Október 6-án az aradi vértanúkra emlékezünk, Kiss Ernőtől előkerült egy mindössze ötven példányban kiadott, számozott könyvecske 15. példánya, benne a tábornok 1841 és 1849 között írt leveleivel.
A lapokról nem a bronzba merevedett vértanú néz vissza ránk, hanem egy apa, após, katona és társasági ember, aki háromszáz fős bált rendezett, majd néhány évvel később fogolyként már csak kenyeret, bort és egy jó hírt kért a lányától – írja a balk.hu.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
A 19 oldalas könyvecske, amely azoknak a leveleknek a szövegét tartalmazza, amelyeket Kiss Ernő, magyar vértanú-tábornok írt az 1840-es években lányának, Rózának, 1903-ban készült Budapesten, a Franklin Társaság nyomdájában, mindössze 50 számozott példányban, és valószínűleg úgy jutott Várady Tibor nagyapjának, Várady Imrének a tulajdonába, hogy ő volt az egyike annak, aki 1906. május 27-én leleplezte Kiss Ernő szobrát Nagybecskereken.
Várady Tibor a „Mi legyen a bronz utazóórával?” című könyvében írja azt, hogy nagyapja – aki országgyűlési képviselő volt – leplezte le a szobrot 1906. május 27-én, vasárnap.
A könyv címlapja szerint a közölt levelek 1841 és 1849 között keletkeztek. Ez a nyolc év szinte pontosan végigvezet Kiss Ernő életének utolsó szakaszán, amelynek elején még egy sikeres császári-királyi katonatiszt, családapa és a társasági élet természetes szereplője ír, a végén pedig már a fogoly, akinek a világa egy cellára, néhány újságra, kenyérre és borra szűkül. A kötet címe egyébként pontosabban fogalmaz annál, hogy egyszerűen Kiss Ernő lányához írt leveleiről beszéljünk: „Kiss Ernő magyar tábornok és vértanú levelei leányához, Rózához és ennek férjéhez, hajniki és kiskürtösi Bobor Györgyhöz, 1841–1849.”
Rosát – akit rendszeresen Roserlnek, Rosának szólít – félti, tanácsokkal látja el, érdeklődik az egészsége iránt, és láthatóan meglehetősen intenzíven foglalkoztatja lánya jövője. A könyvecske egyik legszebb darabja azonban nem is Rosának, hanem a férjének szól. Kiss Ernő ebben tulajdonképpen lefekteti azokat a feltételeket, amelyek alapján hajlandó befogadni vejét a családba. Azt írja: ha Rosa boldog lesz mellette, ha a férje szeretettel, alázattal és tisztességes magatartással mindig méltó marad felesége szeretetére, akkor az ő Istenhez intézett imája meghallgattatott.
De megjelenik a levelekben az a másik Kiss Ernő is, aki a császári hadsereg magas rangú tisztje, társasági ember, bálokat rendez, vacsorákra jár, táncol és pezsgőzik.
Ha csak ezek a levelek maradtak volna fenn, akkor egy tehetős, művelt, kissé régimódi, gyermekeiért rajongó katonatiszt családi levelezését olvasnánk. Csakhogy a könyv 1849-ig tart, és a végére szinte minden megváltozik.
A levelekből nem az aradi emlékmű bronzba merevedett tábornoka lép elő, hanem egy ember, aki körül nyolc év alatt az egész világ megváltozott.
Kiss Ernő nagybecskereki emlékműve Radnai Béla (1873–1923) szobrászművész alkotása volt, a talapzat építészeti kialakításában Gondos Imre építész vett részt. A bronzszobrot 1906. május 27-én avatták fel Nagybecskerek főterén, az akkori vármegyeháza előtt.
A szobrot 1918-ban nem csak egyszerűen eltávolították, a részletesebb források szerint 1919. június 26-án éjszaka felrobbantották. A maradványokat a rendőrkapitányság udvarára vitték. A bronzfej azonban megmaradt, és később a nagybecskereki múzeum gyűjteményében bukkant fel. Ez azt jelenti, hogy a szobor mindössze 13 évig állt: 1906. május 27-től 1919. június 26-ig.
Kiss Ernő dúsgazdag örmény családban született 799. jún. 13-án, egyike volt a kevés magas rangú császári tisztnek, akik átléptek a magyar honvédségbe, és végigszolgálták a szabadságharcot. Ezért Kossuth Lajos mindvégig nagy megbecsüléssel övezte. A szabadságharc kezdetétől a szerb felkelők ellen harcolt, nevéhez fűződik az első jelentős magyar győzelem, a perlaszi szerb megerősített tábor elfoglalása. Az 1849. januári pancsovai vereség után lemondott a délvidéki hadtest irányításáról, ezt követően adminisztratív munkát végzett, és több ízben is helyettesítette a hadügyminisztert.
Világos után Haynau Aradon, a tizenhárom honvéd tábornok között őt is kivégeztette. Kivégzése után tisztiszolgája titokban kihantolta és álnéven temette el az aradi temetőben. Néhány hét után Katalinfalván temették újra, itt 16 évig nyugodott, majd az eleméri családi kriptában lelte meg végső nyughelyét.
Kiss Ernő szobra a nagybecskereki történelmi főtéren. A kép egy korabeli fotó felhasználásával készült a mesterséges intelligencia segítségével, először feljavítva, majd utólag színezve (Forrás: balk.hu)
