Szerbiában nem nyithatnak fogadóirodát az általános vagy középiskolától 200 méternél kisebb távolságra, és két fogadóiroda között is legalább 100 méternek kell lennie. Legalábbis a törvény szerint. A gyakorlatban azonban továbbra is működnek olyan fogadóirodák, amelyek túl közel vannak az iskolákhoz vagy egymáshoz.
A szerencsejátékokról szóló törvény szerint a gyermekek, kiskorúak és 19 év alatti fiatal felnőttek által látogatott oktatási intézmények épülete és egy játékautomatákat üzemeltető terem vagy fogadóiroda között legalább 200 méternek kell lennie. Két fogadóiroda, illetve játékterem között pedig legalább 100 méteres távolságot írnak elő.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Távolság alatt az egyik létesítmény bejáratától a másik bejáratáig vezető legrövidebb biztonságos gyalogos útvonalat kell érteni, illetve fogadóiroda esetében annak bejáratától az iskolaépület legközelebbi széléig vezető utat.
A Stop kocki adatbázisának elemzése szerint országszerte több mint ezer fogadóiroda és játékterem lehet túl közel iskolákhoz vagy más fogadóirodákhoz. Akadnak olyan esetek is, amikor két fogadóiroda csupán néhány méterre található egymástól, ugyanabban az épületben vagy éppen egymással szemben.
A Mozzart a Nova ekonomijának azt közölte, hogy működésük megfelel a hatályos előírásoknak, és minden egyes fogadóhely megnyitásához a törvényben meghatározott eljárás szerint szerzik be a szükséges engedélyeket. A vállalat szerint a szóban forgó adatbázis térképén „sok az önkényesen meghatározott adat”.
Mint hangsúlyozták, a fogadóhelyek távolságát az iskolaépület legközelebbi pontjától a fogadóiroda bejáratáig vezető „legrövidebb biztonságos gyalogos útvonal” alapján számítják ki.
Ha például fal választja el az iskolát és a fogadóirodát, akkor a ténylegesen bejárható útvonalat kell figyelembe venni. Számít az is, hol található a legközelebbi gyalogátkelőhely. A vállalat szerint ezért a térképen mért vagy szemmel becsült távolság nem feltétlenül egyezik meg a jogszabály alapján figyelembe veendő távolsággal.
A Mozzart azt is közölte, hogy minden fogadóhely esetében hitelesített földmérői dokumentációval kell igazolni a törvényi feltételek teljesülését. Állításuk szerint a Szerencsejáték-felügyelet szigorúan ellenőrzi a távolságokat, és akár egy-két méteres eltérést sem engedélyez.
A Batut Közegészségügyi Intézet 2018-as adatokon alapuló, 2020-ban közzétett kutatása szerint Szerbiában 51–93 ezer embernek lehetett problémája a szerencsejátékkal, közülük 14–33 ezren minősülhettek kóros szerencsejátékosnak.
A Mozzart arra is felhívta a figyelmet, hogy a két fogadóiroda közötti legalább 100 méteres távolságra vonatkozó szabályt csak 2020-ban vezették be, és azt nem lehetett visszamenőleg alkalmazni.
Az iskoláktól előírt 200 méteres távolság azonban más kérdés, ez ugyanis már a 2011-es jogszabályokban is szerepelt.
A 2020-as törvénymódosítás pontosította a távolság mérésének módját is: szükség van a Köztársasági Földmérési Intézet igazolására, valamint közlekedési szakértő véleményére az iskola és a fogadóiroda közötti legrövidebb biztonságos gyalogos útvonalról.
Ha kiderül, hogy valamelyik fogadóiroda az előírások hatálybalépése után a megengedettnél kisebb távolságra nyitott üzletet, 100 ezer és kétmillió dinár közötti bírságot szabhatnak ki rá.
„A törvényeket igazították a szerencsejáték-termekhez”
Oliver Tošković pszichológus a Nova ekonomijának arról beszélt, hogy a fogadóirodák jelenléte az olyan érzékeny csoportok közelében, mint a gyermekek és a tizenévesek, többféle hatással járhat.
Szerinte „a törvényeket igazították a szerencsejáték-termekhez, nem pedig a szerencsejáték-termeket a törvényekhez”.
Tošković szerint az emberek általában kiskapukat keresnek a törvényekben, hogy kijátsszák azokat, ebben az esetben azonban úgy látja, mintha már maga a jogalkotó keresné meg előre ezeket a kiskapukat.
A pszichológus szerint ezzel az a benyomás alakulhat ki a nyilvánosságban, hogy a törvényeket pusztán azért hozzák meg, mert kötelező, miközben úgy alakítják őket, hogy a gyakorlatban ne kelljen maradéktalanul betartani őket.
A gyermekekre gyakorolt hatással kapcsolatban Tošković az úgynevezett megfigyeléses tanulásra hívta fel a figyelmet. A gyermekek megfigyelés révén is tanulnak: látják a fogadóirodákat, látják, hogy felnőttek járnak be ezekbe, miközben számukra tilos a belépés.
Szerinte ez azt az ellentmondásos üzenetet közvetítheti, hogy ha a szerencsejáték káros, akkor miért van ennyire jelen a mindennapi környezetben.
A szerencsejáték működésében emellett fontos szerepet játszik a változó megerősítés mechanizmusa: az ember hall arról, hogy valaki nyert, de nem tudja, mikor következik be a következő nyeremény. Tošković szerint éppen ez a kiszámíthatatlanság járulhat hozzá a függőséget okozó viselkedés kialakulásához.
A szerencsejáték-szektor az állami költségvetés számára is jelentős bevételi forrás. A Szerencsejáték-felügyelet adatai szerint a fogadással foglalkozó vállalatok 2025-ben több mint 28 milliárd dinárt, vagyis csaknem 240 millió eurót fizettek be az állami költségvetésbe. Ez 34,74 százalékos növekedés 2024-hez képest.
