„A gazdaságunk háromszor erősebb, mint 2012-ben volt” – tette közzé két nappal ezelőtt Siniša Mali ügyvivő pénzügyminiszter. „A gazdaság erejét a GDP nagyságával mérik, ami az egy év alatt megtermelt összes javak értékét jelenti. Idén a GDP mintegy 97 milliárd euró lesz, míg 2012-ben körülbelül 35 milliárd euró volt” – jelentette ki Mali.
Szerbia GDP-je 2012-ben 33,6 milliárd eurót tett ki, 2025-ben pedig mintegy 90 milliárdot. Ez körülbelül 2,7-szeres növekedés, a 2026-os növekedéssel együtt pedig mintegy 2,9-szerese lenne a 2012-es értéknek.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Ugyanakkor egy euró 14 évvel ezelőtt nem ugyanazt érte, mint ma. Más szavakkal: a nominális bruttó hazai termék összehasonlítása – ráadásul euróban, az elmúlt nyolc év gyakorlatilag fix árfolyama mellett – a mai és a 2012-es adatok között nem sokat mond el sem a gazdaság erejéről, sem a polgárok életszínvonalának javulásáról. Emellett, ha nem hasonlítjuk össze magunkat másokkal, azt sem tudhatjuk meg, hogy ez a megháromszorozódás a fantasztikus gazdaságpolitika eredménye-e, vagy esetleg bizonyos regionális vagy globális tendenciák következménye – írja a Danas.
Közép- és Kelet-Európa (KKE) régiójában Szerbia valóban az élmezőnyben van a GDP abszolút növekedését tekintve. A kumulatív infláció ebben az időszakban Szerbiában 85,8 százalékot tett ki, és csak Magyarországon volt ennél nagyobb az áremelkedés (kb. 87 százalék). Ha levonjuk az inflációt, lényegesen szerényebb eredményhez jutunk. Szerbia reális kumulatív gazdasági növekedése 14 év alatt 40 százalék volt.
Ha ezt összehasonlítjuk a környező országokkal, valójában átlagos gazdasági növekedést értünk el ebben az időszakban. Az átlagos éves GDP-növekedési ütem alapján Szerbia a KKE-régió középmezőnyében foglal helyet. Ez az ütem évi 2,4 százalék volt, ami például Bosznia-Hercegovina és Horvátország szintjének felel meg. Ebben az időszakban Lengyelország, Románia, Albánia és Montenegró gyorsabban növekedett, míg Bulgária, Magyarország és Észak-Macedónia lassabban. Az ügyvivő miniszter ráadásul nemcsak a GDP-növekedéssel büszkélkedett, hanem az államadóssággal is.
„Ha összehasonlítjuk az államadósság GDP-arányos részesedését, az idén 43,7 százalék, míg 2012-ben 50 százalék felett volt” – jelentette ki a miniszter. Ebben az esetben nem az államadósság nominális összegéről beszélt, mint ahogyan azt tette a GDP esetében.
2012 végén az államadósság 17,2 milliárd dollár volt, ami a GDP 50,8 százalékát tette ki. 2025 végén 39,3 milliárd euró volt, ami 43,7 százalékot jelentett, augusztus végén pedig 41,9 milliárd euró, azaz a (még csak az idei évben megvalósuló) GDP 43,3 százaléka. Így ebben az időszakban (2012–2025) az ország államadóssága 22 milliárd euróval nőtt. Ezzel párhuzamosan a GDP mintegy 57 milliárd euróval gyarapodott.
A miniszter nemegyszer hevesen reagált az ellenzék vagy a közgazdászok azon állításaira, miszerint Szerbia államadósságának növekedése az elmúlt 14 évben óriási mértékű volt.
Ljubomir Madžar közgazdász szerint az az állítás, miszerint a szerb gazdaság háromszor erősebb, nem felel meg a valóságnak.
„Az első ok az, hogy a dinárunk mindvégig felülértékelt az euróhoz képest. Amikor az inflációval megduzzasztott dinárértékeket ezen az árfolyamon euróban fejezzük ki, nagy tömegű GDP-t kapunk. Nálunk minden felülértékelt, amit euróban tüntetnek fel” – mutat rá Madžar. Elmagyarázza, hogy ha a valós értékeket akarjuk megkapni, a dinárban kifejezett GDP-re a saját inflációnkat kell alkalmaznunk. Másrészről az államadósság GDP-hez viszonyított aránya éppen azért van alulértékelve, mert a GDP-t a felülértékelt árfolyammal duzzasztották fel.
„Még ha nem lennének is meg ezek a torzulások a GDP-ben, mi egy fejletlen ország vagyunk. A mi államadósságunk nem hasonlítható össze a némettel, az olasszal vagy a franciával. Ami nekik megengedett, az nekünk nem az. Ezeknek az adatoknak, amelyeket a hatalomtól kapunk, nincs valós értékük” – mutat rá.
Madžar kiemeli azt is, hogy fontos az is, hogy a GDP növekedésének mekkora része származik a mi beruházásainkból, és mekkora része külső forrásokból, külföldi adósságból és külföldi működtetőtőke-befektetésekből (FDI).
„Hitelből finanszírozzuk a beruházásokat. A közvetlen külföldi tőkebefektetés a külföldi vállalkozó döntésének eredménye, hogy befektessen, és azt külföldi forrásokból finanszírozzák. Ezek nem Szerbia beruházásai. Ha kiszámolnánk, hogy mekkora a hazai vállalkozóink beruházásaiból és a hazai finanszírozásból származó GDP-növekedés, az eredmény siralmas lenne” – hangsúlyozza Madžar.
Saša Đogović közgazdász szerint „a választási kampány sok mindent elbír”.
„Nem vitás, hogy a nominális GDP ennyit nőtt, de ebbe bele kell számítani az inflációt is. Emellett, ha a felszín alá kaparunk, egy kimerült növekedési modellt látunk, amely a nem átlátható és nem szelektív állami beruházásokra, a helikopterpénzzel felpumpált fogyasztásnövekedésre és a támogatásokkal bevonzott külföldi működtetőtőke-befektetésekre épül. A közös nevező pedig a korrupció” – zárja gondolatait.
