, írja a Frankfurer Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

“Az elhunyt háborús bűnös, Ratko Mladić szerbiai temetési szertartásának árnyékában az EU elítélte a »háborús bűnösök dicsőítését«. A »népirtás tagadásához« és az általános revizionizmushoz hasonlóan ez is ellentmond a »legalapvetőbb európai értékeknek« és »nincs helye sem az EU-ban, sem az EU-tagjelölt országokban«, jelentette ki hétfőn  az Európai Külügyi Szolgálat szóvivője Brüsszelben.”

Ratko Mladićot eltemették. A szerb nép búcsút vett a tábornoktól, fia pedig így szólt: „Köszönöm testvéreim, hogy eljöttetek megítélni, hogy apám hős vagy bűnöző volt-e – HAJRÁ ATYÁM, HAJRÁ PARANCSNOK!”, írja a Borba című podgoricai, montenegrói hír- és politikai portál. Noha a halott nem érdemli meg, ám érdemes hosszabban is idézni fia szavait, amint összemossa a bűnt a hősiességgel, a bűnöst az áldozataival:

„Kedves Apu! Amikor a Kninbe induló helikopterhez vittelek, azt mondtad: »Szavamat adtam, hogy megvédem a népet és az országot. Ez kötelesség és megtiszteltetés. Minden szerbnek ma is arra kell gondolnia, hogyan fog egy napon Lázárral szembesülni; a katonáknak és a tiszteknek is Milossal kell szembenézniük.« Mindig is harcos és győztes voltál. Attól a naptól kezdve, hogy megszülettél, a forgatag közepén, a háború leghevesebb forgatagában 1943-ban, a Tiszta Hétfőn. A tífusz 40 héttel a születésed után jött el hozzánk, te túlélted és győztél. Elvesztetted az édesapádat, aki megsebesült az usztasák elleni halálos küzdelemben. Előtte azért jött, hogy megkereszteljen, a partizánok közül jött, a keresztapa pedig a csetnikek közül. Ekkora erőd volt már akkor, amikor még nem is tudtál róla: máris a szerbeket békítgetted. Később, a háború utáni nehéz életben, édesanyád nevelt fel téged, a nővéredet, Milicát, a bátyádat, Milivojt, az árvává vált testvéreket. Ő maga soha nem adta fel, csak Isten tudja, hogyan boldogult. De sikerült becsületes emberré nevelnie benneteket. Egy kartonbőrönddel és 50 dinárral indultál a zimonyi katonai középiskolába. Arról álmodoztál, hogy orvos leszel. A városnak hiányzott 21 dinárja, hogy ösztöndíjat adjon neked, és ezért lettél katona. Később azt mondtad nekem, egy jó sebész megment egy életet, de egy jó tiszt, az ezreket. Megmentetted az embereket. Egyedül Isten vitt át a háború forgatagán. A golyó nem akart téged eltalálni, helikopterrel vágtál át a villanyvezetéken. Együtt zuhantunk le egy helikopterben, senkinek sem görbült meg a haja szála sem; háromszor megsebesültél, de Isten megvédett. Isten tudja, és ma látjuk, hogy az egész nemzet tudja ezt. Az ellenség többször is megpróbált megölni, de kudarcot vallott. Megpróbáltak megvásárolni, de nem jártak sikerrel. Megpróbáltak megfélemlíteni, de nem sikerült. Megölték a lányodat, de nem jártak sikerrel. És végül csak az maradt, hogy hazugságokat találjanak ki rólad, hogy gyűlölöd az embereket és a világot. Mesterséges pereket rendeztek hőseinknek, hogy védelmezőinkből bűnözőket, a bűnözőkből pedig hősöket faragjanak. Köszönöm testvéreim, hogy eljöttetek megítélni, hogy apám bűnöző vagy hős volt-e. 1994-ben itt álltunk, ezt a helyet választottuk családunk örök nyughelyéül. Aztán azt mondtad, hogy itt akarsz nyugodni. Nos, eljött ez a nap. Köszönöm édesanyádnak, hogy így nevelt fel, és hogy ezeket az értékeket továbbadtad nekünk. És bocsáss meg, ha valamiben, vagy ha semmiben nem voltam hozzád méltó. Ma elmész, hogy találkozz Annával, édesanyáddal, Stannal, Milivoj testvéreddel, Milica nővéreddel és az őseinkkel. De ma Lázár és Miloš elé is járulsz. Nem kell semmit felsorolnom, az emberek a tanúink, Isten a tanúnk. Ellenségek öltek meg Hágában. Háromszor is beismerték, hogy csodával határos módon túlélted.”

Választások Szász-Anhaltban

A párizsi Le Monde című liberális-szocialista napilap ezt írja erről:

„Ez sokkal több, mint pusztán a szélsőjobboldali eszmék térnyerése. Az antiszemitizmus, az idegengyűlölet és a náci retorika újjáéledése a közszférában nem kizárólag az AfD műve. A többi párt is felelős ezért a győzelemért, amely a német demokráciát sújtó krónikus betegség tünete. A nyugati eredetű hagyományos pártok gyakran leereszkedő álláspontot képviseltek, mintha meg akarnák tanítani a keletnémeteket némi jóérzésre és politikai műveltségre, akik látszólag semmit sem értenek a demokráciából és a jogállamiságból. Az osztályelőítélet vagy a regionális lenézés sosem állt messze egymástól.”

A hongkongi Takungpao című, a pekingi kormányhoz közel álló állami napilap jelentése szerint:

„A második világháború óta először aratott elsöprő győzelmet Németországban egy szélsőjobboldali párt. A választások az Ukrajnának nyújtott pénzügyi segélyekkel kapcsolatos széles körű elégedetlenség következményei voltak, miközben nem állnak rendelkezésre források a sürgető belpolitikai problémák megoldására. A szász-anhalti választások eredménye elkerülhetetlenül kihatással lesz más európai országokra is, mivel jövőre Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban és Lengyelországban is választásokat tartanak. Az EU-nak most attól kell tartania, hogy a szélsőjobboldali pártok további befolyásra tesznek szert, és ez egyre mélyülő megosztottsághoz vezet olyan kérdésekben, mint a migráció és az Ukrajnának nyújtott segélyek.”

A moszkvai Nyezavisszimaja Gazeta című ellenzéki napilap ezt a perspektívát kínálja:

„Az Alternatíva Németországért (AfD) győzelme teljesen alaptalan optimizmust váltott ki Oroszországban. Azok, akik úgy vélik, hogy  »népünk« hatalmon lehet a nyugati demokratikus országokban, eltúlozzák a személyes kapcsolatok fontosságát és alábecsülik a rendszer tényezőjét. Az AfD-be vetett remények hiábavalóságának története egyetlen, nem európai személy nevére vezethető vissza: Trump amerikai elnökre. Ő maga is lényegében jobboldali populista, és nyilvánvaló szándékkal kíván javítani az Oroszországgal fenntartott kapcsolatokon. Most vagyunk a mandátuma felénél. Nincs kilátás javulásra. Miért lenne másképp az AfD-vel?”

A varsói Polityka című közép-baloldali, pro-európai napilap szerint:

„Ha az AfD szövetségi szinten hatalomra kerülne, az Európai Unió egzisztenciális veszéllyel nézne szembe. Bár ez a kilátás örömet okozhat Trump amerikai elnöknek, Musk techmilliárdosnak és az európai jobboldalnak, ébresztőként kellene szolgálnia a demokratikus erők számára. A lengyel nacionalisták körében tapasztalható eufória különösen ostoba: ha az AfD-nek valóban sikerülne többségi kormányt alakítania, ez a kormány semmiképpen sem lenne jó véleménnyel Lengyelországról. Az AfD számára Lengyelország nagyobb fenyegetést jelent, mint Oroszország.”

A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap a német Bundestagban zajló vitát a következőkkel ítéli meg:

„Friedrich Merz agresszíven és személyeskedően reagált a szász-anhalti választásokra. Beszédében jelentős időt töltött az AfD és vezetőjének, Alice Weidelnek a támadásával. Ez jól mutatja, hogy Merz mennyire komolyan veszi az AfD erejét. Ugyanakkor a folyamat során önmagának ártott. Egy magabiztos kormányfő nem engedi, hogy az ellenzék diktálja a napirendet. És ha mégis, akkor a támadásainak hatásosnak kell lenniük. Az, hogy valaki azzal támadhatja az AfD-t, hogy nem érte el az abszolút többség célját Szász-Anhaltban, aligha hihető, tekintve a CDU katasztrofális teljesítményét. Az a tény pedig, hogy Merz ezután odáig ment, hogy azt állítsa, az AfD etnikai tisztogatást folytat a remigráció koncepciójával, még a saját pártján belül is fejrázást váltott ki.”

A prágai Lidové Noviny című konzervatív napilap a következőképpen gondolkodik az AfD-vel való megfelelő bánásmódról:

„Ésszerű-e megpróbálni kordában tartani a radikális pártokat? Általánosságban véve biztosan, de nem egy tűzfal formájában, mint a német modell. Mert ez vezetett az AfD sikeréhez, talán még egy kormányalakításhoz is Szász-Anhaltban. Ésszerű azonban a radikális pártokat megfékezni azáltal, hogy lehetővé tesszük számukra, hogy versenyhelyzetben vegyenek részt, amelyben meg kell mutatniuk, hogyan tudják a szlogenjeiket átültetni a gyakorlatba.”

A varsói Gazeta Wyborcza című, legnagyobb példányszámban megjelenő lengyel bal-liberális napilap figyelmeztet:

„Az AfD esetleges kormányra kerülése Szász-Anhaltban egyenértékű lenne egy veszélyes társadalmi-politikai kísérlettel, amelyre a háború utáni történelemben még nem volt példa. Etnikai kritériumokon alapuló kiutasítások, nacionalista kultúrpolitika, iskolai és közigazgatási tisztogatások, valamint a szabad és demokratikus rendet védő intézmények megbénítása – mindez nem politikai sci-fi, hanem egy olyan forgatókönyv, amelyre az állami hatóságok és a nyilvánosság már készül.”

A tokiói Yomiuri Shimbun című közép-jobboldali, mérsékelt-konzervatív napilap hangsúlyozza:

„Az AfD választási ígérete a nemzetiszocialisták úgynevezett faji higiéniájára emlékeztet. Még ha csak egyetlen szövetségi államban is hajtanák végre, ezt a politikát nem szabad megengedni. Az AfD-t a Szász-Anhalt Alkotmányvédelmi Hivatal »jobboldali szélsőségesnek« minősíti. Ha egy ilyen párt ténylegesen kormányozná az országot, az egész Szövetségi Köztársaság elveszítené a nemzetközi bizalmat.”

A katari Gulf Times című, angol nyelvű, a kormányhoz közel álló napilap elemzése szerint:

„Úgy tűnik, Merz számára nincsenek könnyű válaszok. Feladta évtizedes költségvetési fegyelmét és több százmilliárd eurós kölcsönt ígért a meggyengült német hadsereg újjáépítésére és az infrastruktúra felújítására. A választók azonban, különösen Kelet-Németországban, nem mutattak elismerést iránta ezekért a projektekért, amelyek alig hoztak látható eredményt.”

A londoni Asharq Al-Awsat című, konzervatív pánarab napilap ezt   jegyzi meg:

„Az AfD szász-anhalti választási győzelme azt mutatja, hogy a felállított tűzfal már nem képes megakadályozni a szélsőjobb felemelkedését, hogy az ország egy részén a legerősebb politikai erővé váljon. Így a kelet-németországi tartományokban közelgő választásokkal nemcsak a migránsok, hanem az ország politikai, gazdasági és kulturális elitje is nagy aggodalommal figyeli a szélsőjobb további lehetséges győzelmeit.”

A CDU csapdába esett, írja a londoni Financial Times című liberális-konzervatív napilap és a következő tanulságokat vizsgálja az AfD szász-anhalti választási győzelméből a CDU számára:

„A tűzfal – a szélsőjobboldallal való együttműködés megtagadásának jó szándékú politikája, amivel elhárítanák a demokráciára leselkedő veszélyt – csapdává vált a bevett pártok, különösen Friedrich Merz kancellár CDU-ja számára. Ahogy a CDU támogatottsága csökken, kénytelen megosztani a hatalmat baloldali ellenfeleivel, diszfunkcionális koalíciókban. A koalíción belüli belső harcok és munkájának szerény eredményei az AfD felé terelik a szavazókat. Ugyanakkor tovább szűkítik a kompromisszum lehetőségét a centrista pártok között. […] Egyre valószínűtlenebb, hogy a kancellár […] rendelkezik a szükséges vezetői tulajdonságokkal és ötletekkel ahhoz, hogy felélessze a szociáldemokratákkal kötött ingatag koalícióját és visszanyerje a választók bizalmát. Mindenekelőtt a CDU nem tudott új stratégiát kidolgozni egy exportorientált gazdaság számára, amelyben Németország mélyreható változásokon megy keresztül. Nagy hangsúlyt fektet a stabilitásra, és nincsenek ötletei a félidős kormány-átalakításhoz. Pedig Merznek sürgősen be kell bizonyítania, hogy a politikai közép még mindig képes változást elérni.”

Nyugati államadóságok

A Washington Post című közép-liberális fővárosi napilap a következő kérdést teszi fel:

„Vajon Kína meg fogja-e támadni Tajvant? Meg kell-e védeni a NATO-szövetségeseket Oroszországgal szemben? A közel-keleti vagy afrikai terrorizmus amerikai választ igényel-e? A szövetségi költségvetés nincs felkészülve ilyen eshetőségekre. Mégis, az ország védelme Washington legfontosabb feladata. A kormányoktól elvárják, hogy háború idején adósságot vállaljanak, békeidőben pedig csökkentsék azt. Az államkötvények piacának békeidőben végsőkig történő feszítése kötelességmulasztás – és veszélyt jelent a nemzetvédelemre.”

Az Euractiv, egy független, Brüsszel-központú hírportál, amely az Európai Unió politikájára és az uniós intézmények működésére specializálódott, a legnagyobb kockázatot nem az Egyesült Államokban, hanem Franciaországban látja:

„Míg az ország államadóssága – a GDP mintegy 116%-át teszi ki – alacsonyabb, mint Japáné vagy az Egyesült Államoké, a jelenlegi trendek és keretfeltételek miatt Franciaország a legsebezhetőbb eset rövid távon. Párizsnak és Brüsszelnek cselekednie kell, mielőtt a piacok sokkal zordabb körülmények között kényszerítenék Franciaországot alkalmazkodásra. Egy hiteles konszolidációs terv nem várhat nyugodtabb politikai helyzetre. Franciaországnak még van ideje megakadályozni a következő adósságválságot. De ha továbbra is kivár, a piacok cselekedhetnek először. Ennek az árát az egész euróövezet fizetné meg.”

Netanjahu újra bajban

A bécsi Die Presse című keresztény-demokrata, konzervatív napilap megjegyzi:

„Tökéletes vihar készülődik Benjamin Netanjahu feje felett. A [palesztin behatolás] harmadik évforduló[ja] előtt és alig hét héttel a Kneszet-választások előtt az izraeli miniszterelnököt új vádakkal szembesítik. Ezek annyira súlyosak, hogy a briliáns szónoknak nehéz lesz kiverekednie magát a káoszból. Az a tény, hogy a Shin Bet belföldi hírszerző ügynökség és Mohammed bin Zayed, az Egyesült Arab Emírségek uralkodója 2023 szeptemberében egy közelgő nagyobb Hamasz-támadásra figyelmeztette őt, nagyon nehéz helyzetbe hozza az önjelölt »Biztonság urát«.”

A tel-avivi Haaretz című közép-baloldali, liberális napilap a nyomozás mögött áll. A lap vendégkommentátora ezt írja:

„A miniszterelnök önelégültsége, arroganciája és az a bizalom, hogy a Hamász »egy előny«, arra késztette, hogy figyelmen kívül hagyja a figyelmeztetéseket. Ami még rosszabb, eltitkolta azok létezését három kulcsfontosságú tisztségviselő előtt is. E figyelmeztetések eltitkolása gondatlanságból elkövetett bűncselekmény – mind politikai, mind jogi értelemben. Súlyos gondatlanságról van szó, amely közvetlenül összefügg az október 7-i mészárlással, az áldozatokkal és annak következményeivel. Olyan országnak, amely egy olyan veszélyes régióban akar fennmaradni, mint a Közel-Kelet, határozottan kell cselekednie, hogy eltávolítsa hivatalukból az ilyen veszélyes vezetőket.”

Lesújtó PISA-eredmények

A PISA programot a kilencvenes évek végén hívta életre a legfejlettebb államokat tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (Organization for Economic Cooperation and Development – OECD, amelynek jelenleg 38 tagországa van). A felméréssorozat három területen vizsgálja a 15 éves tanulók képességét: alkalmazott matematikai, illetve természettudományi műveltség terén, valamint a szövegértésben.

A PISA-kutatás szerint a japán diákok világszerte az első helyen álltak a matematika, az olvasás és a természettudományok összesített rangsorában. A Tokióban, Osakában és Fukuokában kiadott Yomiuri Shimbun című közép-jobboldali, konzervatív napilap azonban óva int a túlzott optimizmustól:

„Ezek a jó eredmények nem vezethetnek önelégültséghez, hanem további kemény munkára van szükség a jobb teljesítmény érdekében. Japán ezúttal lényegesen rosszabbul teljesített a rövid szövegek megértésében, mint három évvel ezelőtt. Az is aggasztó, hogy a gyengén teljesítő gyermekek aránya megnőtt. Ez a gazdagok és szegények közötti szakadéknak is köszönhető. Ha ez a helyzet, célzott támogatást kell nyújtani a társadalmilag hátrányos helyzetű gyermekeknek.”

A Mulhouse-i L’Alsace című regionális napilap is foglalkozik az okokkal:

„A PISA-tanulmányok olyasmit is mérnek, amit Franciaország eddig nem volt hajlandó nyíltan elismerni: Franciaország az egyik olyan iparosodott ország, ahol a társadalmi háttér a legnagyobb hatással van a tanulmányi sikerre: 100 pontos a teljesítménykülönbség a privilegizált és a hátrányos helyzetű diákok között, az OECD-országok 85 pontos átlagával szemben. Ez egy rendszeresen előforduló, de ritkán emlegetett eredmény.”

Németországhoz hasonlóan Spanyolország is történetének legrosszabb PISA-eredményeit érte el. A madridi El País című közép-baloldali napilap ezt írja:

„Az új PISA-jelentés azt mutatja, hogy a spanyol diákok matematikából és olvasásból – két olyan alapvető kompetenciából – származó teljesítményszintje riasztóan csökken. Ahelyett, hogy megközelítené az iparosodott országok átlagát, Spanyolország egyre jobban lemarad. Nem engedhetjük meg, hogy társadalmunk egyik pillére, amelytől az ország jóléte függ, így omoljon össze. Az eredmények felszólítják a hatóságokat és minden érdekelt felet, hogy tegyék félre pártos vagy gazdasági érdekeiket, és dolgozzanak a helyzet megváltoztatásán – azok javára, akik a legértékesebbek számunkra: a jövőbeli polgáraink.”

Lapszemle. Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)