17 szavazat. Ennyien vannak a messzi távolban azok, akik még hisznek nekik. Azoknak, akik azt szajkózzák, ők a magyarság sorsának felelős alakítói – kommentálta a Vajdasági Magyar Szövetség diaszpórában elért eredményeit a Vajdasági Magyar Újrakezdés.
Közösségi oldalukon közzétett szövegükben azt írják: nem jókedvében zárja be az ember a szülői ház kapuját.
„Több tízezer vajdasági magyar csomagolta be egyetlen bőröndbe az életét, és indult el München, Bécs, Budapest és több száz másik város felé. Mert itthon elfogyott a levegő, elfogyott a jövő, és nem volt, aki kiállt volna értük. 
Fiatalok mentek el, akiknek a szívük szakadt meg a határnál, de tudták: muszáj. És most vasárnaponként megszólal a telefon, az idegen albérlet csendjében pedig elhangzik a fojtogató kérdés: „Anyukám, Mami… mennyit küldjek a hónapban? Hogy segítsek?”
Otthon meg ott maradtak a nagymamák, akiknek már nem a tévéből, hanem a családi Viber-csoportból áll a világ. Akik hetekkel Húsvét meg Karácsony előtt elkezdik sütni a kalácsot, pucolják a dióhéjat, és úgy takarítják a szobát, mintha az életük múlna rajta. Görcsösen kapaszkodnak abba a két-három napba, amikor végre megcsikordul a kavics az udvaron, berontanak az unokák, és újra megtelik élettel a ház.
Aztán elérkezik a vasárnap délután. A csomagtartóba bekerül a húsleves, a befőtt meg az otthoni ízek – mintha az ennivalóval próbálnák megvédeni a gyereküket a messzeségben. Aztán a kapuban lejátszódik a legfájóbb jelenet: egy utolsó, szoros ölelés, a csók a homlokra, és a könnyes szemek, amik addig integetnek, amíg az autó el nem fordul a saroknál.
17 szavazat.
Mindössze tizenhét külföldre szakadt vajdasági magyar ember bízik még mindig abban a pártban, amelyik azt állította, ha ők nincsenek magyarság sincs. Miközben több vajdasági magyar él a messzi távolban, mint amennyi szavazatot ők kaptak. Sokkal több.
Ők azonban a saját jólétük alakításával voltak elfoglalva. Közben pedig cserben hagyták azokat, akik meghozták életük legnehezebb döntését, és cserben hagyták az itthon maradt szétszakított családok tagjait is.
A többiek már régen elveszítették a hitüket azokban, akiknek védelmezniük kellett volna a vajdasági magyarságot és azokra szavaztak, akikkel esély van rá, hogy hazatérhetnek és a családok nem csak a nagyobb ünnepeken ülhetnek egy asztal köré.”
