Haldokló Ócskapiac: fellendülést vagy kegyelemdöfést hoz a Lidl új üzlete?

Egy héttel ezelőtt nyílt meg Szabadkán a Lidl üzletlánc harmadik boltja, mégpedig a szabadkai Ócskapiac tövében. Hogy mit hoz ez az egyébként is haldokló piaci forgalomnak és az árusoknak, alig néhány nap után még nem lehet megmondani, de tény, hogy megoszlanak a vélemények és a várakozások a kereskedők között arról, mekkora konkurenciát jelent majd nekik az új üzlet.

Évek óta vegetál az Ócskapiac. Sokak szerint, ha hétvégenként nem járnának ide a magyarországiak vásárolni, már rég becsukták volna. Tizenöt éve még elképzelhetetlen lett volna, hogy üresen álljon ennyi asztal, hogy az árusok nyolc óra után kezdjenek kipakolni, vagy hogy a csarnok egyik végéből átlássunk a másikba, mert egy lélek sem sétál arra. A hanyatlás nem most kezdődött: évről évre esett vissza a vásárlóerő, és hiába a konkurens árak, egyre kevesebben vásárolnak a piacon.

Ha jelent is konkurenciát a Lidl, az elsősorban azokat érintheti leginkább, akik a tompai Határdiszkontban szerzik be az árujukat, és az áfa visszaigénylésével tesznek szert keresetre – miközben jelentősen olcsóbban tudják kínálni termékeiket a boltokhoz, drogériákhoz képest. Illetve a helyi termelők kerülhetnek nehéz helyzetbe, ugyanis bár első osztályú áru kerül az asztalukra, az üzletlánc áraival és akcióival nem tudják felvenni a versenyt.

Sokan már évek óta a piacból tartják fenn a családjukat. Van, aki harminc éve kezdte, és eddig sikerült megmaradnia, azonban nincs olyan árus, aki ne érezte volna meg a forgalom visszaesését – legyen szó ruházati cikkekről vagy szerszámokról.

Đorđo a Trošarina csarnokban huszonöt évvel ezelőtt kezdett kereskedni. Tisztálkodási és tisztítószereket, valamint állateledelt árult eddig, de mint mondja, már megkezdte a kiárusítást, és legkésőbb az év végén befejezi a piacozást, mert ebből már nem tudja eltartani a családját.

– Egyszerűen nincs forgalom, már nem kifizetődő ezzel foglalkozni. Még megpróbálom beszerzési áron eladni, amim van, esetleg felkínálom valamelyik szomszéd árusnak, hátha átveszik, és befejeztem. Keresek magamnak valami munkát; még ha minimálbért is kapok, az is jobb, mert biztos kereset. Itt minden bizonytalan, márpedig még tíz évem van a nyugdíjig – mondja Đorđo.

Szerinte azután romlott el minden ennyire, hogy elért ide a koronavírus-járvány. Azóta sem heverte ki a piac azt az időszakot, és évről évre nehezebb. Úgy véli, a Lidl üzlete tovább fogja csökkenteni az eladási rátájukat. Szerinte rajta kívül mások is felhagynának a piacozással, de nincs hol elhelyezkedniük.

– Amikor kezdtük, még ötvenöten voltunk ebben a csarnokban. Mára tízen maradtunk. Volt, hogy hetente két-három alkalommal is fordultam, hogy árut hozzak, mert mindent szétvittek. Most havonta egyszer járok át, és már semmire sem mondhatom, hogy nagyobb iránta a kereslet. Véletlenszerűen, amit sikerül eladnom, azt eladom, és már az ünnepek sem hoznak nagy fellendülést. Sőt, már a magyarországi vevőkre sem számíthatunk nagyon: az a legújabb szokásuk, hogy nem nálunk veszik meg az olcsó termékeket, hanem amikor mennek hazafelé, ők maguk állnak meg a Határdiszkontban bevásárolni. Bár nélkülük itt mindenki becsukhatna.

Đorđo szerint a háttérben biztosan ott van a pénztelenség, de az is hozzájárult a nehéz helyzethez, hogy még ha a boltok drágábbak is, ott lehet kártyával fizetni, tudnak részletre vagy csekkre vásárolni, a piacon viszont csak a készpénz megy. Így már semmi sem szól a piac mellett.

Szilvia, a csarnok egy másik árusa is panaszkodik a forgalomra. Ő is áfázik, de ő élelmiszert hoz a határ túloldaláról.

– Akinek van pénze, az nem jön a piacra, hanem bemegy a boltba, nem nézi az árakat, megveszi, amire szüksége van. A vékonyabb pénztárcájú emberek jönnek már csak a piacra; nálam elsősorban a mieink vásárolnak, nem a magyarok, és persze amennyi pénzük van, annyit költenek. Szerintem tovább romlik majd a helyzet. Hiába adom 100–200 dinárral olcsóbban a magyar termékeket, valószínűleg a Lidl nekem is konkurenciát fog jelenteni – főleg az akciós termékeivel –, de a legjobban talán a zöldséges rész árusai fogják megérezni. A piacosok előnye talán annyiban van, hogy nálunk vannak olyan termékek, amelyek a boltokban nem kaphatók.

Szilvia is a piacból tartja el a családját hosszú évek óta, azonban mint mondja, már ő sem fiatal, kérdés, találna-e magának másik munkát. A piaci keresetének egy részéből fizeti maga után az illetékeket és a nyugdíjalapot, azonban egyre kevesebb pénz marad, amit ki tud utalni saját részre fizetés gyanánt, sőt néha alig éri el a „pozitív nullát”. Egyre kevésbé éri meg ezt csinálni, azonban nincs más lehetősége: ki kell tartania, ameddig csak lehet.

Hajnalka fűszereket árul. Ő bizakodó, úgy véli, a Lidl nekik nem fog forgalomcsökkenést okozni. A piacon már jelen van a konkurencia néhány másik asztalon, de mindegyikük saját vevőkörrel rendelkezik.

– Nekünk házi készítésű termékeink vannak, és azok sokkal jobbak a boltinál. Ugyanakkor tény, hogy általánosságban visszaesett a forgalom, a covid előtt sokkal jobban ment a piac, nagyobb volt a kínálat és a kereslet is. Tavaly év vége óta azonban úgy vettük észre, hogy megindult valami, és a többieken is azt látom, hogy bizakodnak. De hát a remény hal meg utoljára: jövünk, csináljuk, és bízunk a jobban – nyilatkozta Hajnalka.

Boro Bršćanski már 36 éve árul a piacon zöldségféléket és gyümölcsöket, valamint az azokból készült termékeket, mint például a lekvár vagy a házi paradicsomlé. Mint fogalmazott, igaz, hogy nehéz, de volt már rosszabb is a helyzet a piacon, egyszerűen csinálni kell.

– Én nem hiszem, hogy a Lidl bármilyen hatással lenne a piacra, mert a vevőkörünk teljesen más. Sőt, abban bízom, hogy akik eljönnek a Lidlbe vásárolni, azok bejönnek a piacra is. Az egészséges konkurenciára pedig mindenkinek szüksége van. Az is fontos, hogy a piacon kapható áru minősége jobb, frissebb – ez válogatott áru, és ennek megvan a maga vásárlóközönsége. Akinek pedig ez fontos, az itt fog vásárolni, nem az üzletben.

Anna a húsrészlegen árul már hosszú évek óta. Ő is osztja azok véleményét, akik azt mondják, a Lidl közelsége még fel is dobhatja a piaci forgalmat.

– A nagyobb választék, a nagyobb forgalom jót tesz mindenkinek, és ha van konkurencia, az talán arra sarkallja az árusokat, hogy még inkább odafigyeljenek, milyen áru kerül az asztalukra, hogyan bánjanak a vevőkkel. Mi itt csirkehúst és csirkehúsból készült félkész termékeket árulunk. Megvan a vevőkörünk, akik mindig nálunk vásárolnak. Egyedül abban van különbség, hogy a friss húsáruhoz képest a félkész, előre elkészített termékek iránt nőtt meg a kereslet: a nőknek már nincs annyi idejük főzni, és szívesebben fizetnek többet az előre bepanírozott húsért vagy a töltött tekercsekért, mint a friss húsért, mert így gyorsabban kerül étel az asztalra.

A piac népszerűségének csökkenését ő is a nagy bevásárlóközpontokkal és a kényelmes kártyás fizetéssel magyarázza, ugyanakkor úgy véli, árak és főleg minőség tekintetében még mindig versenyképesek tudnak lenni az üzletekhez képest.

– Én azt gondolom, hogy akinek fontos a friss és minőségi áru, az biztosan a piacot fogja választani, még akkor is, ha egy kicsit többet kell fizetnie érte. Bízom benne, hogy az emberek továbbra is minket választanak.

Fotó: SZMSZ