Onnan jöttem, ahol a szelek hidegek
És az igazság kulcslyukakon át látható
Nevetek, a bensőmet végleg a vágy ölte meg
…különös vágyódás sohasem verő szívek után
Hiszen
Elkezdheted, de abba nem hagyhatod
Megadhatod magad, de fel nem adhatod
Kétségbeesett vicceidet dadoghatod
egy világnak, amely szeretettel ölel
Égő házak képeiről álmodom
Körülszaladom a szelet
Számba szivárog a nedvesség
keresztülhalad ajkaimon
Egyenest a meredek hegyeknek tartok
„Ne légy magányos” – ezt mondtad nekem
De ne aggódj, most már a magányosság elkerülhető
Mert ezt az idő is megmutatta nekem
Lehetsz te éppenséggel bárhol
Most későre kell, hogy járjon
Talán már éppen alszol
Én teljesen ébren vagyok
Megesküdhetek, nem én voltam
Én még olyan szelíden csináltam
…majdnem lassan
Felemelem fejemet a nehéz paplanok közül –
Lábamat a földre helyezem
Elmetszem csuklómat egy rossz gondolat miatt
És keresztülrohanok az ajtón
Odakint a járdán a sötét is nesztelen
Csak a hajnal várakozik álmatlanul
Én itt kóborlok az utcákon nélküled
S ezalatt a nyár kifakul
…a belvárosban az éjszakákon
A hideg szelek kabátom alá nyúlnak
A halál mindig reggelente jön
Hír nélkül és kedvtelenül
Nem akarok a mások tekintetétől függeni
Mert nem tudok már egyke lenni
Én tudom, hogy megcsináltam –
Amint a levegőben szaladok
Elértem, hisz ezt akartam –
Ezentúl végleg egyedül vagyok
Kinyílnak bennem az elzárt gondolatok
Addig megyek, amíg a tél el nem fog
„Aludj…” – írtad
„Aludj, drágám” – egy levélben valahol
Ó, de hogyan is alhatok a hangoddal a fülemben
És egy óceánnal közöttünk
És ezzel a sok hellyel az ágyamban
Mikor ő izzik a sötétben
És én gyengülök a látványtól
Ettől a lélegző szépségtől
Akiben elrejtőzhetek
Odakint egy világ van tele olyan emberekkel
Akiktől félek
Igen, amikor ő parázslik a sötétben
Engem magával ragad a látvány
Tudom mi az, amire életem hátralevő részében szükségem lesz
A nyughatatlanság nálam genetikus tünet
Állandósult elmúlás, mit az idő meg nem szüntet
Erre a világra szélesre tárt szemekkel születtem
De már csak csonka hold lebeg felettem
Az éjszakában megjelentek
…a beesett szemek
És a fájdalom ebben az ordításban
Egy alak a sötétben…