Washingtoni idő szerint szerdán hajnali 2 órakor ért véget a Donald Trump leváltását célzó impeachment eljárás (az „impícsment” kiejtésű, lefordíthatatlan alkotmányos fogalom magyarázatát lásd hamarosan közlésre kerülő cikkünkben – A szerk. megj.) szenátusi tárgyalásának első napja. Tizenhárom órás maratoni vita után a szenátorok – akik egész idő alatt meg sem szólalhatnak, kivéve a két frakciófőnököt – elfogadták a többségi republikánusok vezetője által csak előző éjszaka benyújtott eljárási szabályzatot. De azt is csak úgy, hogy előzőleg elutasították mind a 11 demokrata módosítási javaslatot.
Az összesen 12 szavazás közül tizenegy 53:47 arányban dőlt el a jobboldal javára, ami pontosan tükrözi a Szenátus pártszerkezetét. (Az egyetlen eltérő eredmény 52:48 arányú volt. A demokraták ugyan csak 45-en vannak, de a két független szenátor, köztük Bernie Sanders vermonti elnökjelölt, aki a demokrata oldalon indul, rendre velük szavaz.)
Miközben ez nem meglepő a szélsőségesen polarizálódó képviselőtestületek esetében (mint amilyen a magyar Országgyűlés is), példa nélkül áll az amerikai leváltási eljárások történetében. Richard Nixon ügyében (1973-74) saját pártja döntött úgy, hogy nem is várja meg a formális döntést, hanem felszólítja az elnököt, hogy mondjon le. A Bill Clinton elleni (1998-99) impeachment esetében a két párt vezetőjének barátságos megállapodása alapján 100:0 arányban fogadták el az eljárási szabályzatot, és a demokraták között is sokan voltak, akik elítélték az elnök fehér házbeli flörtjét.
A szerda-csütörtöki vitában benyújtott ellenzéki módosítások kivétel nélkül arra vonatkoztak, hogy a Szenátus követelje meg a Trump-munkatársak (John Bolton volt nemzetbiztonsági tanácsadó, Mick Mulvaney kabinetfőnök és mások) kihallgatását, valamint hogy kötelezze az illetékes minisztériumokat a vonatkozó dokumentumok kiadására. Az impeachment első felvonásában a Képviselőház illetékes bizottságai mindezt már megkísérelték, de Trump minden minisztériumot utasított, hogy semmit ne adjon ki, közvetlen munkatársainak pedig megtiltotta a tanúskodást. (Ennek ellenére több második vonalbeli tanácsadó, ill. közszolga inkább lemondott és megjelent a meghallgatásokon.)
Az utolsó demokrata javaslat az volt, hogy a Szenátus hatalmazza fel az eljárást vezető John Roberts legfelső bírósági főbírót arra, hogy eldöntse, releváns-e bármely javasolt tanú. A republikánusok ezt is elutasították – pontosabban minden más javaslattal együtt egy parlamenti manőverrel „elnapolták”. Ez az utóbbi eljárás azért kellett nekik, hogy választóiknak úgy magyarázhassák, nincsenek ők a tanúk meg a bizonyítékok ellen, csak hát „nem kell előre szaladni” azok megidézésével. Ez utóbbi okoskodás természetesen tökéletesen értelmetlen, hiszen a közönséges tárgyalásokon sem a két fél záróbeszéde után, hanem azok előtt szokás tanúkkal meg bizonyítékokkal foglalkozni.
A vitát a Képviselőház nevében működő impeachment menedzserek folytatták az elnök védőügyvédeivel. Az előbbiek alaposan és higgadtan érvelve védték a tanúk és bizonyítékok szükségességét, az utóbbiak viszont „dühös emberek” módjára, érvek nélkül handabandáztak az egész leváltási kezdeményezés ellen, nem egyszer közönséges hazugságokat is bevetve.
A republikánusok egyik ilyen sokat emlegetett, szemenszedett hazugsága, hogy a Képviselőház demokrata párti többsége nem tette lehetővé az ottani kisebbségnek, az elnöknek, valamint védőinek, hogy a képviselőházi eljárásban résztvegyenek. Ezzel szemben az igazság az, hogy a Képviselőház igazságügyi bizottságának levélbeli meghívását Trumpnak ugyanaz az ügyvédje utasította el írásban, aki most azt állítja, hogy kizárták őket a felelősségrevonási eljárás első részéből.
A szenátusi tárgyalás késő éjjelre való időzítése – ami a következő napokban is így lesz – könnyen magyarázható: az elnök csatlósai mindent megtesznek, hogy az amerikaiak tömegei ne kövessék a televízióban a Trumpra nézve súlyosan terhelő folyamatot. Nixon és Clinton ügyében ez sem így történt, azoknak a nappali tévés közvetítését tízmilliók nézhették.
2020. január 21-én kezdődött Donald Trump leváltási tárgyalása az amerikai Szenátusban. Fenti képünkön John Roberts, a Legfelső Bíróság főbírája állva elnököl. A szenátusi titkárok márványpultja előtt a bal oldali félkörös asztalnál a képviselőházi impeachment menedzserek, a jobb oldalinál pedig az elnök védőügyvédei ülnek. (Fotó: Reuters)
