Svetozar Marović szabad ember. Szerbia és Montenegró Államközösségének egykori elnöke, a Szocialisták Demokratikus Pártjának (DPS) korábbi magas rangú tisztségviselője megúszta a büntetést, mivel az elévült: tíz évet töltött Szerbiában, amely megtagadta a kiadatását Montenegrónak.
Marovićot Montenegróban azért ítélték el, mert egy olyan szervezett bűnözői csoportot vezetett, amely több millió eurós kárt okozott Budva önkormányzatának. Az ítéletet a podgoricai felsőbíróság tíz évvel ezelőtt hozta meg.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Danilo Kalezić montenegrói politikai elemző szerint Svetozar Marović ügye az intézményrendszer súlyos hiányosságaira, valamint arra is rámutat, hogy Montenegró és Szerbia nemzetközi jogi együttműködését éveken át politikai érdekek határozták meg.
„Úgy vélem, Marović az összes itt töltött évben politikai és egyéb védelmet élvezett a belgrádi rezsim részéről, cserébe pedig nyilvános szerepléseivel és politikai tevékenységével hozzájárult a rezsim montenegrói érdekeinek érvényesítéséhez. A montenegrói politikai életbe való időnkénti bekapcsolódását, különösen az Aleksandar Vučić által támogatott politikai erők melletti kiállását, éppen ebben az összefüggésben kell értelmezni” – nyilatkozta Kalezić a Danasnak.
Mint hozzátette, mindez azt a kérdést is felveti, hogy valójában miért nem volt Marović éveken át elérhető a montenegrói igazságszolgáltatás számára.
„Véleményem szerint ez az eset azt igazolja, hogy Szerbia Montenegróhoz fűződő viszonyát nem kizárólag a jószomszédi kapcsolatok és a jogi együttműködés elvei határozták meg, hanem gyakran Belgrád politikai érdekei kerültek előtérbe” – hangsúlyozta Kalezić.
Aleksandar Popov, a Regionalizmusért Központ igazgatója a Danasnak arról beszélt, hogy Svetozar Marović története, vagyis az, hogy tíz év után azért szabad ember, mert Szerbiában tartózkodott, arra a mondásra emlékeztet: „El akarnak szakadni, mi pedig állítólag nem engedjük nekik”.
„Vagyis Montenegró keresi, mi pedig nem adjuk ki. Szerintem Marović szerbiai tartózkodása valójában a hivatalos podgoricai és belgrádi vezetés közötti hallgatólagos megállapodás eredménye volt, még Milo Đukanović korábbi montenegrói kormányzása idejéből, de a jelenlegi vezetés alatt is. Đukanovićnak nem állt érdekében, hogy Marović visszatérjen Montenegróba, vagyis hogy a spuži börtönbe kerüljön, mert az valószínűleg kellemetlen ügyeket hozott volna felszínre. A kiadatását meg lehetett volna valósítani, ha Montenegró kitartóbban követeli, vagy ha Szerbia válaszol a podgoricai megkeresésekre. Marović nem zavarta Szerbiát, Montenegrónak pedig nem volt rá szüksége” – mutatott rá Popov.
Aleksandar Olenik ügyvéd, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga alelnöke a Danasnak elmondta: Aleksandar Vučić radikális uralma alatt – akár formális, akár informális módon gyakorolja azt – Szerbia nemcsak a háborús bűnösök, hanem a térségből és Európából származó bűnözők, különösen az elítéltek menedékhelyévé, afféle biztonságos búvóhelyévé vált.
„Svetozar Marović nem bujkálhatott tíz éven át Szerbiában, miután elmenekült Montenegróból, anélkül, hogy ezért fizetett volna. Felmerül a kérdés: mennyit fizetett a rendőrség, az igazságszolgáltatás és a politika tisztségviselőinek? És persze adódik a következő kérdés is: ebből mennyi jutott közvetlenül Vučićnak? Mert az ő beleegyezése vagy utasítása nélkül senki sem bujkálhat tíz évig a rendőrség és az ügyészség elől Szerbiában” – hangsúlyozta Olenik.
Svetozar Marović (Fotó: Vijesti.me)
